Január 2.

Ábel napja.

Bibliai név. Ádám és Éva második fiának neve. Valószínűleg héber eredetű, és a jelentése mulandóság. Más feltevés szerint asszír vagy sumér szóból származik.

1839 – Louis Daguerre fotográfus elkészítette az első fotót a Holdról.

1841 – Megjelent a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap első száma.

1879 – Thomas Edison megépítette az első áramfejlesztőjét.

2001 – Meghalt Zámbó Imre (Jimmy) előadóművész, énekes. 

Január 2. – Nagy Szent Vazul ünnepe.

A 4. században élt, kis-ázsiai keresztény egyháztanító a görögkeleti egyház és Oroszország védőszentje.
Vazul Caesareában (ma Kayseri, Törökország) született előkelő keresztény családban 330 körül. Konstantinápolyban és Athénban tanult, széles körű tudást és szellemi műveltséget szerzett. Hazatérve a nyilvánosság előtt is keresztény hitre tért, szerzetessé lett. Az Írisz folyó partján elterülő birtokára vonult vissza, társakat gyűjtött maga köré, örökölt vagyonát pedig szétosztotta a szegények között. 355 körül kolostort alapított, ahol nemcsak az aszkézist, az imádságot és a fizikai munkát, hanem a Biblia tanulmányozását is rendszeres elfoglaltsággá tették.
364-ben pappá szentelték, püspökének halála után, 370-ben ő lett az utódja. Mint Caesarea püspöke Pontosz egyházmegye vezetőjévé is vált, és 5 püspökség került hozzá. Ügyelt az egyházi fegyelemre, keményen lesújtott minden visszaélésre, megszűntette a botrányokat, csakhamar népszerű lett egyházmegyéjében. Népkonyhát állított fel, amely nyitva állt a nem keresztény polgárok előtt is. Szociális központot létesített, ahol segélyszervek, szálláshelyek, menedékek és otthonok, valamint különféle kórházak kaptak helyet. Az utókor Baszileiásznak, Vazul-intézetnek nevezte el ezt az alapítványt.
A görögkeleti egyházatyák közül ő volt az első, irodalmi értelemben véve képzett szónok, korának szellemi küzdelmei őt is belesodorták a teológiai harcokba. Jó tollú, termékeny író is volt, sok száz levele máig fennmaradt. Legismertebb értekezései között találjuk A Szentlélekről című munkáját, mely Órigenész válogatott passzusainak általa és Nazianzi Szent Gergely által írott kompilációja.
Ötvenéves sem volt, amikor 379-ben meghalt, életerejét felőrölte a szigorú aszkézis, a szüntelen megfeszített munka és a betegség. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

55 éve, 1959. január 2-án bocsátották fel a Szovjetunióban, a bajkonuri űrrepülőtérről a holdkutató szondasorozat első darabját, a Luna-1-et.

Az első holdrakétát egy Vosztok-2 típusú, háromlépcsős hordozórakétával lőtték fel. A Luna-1 volt az első ember készítette tárgy, amely elérte a második kozmikus sebességet, s végleg elhagyta a Föld körzetét. Feladata az volt, hogy megközelítse a Holdat, s a magával vitt eszközökkel vizsgálja a kozmikus sugárzást, a napszelet, a mikrometeoritokat, az interplanetáris anyagot és a Hold mágneses terét.
A Luna-1 január 3-án 113 ezer kilométerre a Földtől egy patron segítségével nátriumfelhőt bocsátott ki a röppálya vizuális mérésének segítésére. Az így keletkezett gázfelhőt 3 percen keresztül lehetett megfigyelni, különösen jól látszott az Indiai-óceán térségéből, s jó lehetőséget nyújtott a csillagászoknak az űreszköz nyomon követésére. A felbocsátástól számított 34 óra múlva, január 4-én az űreszköz megközelítette a Holdat, s mintegy 6 ezer kilométernyire elrepült mellette. Mivel a sebessége kisebb volt a harmadik kozmikus sebességnél, a Föld és a Mars között Nap-körüli pályára állt, ezzel a Nap első mesterséges bolygója lett, 450 napos keringési idővel.

A hírkapcsolatot a Luna-1-gyel 62 órán keresztül, a Földtől 597 ezer kilométerig sikerült fenntartani, a kémiai akkumulátorok kimerülésével a kapcsolat január 5-én megszűnt. A Luna-1 töltöttrészecske-méréseiből derült ki, hogy a Föld külső sugárzási övezetének elhelyezkedése erősen függ a naptevékenység mértékétől, s ennek hatására alakulnak a földi magnetoszféra külső részeiben uralkodó viszonyok is. A Luna-1 információinak köszönhető az a felfedezés is, hogy a Holdnak nincs mágneses tere, s így a napszél, a Nap által kibocsátott erős ionizált plazmasugárzás a bolygóközi űrön keresztül közvetlenül éri a Földet.
A szovjet holdszonda-sorozatnak 1959 és 1976 között összesen 24 tagját indították el, közülük elsőként a Luna-2 érte el égi kísérőnk felszínét 1959. szeptember 13-án.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum