Január 21.

Ágnes napja.

Jelentése szent, tiszta, szemérmes, szűzies

1793 – Párizsban 38 éves korában lefejezték XVI. Lajos francia királyt.
1823 – Megszületett Madách Imre költő, író, Az ember tragédiája szerzője.
1855 – Megszületett John Moses Browning amerikai feltaláló, akinek legismertebb találmányai: a „Browning” öntöltő pisztoly, ismétlő kézilőfegyverek, páncélelhárító löveg.
1907 – Megszületett Lakatos Vince filmrendező. Közel kétszáz rövidfilmet forgatott, melyben az Alföld táját és népét mutatta be. Ismertebb filmjei: Futóhomok; Kiskunság; Öregmalmok.
1910 – Megszületett Takács Károly olimpiai és világbajnok sportlövő, aki kézfeje elvesztése után megtanult bal kézzel lőni.
1924 – Meghalt Vlagyimir Iljics Lenin orosz forradalmár.
1924 – Amerikában megszületett Telly (Aristoteles) Savalas görög származású színész (Kojak, Piszkos tizenkettő, Kelly hősei).
1925 – Megszületett Benny Hill eredeti nevén Alfred Hawthorn Hill angol komikus.
1928 – Megszületett Kornai János világhírű közgazdász.
1941 – Megszületett Placido Domingo spanyol operaénekes, a világ egyik legismertebb tenorja.

60 éve, 1954. január 21-én bocsátották vízre az Egyesült Államokban a világ első nukleáris üzemű tengeralattjáróját, az SSN-571 jelű Nautilust.

A felszíni közlekedéshez dízelmotort, a víz alattihoz villanymotort használó hagyományos tengeralattjárók a második világháború utánra elavultak, elveszítették jelentőségüket. Ennek oka az volt, hogy a villanymotorok energiaellátását biztosító akkumulátorok behatárolták a víz alatt tartózkodás idejét, a tengeralattjárók legfeljebb egy napig maradhattak a víz alatt, ahol mindössze 10 km/h sebességgel haladtak, könnyű volt a felderítésük. Üzemeltetésük forradalmasítását az atomenergia használata jelenthette.
Az amerikai atom-tengeralattjáró kifejlesztésére utasító memorandumot 1949-ben írta alá Chester William Nimitz flottatengernagy. Ehhez először a tengeralattjáróba is beépíthető reaktort kellett kifejleszteni, a Mark-I. típusú nyomottvizes kísérleti atomreaktort 10 hónap alatt építette meg a Westinghouse Electric vállalat az Argon National Laboratory tervei alapján. (Az atomhajtómű 28 millió dollárba került, a hajó teljes építési költségének 31 százalékát tette ki.) 1951 júliusában végül az amerikai kongresszus is áldását adta a nukleáris meghajtású tengeralattjáró építésére. A hadijárművet a nukleáris haditengerészet atyjaként ismert Hyman G. Rickover admirális tervezte, építését személyesen felügyelte. 1951. december 12-én a haditengerészeti minisztérium bejelentette, hogy az SSN-571 törzsszámon lajstromba vett jármű a Nautilus nevet kapja.
A Nautilus építését a General Dynamics cég grotoni (Connecticut) gyárában kezdték el 1952. június 14-én Harry S. Truman elnök jelenlétében. A hagyományos hajótestű jármű 98 méteres hosszúsággal, 8,5 méteres szélességgel, 3533 tonna felszíni, illetve 4092 tonna merülési vízkiszorítással, 23 csomós (43 km/óra) merülési sebességgel szerepel a tengerészeti típuskönyvekben. Az orr-részbe beépített hat darab torpedóindító csövet 533 milliméter átmérőjű torpedók kilövésére tervezték.
A Nautilust 1954. január 21-én az akkori first lady, Mamie Eisenhower keresztelte meg, majd a connecticuti Temze folyón vízre bocsátották. 1954. szeptember 30-án Eugene P. Wilkinson parancsnoksága alatt állt szolgálatba, fedélzetén 105 tagú, 13 tisztből és 92 sorkatonából álló legénységgel.
A Nautilus 1955. január 17-én, délelőtt 11 órakor ereszkedett le először a mélybe, és küldte a felszínre történelmi üzenetét: "Underway on Nuclear Power" (Víz alatti menet atommeghajtással). Május 10-i tengeri próbaútján délnek vette az irányt, New Londonból a Puerto Ricó-i San Juanba hajózva 2100 km-t tett meg felszínre emelkedés nélkül, a 2223 km-re levő célállomásra nem egészen 90 óra alatt ért el. Ezzel megdöntötte a tengeralattjáróval merülésben megtett leghosszabb út és az elért óránkénti átlagsebesség addigi rekordjait. 1958 júliusában-augusztusában elsőként navigált át az északi sarki jégpáncél alatt. Visszatérése után az Atlanti-óceánon szolgált, hadgyakorlatokon és kiképzéseken vett részt, majd 1979. május 26-i utolsó víz alatti útját követően, 1980-ban végleg leszerelték. A nemzeti történelmi nevezetességgé nyilvánított Nautilus 1986 áprilisa óta a grotoni haditengerészeti múzeumban várja a haditechnika iránt érdeklődő látogatókat. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Január 21. – Szent Ágnes ünnepe

A szent életű római lány a legenda szerint Kr. után 291 körül, Diocletianus császár uralkodásának idején született Rómában. A 303-305 közötti években az utolsó nagy üldözési hullám szakadt a Római Birodalom keresztényeire, mert a császár úgy vélte, hogy restaurációs politikája keretében fel kell számolni a kereszténységet. Ágnes gazdag és szép fiatal lány volt, aki számos kérőt utasított el, mert Istennek akarta szentelni életét. A kikosarazott férfiak azonban feljelentették hite miatt. 13 éves korában, 304 körül válogatott kínzások után kivégezték.
Több legenda is elbeszéli halálát. Az egyik szerint a kivégzésére rendelt katonák közül az egyiknek, látván szépségét és bátorságát, annyira megtetszett Ágnes, hogy feleségül kérte őt, így akarta megmenteni a haláltól. Ám a lány erre azt felelte, hogy ő Istenhez tartozik, az övé szeretne lenni, senki másé. Még aznap kivégezték. "Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma tetői fölött. A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk, de a katonák szemében könny csillogott."

Szent Ágnes arra hívja a fel a figyelmet, hogy mindig álljunk ki igazunk mellett, és ne legyünk semmilyen helyzetben sem megalkuvók. Semmi ne térítsen el a hitünktől, ahogy ő is rendíthetetlenül megőrizte szüzességét, még az élete árán is. A vértanúról a 10. században dráma is született egy német apáca tollából.
Szent Ágnes szimbóluma a bárány, ezért szokás volt, hogy a pápa január 21-én megszentelte azokat a bárányokat, amelyek gyapjából az új érsekek palástjai készültek. A római katolikus és a görög katolikus egyház szentként tiszteli. Templomok százai viselik nevét. A művészetben báránnyal ábrázolják, mert neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése "bárány". Az Ágnes név valójában a görög hagne melléknévből ered, amely szűzieset, tisztát, szentet jelent.
A szűzi ártatlanság, a leányok, a jegyespárok, a kertészek és a nemi erőszak áldozatainak védőszentje. Származása és élete felől megbízható adatot nem ismerünk. A szentek naptára szűznek és vértanúnak nevezi, halála évének 304-et számítják. A mintegy ötven évvel később összeállított vértanújegyzék megemlíti nevét. Damasus pápa a 4. század második felében verses sírfelirattal dicsőítette Ágnest. Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülték, mert a Depositio Martyrum szerint ezen a napon temették el, feltehetően 305-ben. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A fotón St. Ágnes templom Rómában