Pásztor Istvánnak, a Vajdasági
Magyar Szövetség elnökének – reagálva a szombati, Jobbikot gyalázó közleményére
– az alábbi levelet küldtem el imént:
Tisztelt Elnök Úr!
Megdöbbenéssel vegyes felháborodással olvastam az Ön
által szombaton kiadott közlemény rágalmait és hazugságait (A szélsőségek ellen
– gyermekeink védelmében), amelyek a Jobbik Magyarországért Mozgalmat próbálják
a lehető legrosszabb színben feltüntetni szabadkai irodanyitásunk kapcsán.
A Jobbik, egyedüliként a magyarországi pártok között megalakulása
óta következetesen és megalkuvások nélkül áll ki az elszakított magyarság
védelmében. Szintén egyedüliként alapszabályunkban tettük lehetővé azt, hogy a
Jobbikhoz ne csupán az anyaországból, hanem a külhoni, sőt külföldön élő
magyarság köréből is lehessen csatlakozni, ráadásul a külhoni csoportok
delegáltjai a párt legfőbb döntéshozó szerveinek munkájában is szavazati joggal
vehetnek részt, így képviselhetik az egyes nemzetrészeket is. 2011 novemberében
kezdtük meg a külhonból bejelentkezett jobbikosok közösségekbe szervezését, ma
pedig már 11 regionális csoportunk működik, lefedve az elcsatolt területeink
magyarlakta vidékeit. Kezdetektől fogva hangsúlyozzuk, hogy bár külhoni
tagjaink fontos célja a nemzeti ügyek felkarolása, közösségük segítése, konkrét
ügyek mentén pedig bárkivel együttműködhetnek, de se helyben, se országosan nem
szólhatnak bele a politikai küzdelmekbe. Az ő dolguk elsősorban a tájékoztatás,
a Jobbik programjának és tevékenységének széleskörű megismertetése, illetve a
Jobbik nemzetpolitikai munkájának segítése, a helyben élők meglátásaival,
ötleteivel, problémáival való kiegészítése. Ezt szolgálják irodanyitásaink is,
legutóbb Székelyudvarhelyen, most pedig Szabadkán. Utóbbi kapcsán nem
foglalkoztunk sem Önnel, sem pártjával, de a valósággal köszönőviszonyban sem
lévő, nyilvánvalóan a Fidesz politikai megrendelésre készült és a legnemesebb
anyai érzéseket elvtelenül kihasználó közleménye miatt mégis kénytelen leszek
erre.
Tisztelt Elnök Úr!
Kezdjük mindjárt a vastagján! Az Ön közleményének
vezérgondolata, hogy a jugoszláv polgárháborúban történtekhez hasonlóan
használja fel, „sorozza be” a magyar fiatalokat a Jobbik, majd haza megy, ők
pedig ott maradnak a feleslegesen felszított etnikai gyűlölködés pusztító
tüzében. E hamis és hazug párhuzammal legkevesebb négy alapvető probléma van.
Egy. Nem megyünk haza, hanem ott vagyunk, otthon
vagyunk a Délvidéken is, mint ahogyan minden elszakított területen
csoportjainkon, irodáinkon és tagjainkon keresztül. Igen, ők pusztán lelkesedésből,
egyéni döntésükből kifolyólag, anyagi haszonszerzés nélkül, nemzeti
elkötelezettségük okán csatlakoztak pártunkhoz és küzdenek közös nemzeti
céljainkért, vállalva akár a megpróbáltatásokat és a megbélyegzést is
mindezért. Persze megértem, hogy ez a VMSZ számára felfoghatatlan, mivel Önök
sokkal inkább operálnak balkáni módszerekkel, guruló dinárokért (meg persze
forintokért), anyagi és egzisztenciális megfélemlítésért cserébe gyarapítják
tagságukat. Bizonyára nehéz lehet így megérteni, ha valaki mindenféle önös
érdek nélkül akarja segíteni egy politikai párt tevékenységét.
Kettő. Hazug félrevezetés azt sugallni, hogy a Jobbik
politikai haszonszerzésből megy határon túlra. Számunkra mindig is természetes
kötelességet jelentett az elszakított területeinken élő magyarság segítése.
Amikor a Fidesz még a státustörvényt tartotta a legtöbbnek, az MSZP pedig még
azt is sokallta, mi már akkor is a kettős állampolgárság és a szavazati jog
megadásának pártján álltunk. A Jobbik mindig is elvek mentén politizált, nem
úgy, mint Önök, akik pár évvel ez előtt még vidáman tolták Gyurcsány szekerét,
mert akkor még onnan érkeztek a pályázati források és az anyagi támogatás, most
pedig ugyan olyan lelkesen szolgálják ki Fideszt is. Tudva mindezt, sajnos nem
tartom elképzelhetetlennek, hogy igazak azok a híresztelések, amelyek szerint a
VMSZ és a Fidesz a délvidéki magyarok személyes adatait és politikai
szimpátiáját tartalmazó adatbázisokkal seftel magyarországi parlamenti és a
szerbiai nemzeti tanácsi választások kapcsán. Kíváncsi lennék rá mellesleg, új
barátaik tudnak-e arról, hogy a fontosabb nemzetpolitikai kérdésekben biztos,
ami biztos alapon a mai napig is rendszeresen konzultálnak látszólag
megtagadott szocialista cimboráikkal.
Három. Mint ahogyan a Kárpát-medencében működő jobbikos
csoportok mindegyikében, úgy a délvidékiben is minden korosztály képviselteti
magát. „Alig húszéves fiatal embereket kihasználva” próbálunk Ön szerint előre
jutni a „Vajdaságban”. Szánalmas és a legszentebb anyai ösztönöket kihasználó és
bemocskoló azon állítása, hogy mi a délvidéki magyar fiatalokat kívánjuk
ágyútöltelékként felhasználni, mint ahogyan azt a szerb szélsőségesek tették a
90-es évek háborúiban. Egyfelől emlékeztetem, hogy Önök voltak azok, akik
összebútoroztak Szabadkán a Szerb Haladó (régebben még Radikális) Párttal,
éppen azzal a párttal, amely a délszláv háborúkat kihasználva próbálta többek
között a magyaroktól is megtisztítani az egyre szűkülő Jugoszláviát. Másfelől
ismét és sokadszorra leszögezem, mivel talán Önhöz továbbra sem csepegtette át
a balkáni politikai szűrő ezt a hírt: a délvidéki jobbikosok önszántukból
csatlakoztak pártunkhoz. Tették ezt nemzeti lelkesedésből és azért, mert
anyaországi, külhoni és külföldi magyarok százezreihez hasonlóan a
magyarországi pártok közül a kizárólag magyar nemzeti érdekek mentén politizáló
Jobbikban látják a magyar megmaradás, gyarapodás és fejlődés, azaz a szebb és
boldogabb jövő egyedüli lehetőségét.
Négy. Miközben igaztalanul lenézik és hamisan
kiskorúsítják a délvidéki nemzeti radikálisokat, aközben elfelejtették, hogy
ezeket a délvidéki magyar embereket megfenyegették, Kiss Ervint, a Jobbik
délvidéki szervezőjét pedig pénteki irodanyitónk időpontjára időzítve
nevetséges indokokkal berángatták a rendőrségre. Önök azonban legnagyobb
délvidéki magyar „érdekképviselőkként” elmulasztottak kiállni mellettük,
cserben hagyták őket, politikai erejükből csupán egy minket támadó, hazug
közleményre futotta. És bizony ez az igazán felháborító és egyben félelmet
keltő, hogy miközben elsőszámú délvidéki magyar erőként határozzák meg magukat
(de Fideszhez hasonlóan mára inkább helyi állampártként működnek), aközben
nemet mondanak azokra a magyarokra, akik az Önök politikájával vélhetően nem
értenek egyet. Pedig sok és egyre több ilyen magyar van Délvidéken, miközben az
itt élők fele már szerb pártokra adja szavazatát (még soha nem gondolkodott el
azon, hogy vajon mi lehet ennek az oka és mi ebben az Önök felelőssége?), másik
fele pedig bár magyar pártokra szavaz, sokan mégsem a VMSZ-t választják. Akkor
ők nem érdemelnek ezek szerint semmilyen védelmet az Önök részéről? Elnök Úr,
nem gondolja, hogy ha már a Jobbik gyalázása okán a klaviatúrába csapott,
legalább egy mondattal illet volna megvédenie ezt a magyarságát és hitvallását
bátran és büszkén vállaló, a szerb hatóságok által megfélemlíteni próbált és
feleslegesen vegzált szabadkai fiatalembert? A régi mondás szerint: ki adja a kalácsot, az adja a
tanácsot. Érthető tehát, hogy a magyarországi választások közeledtével
nincsenek Önök könnyű helyzetben, hiszen teljesíteni kell bizonyos kéréseit
azoknak, akiktől pénzt, paripát, fegyvert kapnak. Adatgyűjtési botrányokkal,
helyi Kubatov-listákkal koptatják a VMSZ amúgy is megfakult hírnevét és velünk,
jobbikosokkal riogatják a délvidéki magyar embereket, főleg a délvidéki magyar
anyákat. Miközben Önnek is pontosan tudnia kell, hogy mi nem vagyunk
szélsőségesek, csupán a nemzeti érdek elsődlegességét hirdető magyarok, akik
nemcsak kimondják a problémákat, hanem meg is fogják oldani azokat. Amikor Ön arról
ír, hogy a „VMSZ minden olyan politikai párttal, amely a nemzeti összetartozás
értékrendjét, a kisebbségben élő vajdasági magyarság sajátságos helyzetét
tiszteletben tartja és nem kihasználja, kész találkozni, tárgyalni, azonban a
kirekesztés politikájával nem kíván párbeszédet folytatni”, akkor éppen Ön az,
aki a kirekesztés politikáját folytatja. Mindezzel együtt is higgye el, mi
nagyon jól elvagyunk a VMSZ barátsága nélkül is, ha az Önök számára sokkal
inkább vállalható a külhoni magyarságot számos alkalommal eláruló, sorsa iránt
bunkó érzéketlenséggel viseltető magyarországi posztkommunisták, vagy a
nemzetpolitikai fordulatot hirdető, de lényegében hasonlóan gyáva és megalkuvó
kül- és nemzetpolitikát folytató kormánypártok. Beszédes tény egyébként, hogy
közleményében egy szóval sem tér ki a Jobbik programjára, vagy az irodanyitáson
elhangzottakra, mert ezekkel bizonyára nehezen tudna vitatkozni, helyette
inkább éppen Ön kezd el riogatni, feszültséget szítani és gyűlölködni. A Jobbik
jelenléte és erősödése tehát sokkal inkább Önöknek és a forradalmi kétharmadnak
jelentenek komoly problémát, sem mint az elvándorlás, a munkanélküliség és a
kilátástalan jövő által sújtott, beolvasztási és asszimilációs kísérletekkel
gyötört délvidéki magyaroknak. Merthogy miközben mi azt mondtuk, hogy Szerbiát nem
szabad a magyar önrendelkezés lehető legszélesebb biztosítása nélkül beengedni
az Európai Unióba, Önök Orbán Viktorral együtt amellett kardoskodtak, hogy meg
kell elégedni az eddig elért eredményekkel, nem szabad „irreális” célokat
kitűzni. Önök nemet mondanak arra, hogy a negyedmilliós délvidéki magyarságot
is illesse meg az a koszovói típusú autonómia, amely páratlanul széles jogokat
biztosított néhány tízezer szerb számára, mi pedig igent. Az idő sajnos már most
minket igazolt: Szerbia még nem is csatlakozott az Európai Unióhoz és máris
elvett számos, az oktatáshoz, a kultúrához és a médiához kapcsolódó
jogosítványt a Magyar Nemzeti Tanácstól. Nemhogy előrelépnénk, hanem visszafelé
haladunk, és eközben Önöknek az a legnagyobb problémája, hogy a Jobbik irodát
nyit Szabadkán, és segíteni szeretné az ott élő magyar embereket. Fontos
megemlíteni a fentiek kapcsán továbbá, hogy közleményében – bár nevének
említése nélkül, de félreérthetetlenül célozva személyére – becsmérli és
gyalázza Dr. Bozóki Antal ügyvédet is, aki példamutató elszántsággal küzd (Önök
helyett is) a jogtalanul és igazságtalanul meghurcoltakért és az egész magyar
nemzeti közösség jogaiért.
Tisztelt Elnök Úr!
Ha csak feleannyit foglalkoznának a magyar emberek
valós problémáival, mint amennyi időt és energiát arra fordítanak, hogy ordas
és nyilvánvaló hazugságokat találnak ki velünk kapcsolatban, valamint próbálják
besározni és hitelteleníteni az Önök politikáját elégtelennek tartókat, akkor
máris sokkal előrébb lenne a délvidéki magyarság. Kivizsgálhatnák például a
magyar állampolgársággal kapcsolatos visszaéléseket, foglalkozhatnának
délvidéki magyar munkahelyteremtéssel és igazán segíthettek volna legalább egy
keveset az igazságtalanul bebörtönzött temerini fiúkon is. Mint ahogy nem
tették, mondván, hogy ők is szélsőségesek. Vagy ha már belgrádi parlamenti
képviselettel rendelkeznek, ugyan előterjeszthetnének egy tisztességes, a
koszovói szerbeknek biztosított autonómián alapuló, vagy ahhoz hasonló délvidéki
magyar önrendelkezési koncepciót, esetleg sürgethetnék a három sajkás falu
kollektív bűnösségének hosszú hónapok óta ígérgetett eltörlését, vagy éppen az
Áder Jánoséhoz hasonló szerb bocsánatkérés elhangzását az 1944-45-ös magyar
népirtásért.
Mi ugyanis továbbra is ezen célokért, és mindezek által
a délvidéki magyar megmaradásért fogunk küzdeni. Ha valóban ezt teszik Önök is,
akkor higgye el, hogy rossz helyen keresi az ellenséget! Az elszakított
nemzetrészek érdekében mi bárki felé nyitottak vagyunk a párbeszédre, de a
Rekesszük ki a kirekesztőket! hozzáállás ellen kötelességünk tiltakozni, a
jogtalan és igaztalan támadásokra pedig kénytelenek vagyunk válaszolni.
Tájékoztatom, hogy jelen levelemet annak megküldésével
egy időben Facebook-oldalamon nyilvánosságra hozom és a sajtónak továbbítom.
Budapest, 2014. január 24.
Üdvözlettel:
Szávay István s.k. Országgyűlési képviselő, Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése