„NEM MAGYARKODÓ”

Kommentárok a VMSZ választási programjához

 

Válasszunk alkalmatlanokat. Ő mindig teljesítik az elvárásainkat.

Rade Jovanović

            A VMSZ február 15-én közzétette a Bátran, de felelősséggel c. (2014–2018) választási programját. [1]

            A program kilenc részből áll: 1. Gazdaság és területfejlesztés; 2. Szociális védelem, egészségügy, nyugdíjrendszer; 3. Kisebbségi jogérvényesítés; 4. EU-csatlakozás, a csatlakozásokkal összefüggő érdekérvényesítés; 5. Vajdaság helyzete, alkotmánymódosítás 6. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés, környezetvédelem; 7. Történelmi igazságtétel, kárpótlás, rehabilitáció; 8. Igazságszolgáltatás és 9 Közbiztonság.

Ezt követi a párt 250 „képviselő-jelöltjének listája”, vagyis éppen annyi jelölt, ahány képviselője van a szerb parlamentnek. Hogy ez mi re jó, azt talán csak a párt propagandistái tudhatják, mivel esetleg csak az első néhány jelölt számíthat a képviselői mandátumra.   

Homályos ígéretek

A dokumentum csupán homályosan megfogalmazott ígéreteket tartalmaz a vajdasági magyarok helyzetéből adódó problémák rendezésére, úgymint „törvénymódosítási javaslatok benyújtása”, „jogalkotási feladatok”, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „akciótervei megvalósításának segítése”, stb., amire az elmúlt hét év alatt a párt képviselőinek volt alkalma, lehetősége és ideje, csak éppen eredményt felmutatni nem tudtak.[2]

Az ilyen ígéretek közé tartozik az is, hogy a párt – „kormányzati részvétele útján” – „növelni fogja a köztársasági költségvetésből a magyarlakta területekre fordított beruházások mértékét”. Ezzel a VMSZ mintegy bejelentette, hogy részt kíván vállalni az új szerb kormány összetételében (függetlenül attól, hogy ki lesz a kormányalakító). A nem teljesített beruházási ígéretekre a legjobb példa a 2007 óta épülő szabadkai Népszínház befejezésének máig bizonytalan dátuma.

A párt választás programjában nem az áll, hogy a VMSZ határozottan követelni fogja Adának, Zentának és Magyarkanizsának az Észak-bácskai körzetbe való visszacsatolását, hanem hogy „újra kezdeményezni fogja a fejlesztési alrégiók (térségek) területét meghatározó kormányrendelet módosítását”. Erre is volt elegendő idejűk a VMSZ-es képviselőknek, de a vajdasági magyarságot megosztó 1992. évi rendelet megváltoztatását máig nem sikerült elérni.  

A „kisebbségi jogérvényesítés” fejezetből világosan kitűnik, hogy „a VMSZ célja a magyar közösség kulturális autonómiájának továbbépítése”. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a párt lemondott a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiájának, területi és személyi elvű autonómiájának követeléséről.

A programban helyet kapott az is, hogy „a 2015-ös költségvetési évtől számottevő forrásokkal megkezdje működését a Kisebbségvédelmi törvény által létrehozott Kisebbségi Alap”.  Nos, ezt a Kisebbségi Alapot előlátta már a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló 2002. évi törvény (!) 20. szakasza.[3] Az Alapot persze mind a mai napig nem hozták létre és bizonytalan, hogy valaha is elkezd működni. A VMSZ ezt a kérdést miért nem korábban vetette fel?

Régi feladatok újrafogalmazása

A kisebbségi jogérvényesítés c. rész csak az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területére tér ki, vagyis csak a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény által meghatározott jogkörökre. Ez úgyszintén azt igazolja, hogy a VMSZ nem áll ki a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatának megvalósításáért.

A programnak ez a része is túlságosan általános és olyan kérdések megoldására tesz ígéretet, amin már régen túl kellene lenni. Ilyen például a pártnak az „alapvető célkitűzése, hogy az új kormány megalakulása után kezdődjön meg az új hivatalos nyelvhasználati törvény kidolgozása a kisebbségi közösségek képviselőinek részvételével”.

A dokumentumban hiába keressük, hogy az ún. nyelvhasználati törvényt még 1991-ben hozták meg. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában felrúgták az egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak tartományban és a községekben addig kialakult gyakorlatát. Egyúttal megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány még jobban megerősített. Mit tettek eddig a VMSZ parlamenti képviselői annak érdekében, hogy ez megváltozzon?

A programba bekerült az is, hogy „a kisebbségi jogérvényesítés terén a csatlakozási tárgyalások elsősorban arra kínálnak alkalmat, hogy az ország alkotmányában biztosított, de törvényi vagy rendeleti szabályozás hiányában nem érvényesülő kisebbségi jogok, továbbá a hatályos jogszabályokban biztosított, de a gyakorlatban nem érvényesülő kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazása számonkérésre kerüljön.”

Itt bizony a „számonkéréssel” van a gond. A VMSZ parlamenti képviselői az Európai Unióval képviselőivel folytatott eddig tárgyalások során a vajdasági magyarság egyetlen kérdését sem vetették fel, fogalmazták meg Szerbia csatlakozásának feltételeként. Ha valakiktől számom kell kérni a kisebbségi jogérvényesítést, akkor azok éppen a VMSZ parlamenti képviselői.

            – Elfogadhatatlan számunkra, hogy Magyarkanizsa, Temerin és Ada községek az újabb reform során igazságszolgáltatási szervek nélkül maradtak. Nem felel meg az elvárásainknak az sem, hogy Topolyán a továbbiakban is (csak) bírósági egység működik a Szabadkai Alapfokú Bíróság részeként. Azt sem tudjuk támogatni, hogy Csóka és Törökkanizsa községek a Zentai Alapfokú Bíróság helyett a földrajzilag jóval távolabbi Nagykikindai Alapfokú Bírósághoz tartoznak.

            Ha már a VMSZ számára elfogadhatatlan a bíróságok jelenlegi hálózata, akkor miért nem követelte/lépett fel határozottan az elmúlt időszakban az adai, csókai, magyarkanizsai, temerini és a topolyai bíróság visszaállításáért?

Nem érdekvédelmi

A VMSZ választási programja olyan feladatokat tartalmaz, amelyekért az elmúl időben határozottan ki kellett volna állni és követelni szerb államtól ezeknek a rendezését. Nem ad választ, a vajdasági magyarság nyílt kérdéseinek a megoldására, valójában fel sem veti azokat. Hol van itt a bátorság?

Az egész programmal az a fő gond, hogy a VMSZ nem magyar érdekvédelmi pártként fogalmazta meg a választási célkitűzéseit. Erre két dolog is utal: A egyik – amire először a Délhír portál hívta fel e figyelmet[4] –, hogy a párt választási plakátján – és (tegyük hozzá) nyomatatásban megjelent programján – a szerb zászló színei (piros, kék, fehér) dominálnak. A másik pedig, hogy a „kisebbségi jogérvényesítés” a párt programjában a harmadik helyre került.

A VMSZ-enk valójában nincs is határozott nemzeti kisebbségjogi, érdekérvényesítő programja. A program „nem magyarkodó” – magyarázta Pásztor István, párt elnöke.[5] Ezek szerint, aki a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését követeli, vagy megvalósítását számon kéri, az „magyarkodó”?

A problémát csak növeli, hogy a VMSZ még ezt a „nem magyarkodó” programot is ugyanazokkal a képviselőkkel (Pásztor Bálint, Varga László, Kovács Elvira, Fremond Árpád és Pék Zoltán) kívánja megvalósítani, akik a közösségért eddig sem tettek semmit. Hol van itt a felelősség?

Aki rájuk szavaz, utóbb ne panaszkodjon!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2014. február 23.

---

[1] Bátran, de felelősséggel: http://www.vmsz2014.rs/interaktiv-valasztasi-program, vagy Magyar Szó, 2014. február 15. (melléklet)

[2] A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ képviselőnek teljesítményével az utóbbi hét évben a Hét év semmittevés c. írásomban foglalkoztam: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/21084-2014-02-18-10-11-40, 2014. február 18. [10:52] Ennek megírására éppen a párt parlamenti frakcióvezetőjének Hét év, hét ügy c. jegyzete késztetett: http://vmsz.org.rs/blog/het-ev-het-ugy, 2014. február 14.

[3] A törvény a JSZK Hivatalos Lapjának (Službeni list SRJ) 2002. február 27-i 11. számában jelent meg.

[4] Fekete Lehel: Magyar Párt? Szerb zászló színei a VMSZ választási plakátján. http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet, 2014. február 21. [12:00] 

[5] Kabók Erika: Nem csak felvetéseink, hanem megoldásaink is vannak. Magyar Szó, 2014. február 15. 1 és 5.