Április 16.

Csongor napja.

Török eredetű régi magyar személynév, jelentése: sólyom, vadászmadár.

1705 – Anna, angol királynő lovaggá ütötte Isaac Newtont.
1720 – II. Rákóczi Ferenc a törökországi Rodostóba költözött a kuruc emigrációval együtt.
1828 – Bordeaux-ban meghalt Francisco José de Goya y Lucientes spanyol festő, metsző és litográfus, aki realista ábrázolásmódjával vált híressé (Ruhás Maya, Meztelen Maya, Leány korsóval, Köszörűs).

1830 – Meghalt Katona József drámaíró, a Bánk Bán szerzője.
1867 – Az Indiana állambeli Millville-ben megszületett Wilbur Wright amerikai pilóta, aki fivérével 1903-ban végrehajtotta az első sikeres motoros repülést.
1871 – Péterhegyen megszületett Mikola Sándor, fizikus-pedagógus.

1879 – Franciaországban meghalt Szent Bernadett katolikus szűz, akinek tiszteletére e napon tartják Szent Bernadett ünnepét.
1901 – Alsódabason megszületett Dinnyés Lajos, aki 1947-48-ban - a kommunisták javaslatára - Magyarország miniszterelnöke volt.
1921 – Megszületett Peter Ustinov angol színész (Halál a Níluson; 80 nap alatt a föld körül; Agatha Christie sorozat; A Mikulás nyomában; Spartacus (1960) Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőért; Quo Vadis?).
1990 – New Yorkban 84 éves korában meghalt Greta Garbo (eredeti nevén: Greta Lovisa Gustafsson) svéd színésznő (Ninocska).

1999. április 16., péntek

* A március 24-én kezdődött légitámadások óta először lőtte a NATO légiereje Szabadkát. A rakéták a Kisradanovác városrészben csapódtak be, tetemes anyagi kár keletkezett, de szerencsére emberáldozat nem volt. Újvidéken negyedik alkalommal értre támadás a kőolaj-finomítót. Két rakéta-találat súlyosan megrongálta a kovini Duna-hidat is.

* Milan Milutinović  szerb elnök fogadta Ibrahim Rugovát. A megbeszélésen a „kosovói probléma megoldáséval és a további politikai folyamatokkal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg”.

* Milo Đukanović Crna Gora-i elnök kizárta annak lehetőségét, hogy Crna Gora bázis legyen a szárazföldi NATO-csapatok esetleges kosovói telepítéséhez.

* Az orosz törvényhozás alsóháza ajánlás értékű határozatot fogadott el, amellyel támogatja Belgrád csatlakozási kérelmét az orosz-fehérorosz unióhoz.

* A moszkvai Kommerszant Daily megjelentette Solana NATO-főtitkár levelét, amelyet „azzal a céllal küldött, hogy az orosz közvéleménynek megmagyarázza azoknak a tevékenységeknek az okait, amelyeket a NATO foganatosított a kosovói válság megoldása érdekében”.

* Leonyid Kucsma ukrán elnök kész találkozni Slobodan Milošević jugoszláv államfővel és Javier Solana NATO-főtitkárral, annak érdekében, hogy bemutassa nekik saját béketervét – közölték az ukrán hatóságok.

* A Munkáspárt elnöksége a magyar Országgyűlés  rendkívüli ülésének összehívását követelte a szabadkai bombázás miatt.

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

Április 16. - A holokauszt magyar áldozatainak emléknapja.
Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják meg Magyarországon a holokauszt magyarországi áldozatainak napját.
Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben ezen a napon emlékezzenek meg a holokausztról, annak emlékére, hogy 1944-ben április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidók gettókba zárása, majd deportálása.
A népirtás az ország 1944. március 19-i német megszállásával indult, ám az előzmények egy negyed századdal előbbre nyúlnak vissza. A magyar nemzetgyűlés 1920. szeptember 26-án elfogadta a nem keresztény származásúak egyetemi felvételének szabályozásáról szóló 1920: XXV. törvénycikket. A numerus clausus kimondta, hogy az országban élő "népfajok, nemzetiségek" nem tanulhatnak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora a részarányuk az összlakosságon belül. A jogszabály a zsidó származásúak továbbtanulásának korlátozására született, felrúgta az állampolgári jogegyenlőséget, csorbította a magyar zsidóság 1867-ben törvénybe iktatott politikai emancipációját.

A zsidóság teljes jogfosztása "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról" szóló, 1938. május 29-én hatályba lépett 1938:XV. törvénycikkel vette kezdetét. Az ún. első zsidótörvény értelmében a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó, azaz izraelita vallású.
Az 1939. május 5-én kihirdetett 1939:IV. törvény "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról", vagyis az ún. második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette azt, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, s őket eltiltotta az értelmiségi pályán való működéstől.
Az 1941. augusztus 18-án kihirdetett 1941: XV. törvénycikk "a házassági jog módosításáról és a házassággal kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről", azaz a harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és "fajgyalázásnak" minősítette a nem zsidók és zsidók közti házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Közben, az 1939-ben elfogadott honvédelmi törvény megteremtette a – háború éveiben több tízezer zsidó életét követelő – fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait.
A német megszállás után a Sztójay kormány sorra hozta a zsidóellenes –  köztük a sárga csillag viseléséről szóló –  rendeleteket. 1944. április 26-án elrendelték a zsidók lakásának igénybevételét, a városokban gettókba, Budapesten ún. zsidóházakba költöztetésüket, bár az első, kárpátaljai gettók már előbb létrejöttek.

A tömeges deportálások 1944. május 15-én kezdődtek, először a keleti országrészekben, a visszacsatolt Kárpátalján és a Felvidéken, majd az egész országban. Adolf Eichmann néhány tucatnyi stábja a magyar közigazgatás és a csendőrség teljes apparátusának aktív közreműködésével érte el 437 ezer magyar állampolgár bevagonírozását, napi négy szerelvény indult Auschwitzba. Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy kormányzó július 6-án kénytelen volt leállítani. A munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás nyomán 320 ezer magyar pusztult el, a vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren megmenekültek.
A magyarországi holokauszt emléknapjához kötődik a budapesti Holokauszt Emlékközpont 2004. április 15-i megnyitása. Az intézmény alapkövét 2002. december 16-án helyezték el azon a Páva utcai telken, amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség bocsátott – a rajta lévő használaton kívüli zsinagógával együtt – a magyar állam rendelkezésére.
A magyarországi holokauszt 70. évforduló alkalmából holokauszt-emlékévet tartanak itthon. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

150 éve, 1864. április 16-án mutatták be a Budai Népszínházban az első háromfelvonásos magyar operettet, Jakobi Jakab és Rajkai Frieben István Kánkán a törvényszék előtt című művét.
Az operett (a szó kis operát jelent) műfaj sajátossága a dallamos, fülbemászó zene, a fordulatos, többnyire happy endes történet, a látványos díszlet és jelmez, a párbeszédek énekszámokkal és táncbetétekkel váltakoznak. Az operett születésekor a nagyváros tömegszórakozását szolgálta, de a könnyed történettel gyakran társadalmi szatíra és gúnyos hang párosult. Első igazi mesterei a német születésű francia Jacques Offenbach és a bécsi operett legnagyobb alakja, ifjabb Johann Strauss volt.
A műfaj gyorsan meghódította az Osztrák-Magyar Monarchiát. Magyar nyelven először 1860. szeptember 22-én játszottak operettet, a "Champs-Élysées Mozartjának" is nevezett Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művét.
Az első magyar szerzők által jegyzett operett, Allaga Géza és Bényei István A szerelmes kántor című egyfelvonásos daljátéka 1862. április 21-én került színre a Budai Népszínházban, amivel itthon is hódító útjára indult a zenés szórakoztató műfaj. A darabból a Szeretlek én egyetlen virágom című dal önállóan is népszerűvé vált.
1864-ben megszületett az első háromfelvonásos magyar operett - Jakobi Jakab és Rajkai Friebeisz István Kánkán a törvényszék előtt című darabja, melynek bemutatója április 16-án volt a Budai Népszínházban. (A zenét Jakobi szerezte, aki karmesterként is működött, a művet idegenből Rajkay Friebeisz István jogász, író fordította, aki az Első Magyar Színházi Ügynökség egyik alapítója volt.) A lábemelgetős francia tánc nem maradt visszhang nélkül: a hivatalos szervek obszcénnak minősítették, és nyilvános helyeken a bemutatását is betiltották, a papság egy része pedig azt kérte a helytartótanácstól, hogy rendszabályozza a tánc előadását. Bár a közönség egy része körében is botrányt okozott, a nézők ugyanakkor kíváncsiak voltak rá.
Annak ellenére, hogy létezett magyar szerző által írt operett, a színpadok repertoárját továbbra is a francia darabok uralták. A sikeres magyar operettre még húsz évet várni kellett, egészen 1885-ig , amikor a kor "szupersztárja", Blaha Lujza az új műfajban is kipróbálta magát, Konti József és Deréky Antal Eleven ördög című darabjában hódítva meg a közönséget. A 20. század első felének ünnepelt operettprimadonnája Fedák Sári volt, aki mások mellett Huszka Jenő 1902-ben bemutatott Bob hercegét vitte sikerre. Sokan ezt tekintik a magyar operett kezdetének.
Magyarország hamarosan "operett-nagyhatalom" lett, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő darabjai itthon és külföldön is hatalmas sikert arattak, és máig a közönség kedvenceinek számítanak. Az egyik legismertebb magyar operett minden kétséget kizáróan Kálmán Imre 1915-ben bemutatott Csárdáskirálynője.  MTVA – Sajtó- és fotóarchívum