Új köntös, régi politika
Április 19-én „új köntösben, új arculattal” jelent meg a Magyar Szó napilap, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)
hivatalos lapja.
A bejelentett „új lap”, vagyis a „megújulás”, azonban csak formailag
történt meg. Lényegi változást sajnos nem hozott.
Az április 18-i szám első oldalán is Pásztor István, a VMSZ elnöke látható (ezúttal Tomislav Nikolić szerb elnökkel együtt),[1]
csakúgy, mint a húsvéti szám címoldalán (itt már egyedül).[2] Az utóbbi, 13080 karakter (szóközzel)
terjedelmű írás az ötödik oldalon folytatódik, kitöltve annak teljes
terjedelmét. Pásztor igencsak elégedett lehet a lappal, mivel az írást két (három
hasábos) színes fényképe illusztrálja.
Az olvasók húsvéti köszöntésére, a lap első oldalán, már csak egy
tányérnyi piros tojásról készül felvételre és a szokásos „minden kedves
olvasónak kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! feliratra futotta. De ki olvasta
Pásztor túlságosan terjedelmesre sikerült, közhelyekkel telített
magyarázkodását pártja „politikai szerepvállalásáról, az államra és a
tartományra váró változásokról”? (Az írás 27 olvasónak tetszett, 23-nak nem.
Érdekes lenne tudni, hogy kik azok az olvasók, akinek „tetszik”.)[3]
A Magyar Szó újságíróinak fel kellene végre fogni, hogy nem a külalak
megváltoztatása jelenti az „új lap”-ot, a „megújulás”-t, hanem a tartalom: a lapnak
a politikai befolyástól és irányítástól való megszabadulása és a szakma
szabályaival összhangban való készítése. Azt, hogy a sajtó szerepe nem a
hatalom kiszolgálása, hanem annak ellenőrzése. Ennek előfeltétele persze a
főszerkesztő menesztése lenne.
Egyébként még az új köntös sem
hozott túl sok örömet az olvasóknak, mivel a lap kisebb és másfajta betűkkel
készül, mint korábban, ami miatt nehezen olvasható, a képaláírások pedig még annyira
sem. Ezen is bizony változtatni kell.
„Füstbe ment terv”?
Újvidéken 2014. április 24-én , a Wekerle
Vállalkozói Kör találkozóján bemutatták „a kis- és
középvállalkozások fejlesztését támogató magyarországi Wekerle-tervhez
kapcsolódó délvidéki tervet, a vajdasági magyarság gazdasági és
térségfejlesztési programját”. A rendezvényen „a vállalkozók is elmondhatták
elképzeléseiket, észrevételeiket, amelyek még beépíthetők a majdan elkészülő
operatív programba”.(Erre azonban már az
egyik borászattal való „ismerkedés” keretében került sor.)
– Három körzet, Észak-Bácska, Észak-
és Közép-Bánát területére vonatkozik a fejlesztési stratégia, ahol a
tömbmagyarság él. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárják a
szórványmagyarságot, fölkerülnek a térképre a nyugat-bácskai és a dél-bánáti
magyarlakta települések, még a szerémségi Maradék is. Ezenkívül három községet,
Óbecsét, Szenttamást és Temerint is felöleli a gazdaságfejlesztési stratégia,
mivel mindháromnak fejlett a mezőgazdasága – olvasható a bemutatóról készült
tudósításban.[4]
– Öt stratégiai célt fogalmaz meg a
gazdaságfejlesztési terv. Ezek: a magas hozzáadott értékű élelmiszer termelés
megszervezése; a kedvező természeti adottságokra és kultúrtörténeti értékekre
hagyatkozó turizmus és a hozzá kapcsolódó gazdaság fejlesztése; szakképzésen
alapuló innovációorientált termelés, azaz a tudásalapú vállalkozások
kialakítása; a piacvesztés megakadályozása a természeti erőforrások megőrzése
mellett; a vajdasági magyarság elvándorlásának a megakadályozása – olvasható az
említet tudósításban.[5]
Mindez nagyon szép és terv készítői
csak dicséretet érdemelnek. Az egész dolognak azonban az a szépséghibája, hogy
a terv alapján készül „majd” el az „operatív program”. Dr. Nagy Imrével, a stratégia terv elkészítőjével készült
interjúból az is kiderül ki, hogy a terv megvalósítása „már nemcsak rajta
áll”. „Ha van pénz a fejlesztésekre, akkor a felfektettek nyilván
megvalósulnak” – nyilatkozta az egyetemi tanár.[6]
Nos, s ehhez nem kell közgazdásznak
lenni, mindannyian tudjuk, hogy Szerbiába pénz a fejlesztésekre bizony nincsen.
Maradnak az Európai Uniós pályázati lehetőségek, vagyis az IPA –
Előcsatlakozási támogatási eszközök, amelyekre magyarországi partnerekkel
közösen lehetne jelentkezni. Ezt kellene valaki(k)nek megszervezni. Ha akadna
ilyen személy vagy szervezet. Miért ne lenne éppen a Wekerle Vállalkozói Kör ennek
a hordozója?
A szövegben megbújik azonban egy
mondat, ami további kétségeket ébreszt: „Befejezés előtt áll a vajdasági magyarság
gazdasági és térségfejlesztési programja is, elkészítését a Vajdasági Magyar Szövetség vállalta fel”.
Ezek kétségek pedig a következők: Milyen programot és kinek a programját mutatták
is be akkor Újvidéken? Elkészült a vajdasági magyarság gazdasági és
térségfejlesztő terve vagy nem? Egy program lesz vagy kettő? A Wekerle
Vállalkozói Kör is a VMSZ irányítása alá került? Nem ártana ezeket a kérdéseket
mielőbb tisztázni, mert félő, hogy ez az egyébként jó elgondolás is csak
„füstbe ment terv” lesz.
Amennyiben a VMSZ készíti el végül a programot, és nem egy független intézmény
vagy szervezet, fennáll annak a veszélye, hogy ebben a párt- és nem a tudományos
szempontok érvényesülnek, hogy annak megvalósításában csak a párttagok vehetnek
részt, előnyeit csak a „Pásztor & fia politikai KFt”-hez[7]
tartozók élvezhetik.
Újvidék, 2014. április 28.
Bozóki
Antal
[1] P. E.: Kormányalakításról az elnöki palotában.
Magyar Szó, 2014. április 18., 1. és
4. o.
[2] Virág Árpád: Bárkivel fel tudjuk venni a
versenyt. Magyar Szó, 2014. április
19., 1. és 5. o.
[3] http://www.magyarszo.com/hu/2313/kozelet_politika/110451/B%C3%A1rkivel-fel-tudjuk-venni-a-versenyt.htm,
2014. április 27. [10:51]
[4] S. A.: vállalkozóként fennmaradni, és
magyarként itt maradni. Magyar Szó, 2014.
április 23., 5. o.
[5] Uo.
[6] Sáfrány Attila: Jó szervezés és pénz kérdése. Magyar Szó, 2014. április 26. 6. o.
[7] Teofil Pančić: Pastor, sin i pastorčad [Pásztor,
a fia és a mostohagyerekek]. Autonomija: http://www.autonomija.info/teofil-pancic-pastor-sin-i-pastorcad.html,
2014. április 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése