„A
Vajdaság példaként szolgálhat az Európai Unió számára a kisebbségi
kérdés kezelésében, Szerbia a kisebbségi jogok tiszteletben tartása
tekintetében az elsők között foglal helyet” - mondta Miroslav Lajcák
szlovák külügyminiszter Újvidéken, miután megbeszélést folytatott
Pásztor Istvánnal, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) elnökével.
A szlovák politikus elmondta: Vajdaság
modellként szolgálhat az Európai Unió számára, erről többet kell
beszélni, hogy minél többet tudjanak róla az emberek. Sok olyan kérdés
van ugyan, amelyben Szerbiának kell tanulnia Európától, de ebben a
témában Szerbia taníthatja Európát - világosítja fel nyilatkozatában az
embereket a nagyon jó helyzetünkről Lajcák.
Amit azonban Pásztor István elfelejtett
elmondani erről az idilli állapotról a szlovák politikus kollégájának az
az, hogy annak ellenére, hogy a szavak szintjén úgy tűnhet, a
kisebbségek Szerbiában találhatják meg a tejjel-mézzel folyó Kánaánt,
mégis a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarokat immár 70 éve minősíti
kollektíven háborús bűnösnek, az állami intézményekben nem
foglalkoztatnak részarányosan nemzeti kisebbségeket, folyamatosak a
magyarverések és az emlékműveink megrongálásai is. Ebben az, Európának
is "példát mutató" országban nemrégiben megcsonkították a nemzeti
tanácsok jogköreit, míg a 35 százalékban nemzeti kisebbségek által
lakott tartományban a régió jelképeit az állam nemzeti jelképrendszerére
szeretnék felcserélni.
Pásztor arról sem mesélt, hogy a
Délvidéken élő nemzeti kisebbségek még a szavak szintjén sem
beszélhetnek a valós autonómiatörekvésekről, míg a más EU-s országokban,
melyek számára Lajcák szerint etalonként kellene, hogy szolgáljon a
szerbiai helyzet, ez nem lehet kérdés. Mert amíg Spanyolország területén
például 17 autonóm terület működik, Olaszországban 7, addig nálunk a
Pásztor István által vezetett tartományi képviselőház évek óta nem képes
behajtani a köztársasági költségvetés 7 százalékát sem, amely a
szerbiai alkotmány 184. szakasza szerint járna a Délvidéknek, főleg hogy
a tartomány adja az ország GDP-jének a közel 40 százalékát az
államkasszába.
Rózsásnak ítélik a helyzetünket, pedig a
délvidéki nemzeti kisebbségeket folyamatosan érik az inzultusok és
negatívan diszkriminálják a nemzeti közösségek tagjai. Ám, a folytonos
mosolypolitikával azt is sikerült elérnie a politikai vezetőinknek, hogy
az EBESZ szerbiai kisebbségek helyzetéről írt jelentésében le sem írták
a "magyar" szót, annak ellenére, hogy az ország legnagyobb számú
nemzeti közösségéről beszélünk.
Az egykoron félmilliós délvidéki magyar
közösség a felére csökkent, csupán száz esztendő alatt, annak ellenére
is, hogy a '70-es évek végéig pozitív volt a népszaporulat, és míg mi
elfogytunk, mint a holdvilág, addig a szerbség megtudta háromszorozni a
számát a tartományban. Jelenleg mintegy 50 ezerrel vagyunk kevesebben 10
évenként. Így, hát nem csoda, hogy a szlovák külügyér csak gratulálni
tudott ezekhez a folyamatokhoz, hiszen ezen eredmények is bizonyítják,
hogy számukra is követendő példa lehet az itteni módszertan, mert az ő
országuk déli csücskében is hasonlóan megoldásra vár a kellemetlenkedő
magyarok több mint ezeréves jelenléte.
Sz. A.
Közzétette: Szerkesztő
2014. május 12. hétfő, 16:41
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése