Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió nemzetközi
és felekezetközi szeretetszolgálat szabadkai munkatársa, a Golgota Keresztény
Gyülekezet lelkésze a napokban az árvíz fenyegetett Šabacon járt – adományt
szállított a bajbajutottak részére.
– Mit tapasztaltál a helyszínen, az,
amit a tévében látunk, mennyire felel meg a valóságnak?
– A gyakori útlezárások miatt
mellékutakon, apró falvakon át jutottam el az úti célomig. Ahogy közeledtem Rumához,
egyre gyakrabban láttam olyan vízzel elöntött földterületeket, amelyek egy
összefüggő tavat képeztek, vízben úszó hagymaföldeket, elsárgult
málnaültetvényeket és megroggyant házakat. Šabachoz érve pedig valóban olyan kép tárult elénk,
amilyet a televíziós helyszíni tudósításokban mutatnak. Nem olyan a helyzet,
mint a teljesen víz alá került Obrenovacon, nem úsznak a házak a vízben és nem
közlekednek az utcákon csónakokkal, tehát nagyságrendekkel kisebb a pusztítás. Persze
a tévé mindig a legszörnyűbb képsorokat rögzíti, mert azokkal lehet hatást
elérni.
– Sokat hallhattunk arról,
hogy Obrenovac helyett inkább Šabac védelmét emelték ki a politikusok...
–
Nyilván az ottani vegyi üzem miatt is. Mi azért választottuk Šabacot, mert már
korábbról volt az ottaniakkal kapcsolatunk. Engem a városi válságtörzs egyik
tagja fogadott, és tőle tudom, hogy magából a Zorka műtrágyagyárból
jelentkeztek szakemberek, akik irányították az árvízi védekezést. Mert ők
tudják legjobban, hogy milyen következményekkel járt volna, ha a víz betör a
gyár területére.
– Milyen helyeken jártál?
– Én
úgy indultam útnak, hogy határozott elképzelésem volt arról, kiket fogok felkeresni:
a város peremére szorultakat, a környező falvakban élőket, és célirányosan,
nekik adom át az adományokat, nem pedig a gyűjtőközpontok raktárában. Ugyanis
nem vagyok arról meggyőződve, hogy a segélyszállítmányok el is jutnak mindig a
károsultakhoz. Azt már tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen természeti
katasztrófa esetén, amilyen zűrzavaros szokott lenni a mentés, általában
ugyanolyan áttekinthetetlen és követhetetlen az adományok sorsa is. Amikor
konvojszerűen érkeznek a humanitárius szállímányok, azt bizony szakértelemmel
kell kezelni. És olyankor mindig van
lehetőség a visszaélésekre is. Több olyan apró településen jártam, ahová még el
sem jutottak a mentést végzők. Felkerestem egy cigánytelepet is. Mindenütt,
ahol megfordultam, igyekeztem felmérni a terepet, leültem és hosszan
elbeszélgettem az emberekkel. Több helyen is arról számoltak be, hogy teljesen
magukra hagyták őket. Mármint a kisembereket. Az is megesett, hogy ők maguk
mentek segítséget kérni, a könyörgésük azonban a városi vezetőknél süket
fülekre talált. Az egyik háznál elmondták, hogy kénytelenek voltak a saját
pénzükön homokot hozatni, hogy a lakóépületet megvédhessék. Tehát ki kellett
fizetniük a szállítmányt, és erről számlát is kaptak. Azt most őrzik, és amint
rendeződik a helyzet, akkor be fogják mutatni. Sok helyütt az ár és a belvíz már
visszahúzódott, viszont a házfalak viselik a nyomát. Egyes helyeken csak a
bejáratig, a küszöbig jutott el, másutt pedig ablakmagasságig is felért. A
település több pontján kellemetlen, erős mocsárszag érezhető. Úgy láttam, hogy
most fertőtlenítőszerekre és munkaerőre van leginkább szükség. Ezért már
szervezzük is azokat a csapatokat, amelyeket leküldünk majd, hogy a
helyreállításban és az újjáépítésben segítsenek.
– Most milyen adományt vittél?
– Nagyobb mennyiségben ivóvizet,
fertőtlenítőszereket és mosóport, meg konzervet, több zsák péksüteményt és
ruhaneműt. Az árvíz sújtotta városok most igen nagy bajban van, de tudjuk, hogy
nem jöhet ide az egész világ, hogy a segítségükre siessen. Közülük egyet mi
felkerestünk, a magunkét megtettük... Úgy tervezem, hogy a hétvégén
Kragujevacra is elmegyek, a mostani esőzések miatt ott is kritikus a helyzet és
elkel a segítség.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése