Július 25.

Jakab napja.

Héber eredetű bibliai név, a Jákob görög változatának a magyar megfelelője. Jelentése: sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép.

1564 – I. Ferdinánd halála után fia, II. Miksa lett a német-római császár, valamint I. Miksa néven magyar és cseh királlyá koronázták.

1570 – IV. (Rettegett) Iván minden oroszok cárja, hogy a nemesek hatalmát megtörje, tömegkivégzést rendelt el Moszkvában, amelynek áldozatául estek a cár legbizalmasabb tanácsadói, diplomaták és tisztviselők is.

1806 – Megszületett Maria Weston Chapman amerikai abolícionista, aki 1834-ben megszervezte a rabszolgaság ellen küzdő „Boston Female Anti-Slavery Society”-t.

1848 – A Joseph Wenzel Radetzky által vezetett osztrák csapatok a Custozza melletti csatában legyőzték Károly Albert szárd-piemonti király olasz szabadságharcosait.

1884 – Meghalt Feszl Frigyes építész, a pesti Vigadó tervezője.

1890 – Megszületett Szilvay Kornél magyar tűzoltó tiszt, aki a szárazoltó eljárás – amelynél az oltóanyag víz helyett por vagy hab – és az eljárásnál használt berendezések feltalálója.

1906 – Megszületett Johnny Hodges amerikai szaxofonos, Duke Ellington zenekarának tagja.

1927 – Megszületett Midge Decter amerikai újságíró, írónő, aki a „Committee for Free World” elnöke volt 1980-tól 1990-ig. 1975-ben jelent meg a „Liberal Parents, Radical Children”című írása.

1930 – Megszületett Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő.

1967 – A Beatles más angol zenekarokkal együtt kérte a kormányt, hogy tegye legálissá a marihuánát.

80 éve, 1934. július 25-én Bécsben az osztrák fasiszták államcsínyt kíséreltek meg, amelynek során meggyilkolták Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt, aki 1932-től volt hatalmon.

1892. október 4-én született az alsó-ausztriai Texingben. Befejezetlen teológiai tanulmányok után az első világháborúban az olasz fronton harcolt, és számos kitüntetést kapott. A háború után Bécsben és Berlinben jogi tanulmányokat folytatott, majd 1927-ben az alsó-ausztriai mezőgazdasági kamara elnöke, 1930-ban az osztrák szövetségi vasutak elnöke, a következő évben mezőgazdasági miniszter lett. Karl Buresch kancellár kormánya a gazdasági válság tetőfokán, 1932-ben megbukott, ezután Dollfuss kapott kormányalakítási megbízást. A Keresztényszocialista Pártból, a nagynémet, de nem náci jellegű Landbundból és a jobboldali Heimatblockból (Hazafias Blokk) alakított koalíciós kormánya kis többséget élvezett a törvényhozásban.
Dollfuss úgy vélte, hogy az idő túlhaladta a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párt versengését, amely az 1918 után függetlenné vált Ausztria történetének első évtizedét jellemezte. Független, keresztény, német Ausztriát hirdetett, nem csatlakozott a német vámunióhoz, amiben az is motiválta, hogy Ausztria nagy összegű kölcsönt kapott a Népszövetségtől, és tartott a nyugati hatalmak ellenlépéseitől is. Rendszere egyre inkább tekintélyuralmi jegyeket öltött, 1933-ban egy bizalmatlansági indítvány után kiiktatta a parlamentet, ettől kezdve szükségrendeletekkel kormányzott, hivatásrendi, korporatív, autoriter államának vezető politikai ereje az általa alapított Hazafias Front volt.
Külpolitikájában olasz orientációt követett, de ezt beárnyékolta az első világháború után Olaszországhoz került, németajkú Dél-Tirol helyzete körül állandósult vita. Az 1933 elején hatalomra került Hitlerrel gyorsan szembekerült, az év szeptemberében elutasította annak 12 pontos ultimátumát, amely feltételeket szabott Ausztria önállóságának elismerése fejében. Az osztrák nácik ezután terrorcselekmények tömegével igyekeztek destabilizálni az általuk német belföldnek tekintett Ausztriát, amiben hallgatólagosan a hadsereg is támogatta őket.
1934 februárjában munkáslázadás robbant ki Bécsben, Linzben és Stájerországban, amit Dollfuss 300 halott árán levert, majd statáriumot rendelt el, feloszlatta a szakszervezeteket, leszámolt a szociáldemokratákkal, és betiltotta a náci pártot is. Május 1-jén új, korporatív alkotmányt hirdetett ki, amely szinte diktatorikus kormányzást tett lehetővé. A Németországból támogatott nácik ellen azonban még ez is kevés volt: a hitleristák 1934. július 25-én elég erősnek érezték magukat a hatalom átvételéhez. Megostromolták a rádiót és a kancelláriát, beolvasták a kancellár kierőszakolt lemondását. Dollfuss menekülni próbált, de két lövés eltalálta, a hivatalában vérzett el. A puccs kudarcot vallott, de a fegyveres harc tovább tartott, különösen vidéken, és 269 halálos áldozatot követelt. Az új kancellár Kurt von Schuschnigg lett, aki Dollfuss politikáját folytatta, de rugalmasabban. Az Anschluss ezzel csak elhalasztódott: négy év múlva, 1938. március 12-én Hitler bevonult Ausztriába.
A kis termete miatt "Millimetternichnek" is nevezett Dollfuss személye még ma is politikai viták tárgya, egyesek szerint a nemzeti szocializmus elszánt ellenfele, Ausztria függetlenségének engesztelhetetlen harcosa, mások szerint az "ausztrofasizmus" előfutára volt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

30 éve, 1984. július 25-én az emberiség történetében először lépett ki nő a kozmoszba. A világ második űrhajósnője, a szovjet Szvetlana Szavickaja a Szaljut-7 űrállomás fedélzetéről hajtotta végre az űrsétát.

Jurij Gagarin 1961. áprilisi "űrugrásával" a szovjetek lettek úttörői az űrhajózásnak, az amerikaiak évekig csak másodhegedűsök voltak a versengésben. Az első női űrhajós Valentyina Tyereskova volt 1963 júniusában. Az első űrhajós, aki kilépett a világűrbe, szintén szovjet volt: Alekszej Leonov a Voszhod-2 űrhajóról, 1965. március 18-án. (Alig három hónappal később az amerikai Edward White követte a Gemini-4 misszió során.)
A világ első űrsétát tett női űrhajósa Szvetlana Szavickaja 1984. július 25-én a Szaljut–7 űrállomás fedélzetéről lépett ki az űrbe 3 óra 35 perces űrhajón kívüli tevékenységre. Az 1948-ban született Szavickaja a szovjet légierő parancsnokának lánya volt. Fiatal korában sokat sportolt, úszott, korcsolyázott és atletizált, 16 évesen kezdett ejtőernyőzni. 17 évesen már a sztratoszférából, több mint 14 ezer méterről végzett zuhanórepülést, és csak 500 méteren nyitott ejtőernyőt.
18 évesen a moszkvai Repülő-főiskolán kapott lehetőséget a repülés tanulásához, egy Jak–18-as oktatógéppel repült. 1970-ben a 6. FAI ejtőernyős világbajnokságán első helyet szerzett. 1972-től a szovjet Honvédelmi Szövetség pilótaoktatója lett. 1974-től sportpilóta, MiG–21-es repülőgéppel három világcsúcsot állított be. A Jakovlev Tervezőiroda berepülő pilótájaként 20 fajta repülőt tesztelt.

1980. július 30-tól részesült űrhajóskiképzésben. 1982-ben ismerhette meg a világ Szavickaja nevét: a háromfős Szojuz T-7 űrhajó fedélzetén repült a Szaljut-7 űrállomásra. Két év múlva, második űrútja alkalmával lett ő az első nő, aki kilépett a világűrbe. 1984. július 25-én hajtotta végre űrsétáját a Szaljut–7 űrállomás fedélzetéről. 3 óra 35 percen keresztül végzett űrhajón kívüli tevékenységet. Űrsétának szokták ezt mondani, de egyáltalán nem könnyű és veszélytelen - többnyire javítási, szerelési - feladatokat szoktak elvégezni ilyenkor a kozmonauták. Valójában minden "járművön kívüli misszió" (angol kezdőbetűi alapján született rövidítéssel EVA) rendkívüli technológiai és emberi teljesítmény. Az űrben lebegő asztronautákra leselkedő veszélyekről szól a Gravitáció című lélegzetelállító amerikai film, amelyet 2014-ben hét Oscar-díjjal jutalmaztak.
A Szovjetunióban bélyegen is megörökítették Szavickaja űrrepülését. 1993 októberében elköszönt az űrhajósok családjától, összesen 19 napot, 17 órát és 6 percet töltött a világűrben. Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, tiszteletére a 4118-as számú aszteroidát róla nevezték el. 1986-ban diplomát szerzett a moszkvai állami műszaki egyetemen, majd politikai pályára lépett, 1989-ben parlamenti képviselő lett, többször újraválasztották. Mérnök-pilóta férjétől egy gyermeke született. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum