István napja.
Görög, német, szláv,
magyar eredetű név, régi magyar Istefán változatából. Jelentése: virágkoszorú.
1083 – Szentté avatták I. István király relikviáit a
székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben
Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást.
1245 – IV. Béla magyar király fiát, V. Istvánt – még gyermekként – királlyá koronáztatta.
1310 – Székesfehérvárott harmadszor – és már teljesen jogszerűen – királlyá koronázták I. Károlyt (Károly Róbertet), az Anjou-ház magyar ágának megalapítóját.
1897 – Megszületett Ascher Oszkár, színész, szavalóművész.
1245 – IV. Béla magyar király fiát, V. Istvánt – még gyermekként – királlyá koronáztatta.
1310 – Székesfehérvárott harmadszor – és már teljesen jogszerűen – királlyá koronázták I. Károlyt (Károly Róbertet), az Anjou-ház magyar ágának megalapítóját.
1897 – Megszületett Ascher Oszkár, színész, szavalóművész.
1917 – Wekerle Sándort harmadszor is Magyarország
miniszterelnökévé választották, amely tisztséget 1918. 10. 28-ig töltötte be.
1945 – Legősibb magyar nemzeti ünnepünket eltörölték
vallási és nemzeti tartalma miatt. Teljesen nem szüntették meg, hanem az „új
kenyér ünnepe” néven újult meg.
1948 – Megszületett Robert Plant rockénekes.
1967 – Államalapító Szent István király ünnepének tiszteletére megrendezték Debrecenben az első Virágkarnevált.
1983 – A városligeti Királydombon bemutatták az első magyar rockoperát „István, a király” címmel.
1948 – Megszületett Robert Plant rockénekes.
1967 – Államalapító Szent István király ünnepének tiszteletére megrendezték Debrecenben az első Virágkarnevált.
1983 – A városligeti Királydombon bemutatták az első magyar rockoperát „István, a király” címmel.
1991 – Szent István ünnepét, a keresztény államalapítás emléknapját a Magyar
Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánították.
Augusztus 20. – A magyar államalapítás
(Államalapító Szent István) ünnepe
(magyar állami ünnep) [Dan
državnosti Mađarske (osnivanja mađarske države) /
Dan Svetog Stefana, osnivača države –
mađarski nacionalni praznik / The
Hungaria Statehood
Day, St. Stephen’s Day]
Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent
István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves
folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét,
Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a
királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a
napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a
napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
60 éve, 1954. augusztus 20-án
csapoltak először a Dunai Vasmű I. számú nagyolvasztójában.
Az építést 1950. május 2-án kezdték meg, az új város neve a következő évben Sztálinvárosra, a vállalat neve pedig Sztálin Vasműre változott (a vasmű neve 1956 végén lett ismét Dunai Vasmű, a város neve pedig 1961-ben Dunaújváros). A gyárral együtt a város is felépült. Az első nagyolvasztó 1954. február 28-ra készült el, az acélműben pedig ugyanezen év augusztusában 20-án történt meg az első csapolás.
1957. október 19-én készült el a Dunai Vasmű II. számú nagyolvasztója, amivel a vasmű az ország legnagyobb nyersanyaggyártó üzemévé fejlődött. Két kohójának kapacitása optimális esetben egyenként havi 57-58 ezer tonna. 1960. július 17–én átadták a meleghengerművet, majd 1965-ben a hideghengerművet. A gyár fejlesztése során 1982. július 7-én helyezték üzembe a konverteres acélművet. Az acélgyártásban a konverteres technológia csaknem tízszer termelékenyebb a hagyományosnál, nagyrészt automatizált, a kohászokat megkíméli a nehéz fizikai munkától. A 9,4 milliárd forintos költséggel épült beruházás 1981 augusztusában adott először acélt. A gyárban 1983-tól évente csaknem 1 milliárd tonna acélt gyártanak.
A cég vezetése 1983-ban a Dunai Vasmű név megtartása mellett bevezette a DUNAFERR márkanevet és logót, 1992-ben pedig a vállalat részvénytársasággá alakult. 2003-ban tárgyalások kezdődtek a cég privatizációjáról, melynek eredményeként 2004. február 25-én aláírták a Dunaferr privatizációs szerződését, amelynek alapján az ukrán Donbass Ipari Szövetség (ISD) a korábbi állami tulajdonrész megvásárlását követően vált a Dunaferr Zrt. meghatározó befolyású tulajdonosává. 2007-ben a Dunaferr vállalatcsoport nevét ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-re változtatták, mert az acélipari fúziók során kialakult gyakorlat szerint az egyesülő vállalatok a többségi tulajdonos nevét veszik fel. A csaknem 1 milliárd euró konszolidált árbevételű, mintegy 7500 munkavállalót foglalkoztató dunaújvárosi központú ISD Dunaferr csoport a magyar ipar egyik legnagyobb termelővállalat együttese. Az ISD Dunaferr évente mintegy 1,3-1,4 millió tonna nyersvasat, 1,6-1,7 millió tonna LD-acélt állít elő, késztermék-kibocsátása megközelíti a 2 millió tonnát. A gyár működése mintegy 100 ezer fős körzet életét befolyásolja meghatározóan, a város területének mintegy harmada az ISD Dunaferr területe.
2014-ben megkezdődött az I-es számú kohó mintegy 10 millió eurós (hárommilliárd forintos) felújítása. A kohó belső hűtőrendszerének szerelése és a medence tűzálló karbonbélésének kialakítása mellett a külső acélszerkezetek és pódiumok cseréjét is elvégzik. Kicserélik a léghevítők vízzel hűtött szerelvényeit, valamint elvégzik a tűzálló falazat szükség szerinti javítását. Az I-es számú kohót 2014. augusztus 20-án adják át. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése