Bence napja.
A latin Vincentius név régi magyar Bencenc
alakjának rövidülése, amelynek jelentése győztes.
1572 – Párizsban a Szent-Bertalan-éji (augusztus
23/24.) mészárlás a francia katolikusok kísérlete volt a hugenották kiírtására.
A vérengzésnek összesen több mint 20000 áldozata volt.
1773 – Mária Terézia aláírta a zálogház alapító levelét és ezzel létrejött a mai Bizományi Áruház Vállalat jogelődje.
1848 – A képviselőház elfogadta a honvédzászlóaljak alakításáról szóló törvényjavaslatot. Az elképzelés értelmében Magyarország sorköteles újoncainak nagyobb része nem a császári, hanem a magyar seregbe került.
1849 – Szemere Bertalan miniszterelnök – többedmagával – elásta a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál.
1858 – Meghalt Reguly Antal nyelvész,a finnugor nyelvek és a nyelvrokonság kutatója, utazó.
1873 – Megszületett Markup Béla szobrász.
1873 – Megszületett Geőcze Zoárd matematikus.
1773 – Mária Terézia aláírta a zálogház alapító levelét és ezzel létrejött a mai Bizományi Áruház Vállalat jogelődje.
1848 – A képviselőház elfogadta a honvédzászlóaljak alakításáról szóló törvényjavaslatot. Az elképzelés értelmében Magyarország sorköteles újoncainak nagyobb része nem a császári, hanem a magyar seregbe került.
1849 – Szemere Bertalan miniszterelnök – többedmagával – elásta a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál.
1858 – Meghalt Reguly Antal nyelvész,a finnugor nyelvek és a nyelvrokonság kutatója, utazó.
1873 – Megszületett Markup Béla szobrász.
1873 – Megszületett Geőcze Zoárd matematikus.
1924 – Megszületett Ephraim Kishon, magyar nevén Kishont Ferenc, Izraelben élő
író, humorista.
1925 – Megszületett Tandori Károly Kossuth - és Széchenyi - díjas matematikus, akadémikus.
1940 – Megnyitották a dél-zalai községben, Lovásziban azt az 1566 méter mélységű kőolajkutat, későbbiekben egyes számú olajkútként emlegették, amely ezután 35 éven át a magyarországi kőolajtermelés 70 százalékát adta.
1994 – Meghalt Fábri Zoltán színházi és filmrendező, festő, háromszoros Kossuth – díjas, kiváló művész. (Vihar, Déryné, Körhinta, Hannibál tanár úr, Édes Anna, Húsz óra, A Pál utcai fiúk).
1925 – Megszületett Tandori Károly Kossuth - és Széchenyi - díjas matematikus, akadémikus.
1940 – Megnyitották a dél-zalai községben, Lovásziban azt az 1566 méter mélységű kőolajkutat, későbbiekben egyes számú olajkútként emlegették, amely ezután 35 éven át a magyarországi kőolajtermelés 70 százalékát adta.
1994 – Meghalt Fábri Zoltán színházi és filmrendező, festő, háromszoros Kossuth – díjas, kiváló művész. (Vihar, Déryné, Körhinta, Hannibál tanár úr, Édes Anna, Húsz óra, A Pál utcai fiúk).
70 éve, 1944. augusztus 23-án a
népfelkelés megdöntötte a fasiszta Antonescu tábornok uralmát Romániában.
1944. augusztus folyamán a szovjetek belorussziai és ukrajnai sikereiket követően további előrenyomulásuk egyik iránya Moldova és Románia volt. Első lépésként az iasi-kisinyovi hadműveletet indították el, és augusztus 22-én a Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták Iasi (Jászvásár) városát.
Románia a németek oldalán vett részt a második világháborúban. 1940 és 1944 között Ion Antonescu uralkodott az országban, aki szabad kezet adott a román Vasgárdának. A pogromokban és haláltáborokban több százezer zsidó és roma lakost végeztek ki. További elképzelés volt a homogén román nemzetállam megteremtése, a magyarok is veszélyben voltak Erdélyben.
A közeledő szovjet csapatok ösztönző hatással voltak az ellenállásra, Bukarestben 1944. augusztus 23-án lázadás tört ki. I. Mihály király nevében Ion Stircea tábornok, a Testőrség parancsnoka letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia teljhatalmú katonai diktátorát (conducátorát). Ezután tájékoztatta fegyverszüneti kérelméről a meglepett német követet, Manfred von Killingert. A Constantin Sanatescu vezérezredes elnökletével megalakított katonai kormány lezáratta a Bukarestbe vezető utakat és vasutakat, és blokád alá vonta a fővárosi német alakulatokat. I. Mihály este bejelentette a fasiszta katonai diktatúra felszámolását, az ellenségeskedés beszüntetését az Egyesült Nemzetekkel szemben, valamint a román hadsereg csatlakozását a szövetségesekhez. A királyhoz közel álló erők átvették a közigazgatást. A kormány élére Constantin Sanatescu tábornok került.
A király a fegyveres erők főparancsnokaként parancsot adott a hadseregnek a második bécsi döntés által 1940-ben Magyarországnak ítélt Észak-Erdély visszafoglalására. 24-én a román hadsereg országszerte támadásokat intézett a német hadsereg ellen, a Luftwaffe pedig bombázta Bukarestet. 25-én a I. Mihály hadat üzent a Német Birodalomnak, és a román hadsereg átlépte a magyar határt.
A kiugrást többek között az tette lehetővé, hogy Hitler feltétlenül megbízott Ion Antonescu marsallban, így - ellentétben Magyarországgal – semmit sem tett egy esetleges kiugrás megakadályozása érdekében. Az átállást követően a román hadsereg együtt harcolt a szovjettel. Az 1. és 4. román hadsereget szeptember 6-án a 2. Ukrán Front alárendeltségébe utalták.
A szovjet csapatok ellenállás nélkül vették be Constantát, Ploestit és Bukarestet. A német fekete-tengeri flotta kénytelen volt önmagát elsüllyeszteni, a Wehrmacht Romániában állomásozó alakulatai fogságba kerültek. A fordulat következtében az ország belsejében még megmaradt romániai zsidóság jelentős része megmenekült.
A háború végére a romániai emberveszteség csaknem egymillió főre rúgott. Antonescut a Szovjetunióban hallgatták ki, majd kiadták hazájának, hogy háborús bűnösként ítélkezhessenek felette. A nemzetárulási pernek nevezett háborús bűnös perben 13 társával együtt 1946. május 17-én halálra ítélték. Június elsején Bukarest külvárosában, a Jilava erőd börtönében Mihai Antonescu korábbi külügyminiszterrel, Constantin Vasiliu korábbi csendőrparancsnokkal és Gheorghe Alexianuval, Transznisztria egykori kormányzójával együtt végrehajtották rajtuk az ítéletet. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
1944. augusztus folyamán a szovjetek belorussziai és ukrajnai sikereiket követően további előrenyomulásuk egyik iránya Moldova és Románia volt. Első lépésként az iasi-kisinyovi hadműveletet indították el, és augusztus 22-én a Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták Iasi (Jászvásár) városát.
Románia a németek oldalán vett részt a második világháborúban. 1940 és 1944 között Ion Antonescu uralkodott az országban, aki szabad kezet adott a román Vasgárdának. A pogromokban és haláltáborokban több százezer zsidó és roma lakost végeztek ki. További elképzelés volt a homogén román nemzetállam megteremtése, a magyarok is veszélyben voltak Erdélyben.
A közeledő szovjet csapatok ösztönző hatással voltak az ellenállásra, Bukarestben 1944. augusztus 23-án lázadás tört ki. I. Mihály király nevében Ion Stircea tábornok, a Testőrség parancsnoka letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia teljhatalmú katonai diktátorát (conducátorát). Ezután tájékoztatta fegyverszüneti kérelméről a meglepett német követet, Manfred von Killingert. A Constantin Sanatescu vezérezredes elnökletével megalakított katonai kormány lezáratta a Bukarestbe vezető utakat és vasutakat, és blokád alá vonta a fővárosi német alakulatokat. I. Mihály este bejelentette a fasiszta katonai diktatúra felszámolását, az ellenségeskedés beszüntetését az Egyesült Nemzetekkel szemben, valamint a román hadsereg csatlakozását a szövetségesekhez. A királyhoz közel álló erők átvették a közigazgatást. A kormány élére Constantin Sanatescu tábornok került.
A király a fegyveres erők főparancsnokaként parancsot adott a hadseregnek a második bécsi döntés által 1940-ben Magyarországnak ítélt Észak-Erdély visszafoglalására. 24-én a román hadsereg országszerte támadásokat intézett a német hadsereg ellen, a Luftwaffe pedig bombázta Bukarestet. 25-én a I. Mihály hadat üzent a Német Birodalomnak, és a román hadsereg átlépte a magyar határt.
A kiugrást többek között az tette lehetővé, hogy Hitler feltétlenül megbízott Ion Antonescu marsallban, így - ellentétben Magyarországgal – semmit sem tett egy esetleges kiugrás megakadályozása érdekében. Az átállást követően a román hadsereg együtt harcolt a szovjettel. Az 1. és 4. román hadsereget szeptember 6-án a 2. Ukrán Front alárendeltségébe utalták.
A szovjet csapatok ellenállás nélkül vették be Constantát, Ploestit és Bukarestet. A német fekete-tengeri flotta kénytelen volt önmagát elsüllyeszteni, a Wehrmacht Romániában állomásozó alakulatai fogságba kerültek. A fordulat következtében az ország belsejében még megmaradt romániai zsidóság jelentős része megmenekült.
A háború végére a romániai emberveszteség csaknem egymillió főre rúgott. Antonescut a Szovjetunióban hallgatták ki, majd kiadták hazájának, hogy háborús bűnösként ítélkezhessenek felette. A nemzetárulási pernek nevezett háborús bűnös perben 13 társával együtt 1946. május 17-én halálra ítélték. Június elsején Bukarest külvárosában, a Jilava erőd börtönében Mihai Antonescu korábbi külügyminiszterrel, Constantin Vasiliu korábbi csendőrparancsnokkal és Gheorghe Alexianuval, Transznisztria egykori kormányzójával együtt végrehajtották rajtuk az ítéletet. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
105 éve, 1909. augusztus 23-án
indult meg a termelés a Százados úti kenyérgyárban.
Budapest lakosságát 1901-ben már 16 nagyüzem és 257 kispékség látta el kenyérrel. 1908-ban az üzemek száma elérte a 300-at, de ebből csak 20 volt nagyüzem. A munkaerő olcsó volt, a kisüzemek tulajdonosai nem érezték a gépesítés kényszerét.
1903-ban hatósági sütőüzem létesítését határozta el a főváros vezetősége, de a végleges döntés csak 1907-ben született meg. 1908-ban jelölték ki, majd 11 hónap alatt építették meg a Budapest Székesfőváros Községi Kenyérgyárat a X. kerületben (ma IX. kerület), a Százados út és a Juranits utca sarkán. A Községi Kenyérgyár 1909. augusztus 23-án kezdte meg a termelést, és a kenyérárakra gyakorolt hatása szinte azonnal érvényesült.
Az új gyár berendezésénél arra törekedtek, hogy az üzemből tiszta és egészséges kenyeret szállíthassanak a boltokba. Minden óvintézkedést megtettek annak érdekében, hogy a munkás csak tiszta kézzel nyúlhasson a tésztához, a kenyérhez.
Az akkor európai szinten is korszerű gyárat a bécsi Werner és Pfleiderer cég gépeivel és kemencéivel szerelték fel. A fizikai munka csökkentésére dagasztógépeket, lisztszitáló és -keverő berendezések állítottak be, és 10 db kétsütőteres platnis gőzkemencével látták el. A háromemeletes üzemépület második és harmadik szintjét foglalta el a lisztraktár, ahonnan a liszt a gravitáció erejét kihasználva az első emeleti automatikus mérlegekbe csordogált. A gyártelepen kisegítő létesítmények is voltak: javítóműhely, kovácsműhely, tűzoltó szertár, 16 állóhelyes istálló és pihenő a kocsisok részére. A vásárcsarnokokban a gyárnak saját boltja is volt.
Budapest lakosságát 1901-ben már 16 nagyüzem és 257 kispékség látta el kenyérrel. 1908-ban az üzemek száma elérte a 300-at, de ebből csak 20 volt nagyüzem. A munkaerő olcsó volt, a kisüzemek tulajdonosai nem érezték a gépesítés kényszerét.
1903-ban hatósági sütőüzem létesítését határozta el a főváros vezetősége, de a végleges döntés csak 1907-ben született meg. 1908-ban jelölték ki, majd 11 hónap alatt építették meg a Budapest Székesfőváros Községi Kenyérgyárat a X. kerületben (ma IX. kerület), a Százados út és a Juranits utca sarkán. A Községi Kenyérgyár 1909. augusztus 23-án kezdte meg a termelést, és a kenyérárakra gyakorolt hatása szinte azonnal érvényesült.
Az új gyár berendezésénél arra törekedtek, hogy az üzemből tiszta és egészséges kenyeret szállíthassanak a boltokba. Minden óvintézkedést megtettek annak érdekében, hogy a munkás csak tiszta kézzel nyúlhasson a tésztához, a kenyérhez.
Az akkor európai szinten is korszerű gyárat a bécsi Werner és Pfleiderer cég gépeivel és kemencéivel szerelték fel. A fizikai munka csökkentésére dagasztógépeket, lisztszitáló és -keverő berendezések állítottak be, és 10 db kétsütőteres platnis gőzkemencével látták el. A háromemeletes üzemépület második és harmadik szintjét foglalta el a lisztraktár, ahonnan a liszt a gravitáció erejét kihasználva az első emeleti automatikus mérlegekbe csordogált. A gyártelepen kisegítő létesítmények is voltak: javítóműhely, kovácsműhely, tűzoltó szertár, 16 állóhelyes istálló és pihenő a kocsisok részére. A vásárcsarnokokban a gyárnak saját boltja is volt.
A kenyérgyár olyan fontos közüzem volt, hogy
működésének rendje még a helyismereti tankönyvekbe is bekerült: "Az egész
tésztakészítő művelet alatt a tésztának a munkás testével való bármilyen
érintkezése szükségtelen, mert a munkát gépek végzik."
1912-ben újabb 10, majd 1915-ben még 4 azonos típusú kemencével bővítették a gyárat, és 1915-ben már három műszakban sütöttek napi 60 ezer kg kenyeret.
1939 augusztusában bevezették az állami árszabályozást, és az áremelést a kormány engedélyéhez kötötték. 1940-ben zárolták a főbb mezőgazdasági termékeket. A kenyérgyárat hadiüzemmé nyilvánították, és 1941-től bevezették a jegyrendszert. A kenyérgyár a második világháború alatt is folyamatosan, igaz, csak egy műszakban termelt.
A második világháborút követően az állami vezetés 1946-ban bevezetett, majd 1951-ben újraélesztett élelmiszerjegy-rendszerrel kívánt az lakossági ellátás problémáin úrrá lenni. A nyersanyaghiány sújtotta sütőipar elavult műszaki berendezésekkel kezdte meg működését. Az élelmiszer-termelő üzemek államosítása, 1953-ban fejeződött be.
1947-48-ban a Fővárosi Kenyérgyár telephelyén létesült egy második, úgynevezett"új üzem", amelybe 25 db három sütőteres magyar kemencét építettek be, illetve 4 háromszintes, gőzcsöves kemencét állítottak be. A kenyérgyár kapacitása több mint kétszeresére bővült, és szociális létesítmények - kultúrterem, üzemi konyha, bölcsőde, könyvtár - is létesültek. 1963-ban a tésztaüzem korszerűsítése történt meg, PAVAN apróáru-vonal beépítésével.
A hatvanas évek végére az "öreg üzem" technikai háttere megújulást követelt, elkerülhetetlenné vált a kenyérgyár rekonstrukciója. A kivitelezést a Győri Tervező Vállalat tervei alapján a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat és a Fővárosi Szerelőipari Vállalat 1972. április 6-án a megnövekedett energiaellátást biztosító transzformátorház és a gázfogadó állomás építésével kezdte meg. A beruházás 1975. december 8-án az üzembe helyezési eljárással zárult.
A nyolcvanas évekre a nagyüzemek termékeivel szemben a fogyasztói kereslet az olcsó termékek irányába tolódott el. A piac a vidéki beszállítókat és a magánsütödék termékeit preferálta.
Az 1990-es évek elején a kenyérgyár átalakult részvénytársasággá, és Józsefvárosi Sütőipari és Kereskedelmi Rt. néven készített kenyeret és péksüteményeket. A gyár privatizációja után a befektetők nem üzemet, hanem jó áron eladható ingatlant vásároltak.
A Fővárosi Kenyérgyár üzemépületeit 2009 júniusában lebontották, amivel végleg lezárult egy nagy múltú pékség története. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
1912-ben újabb 10, majd 1915-ben még 4 azonos típusú kemencével bővítették a gyárat, és 1915-ben már három műszakban sütöttek napi 60 ezer kg kenyeret.
1939 augusztusában bevezették az állami árszabályozást, és az áremelést a kormány engedélyéhez kötötték. 1940-ben zárolták a főbb mezőgazdasági termékeket. A kenyérgyárat hadiüzemmé nyilvánították, és 1941-től bevezették a jegyrendszert. A kenyérgyár a második világháború alatt is folyamatosan, igaz, csak egy műszakban termelt.
A második világháborút követően az állami vezetés 1946-ban bevezetett, majd 1951-ben újraélesztett élelmiszerjegy-rendszerrel kívánt az lakossági ellátás problémáin úrrá lenni. A nyersanyaghiány sújtotta sütőipar elavult műszaki berendezésekkel kezdte meg működését. Az élelmiszer-termelő üzemek államosítása, 1953-ban fejeződött be.
1947-48-ban a Fővárosi Kenyérgyár telephelyén létesült egy második, úgynevezett"új üzem", amelybe 25 db három sütőteres magyar kemencét építettek be, illetve 4 háromszintes, gőzcsöves kemencét állítottak be. A kenyérgyár kapacitása több mint kétszeresére bővült, és szociális létesítmények - kultúrterem, üzemi konyha, bölcsőde, könyvtár - is létesültek. 1963-ban a tésztaüzem korszerűsítése történt meg, PAVAN apróáru-vonal beépítésével.
A hatvanas évek végére az "öreg üzem" technikai háttere megújulást követelt, elkerülhetetlenné vált a kenyérgyár rekonstrukciója. A kivitelezést a Győri Tervező Vállalat tervei alapján a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat és a Fővárosi Szerelőipari Vállalat 1972. április 6-án a megnövekedett energiaellátást biztosító transzformátorház és a gázfogadó állomás építésével kezdte meg. A beruházás 1975. december 8-án az üzembe helyezési eljárással zárult.
A nyolcvanas évekre a nagyüzemek termékeivel szemben a fogyasztói kereslet az olcsó termékek irányába tolódott el. A piac a vidéki beszállítókat és a magánsütödék termékeit preferálta.
Az 1990-es évek elején a kenyérgyár átalakult részvénytársasággá, és Józsefvárosi Sütőipari és Kereskedelmi Rt. néven készített kenyeret és péksüteményeket. A gyár privatizációja után a befektetők nem üzemet, hanem jó áron eladható ingatlant vásároltak.
A Fővárosi Kenyérgyár üzemépületeit 2009 júniusában lebontották, amivel végleg lezárult egy nagy múltú pékség története. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
MTVA –
Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése