JOGERŐS AZ ELSŐ CSÚROGI RESTITÚCIÓS HATÁROZAT

Visszakapta a szülői házat!

Szeptember 29-én jogerős lett a Köztársasági Vagyon-visszaszármaztatási (ún. Restitúciós) Ügynökség újvidéki területi hivatalának „részleges” határozata, miszerint „visszaadásra és a tulajdonjog megállapítására került I. T. törvényes örökös vagyona”. Konkrétan annak a családi háznak és a 4ár 22m² területű szántónak a visszaadásáról van szó, amelyet a – most már – tulajdonos szüleitől konfiskáltak Csúrogon, a Zsablyai Járási Népbíróság 1945. 11. 13-i döntésével.

            Az Ügynökség kötelezte a Szerb Köztársaságot, mint az ingatlan eddigi tulajdonosát, és Zsablya községet, mint annak használóját, hogy a végzés jogerőre emelkedése után átruházzák, valamint az illetékes földhivatalt, hogy I. T. nevére – minden tehertől mentesítve –  írja be az ingatlanok tulajdonjogát. A tulajdonos az ingatlanokkal szabadon rendelkezhet, azzal az egyetlen feltétellel, hogy amennyiben eladná azokat, Szerbiának, Vajdaság Autonóm Tartománynak és a helyi önkormányzatnak elővásárlási joga van.  

            A végzés azért „részleges”, mivel visszakövetelés tárgya volt egy, az ugyanazon telekkönyvi betétben és helyen lévő, 2ha 88m² területű szántó is, amelynek visszaadásáról, mivel „építkezési területen lévő parcelláról van szó, utólag döntenek, amikor arra meglesznek a törvényes feltételek”. Erre akkor kerül majd sor, amikor az eljáró hatóság „megállapít minden, a döntéshozatalhoz fontos tényt”. Hogy ez pontosan mennyi idő múlva történik meg, azt a határozat azonban már nem említi.    

A határozat 2014. szeptember 29-én jogerős.

            I. T. a visszakövetelési kérelmet, a törvényben meghatározott iratok kíséretében (és a sikeresen lefolytatott rehabilitálási eljárás után),  az Ügynökségnek 2013. 12. 30-án adta át. A 2014. április 17-i tárgyaláson a kérelmező jogi képviselője előadta azt is, hogy a visszaadás tárgyát képező ingatlan „nagyon rossz állapotban van, hogy nem lett karbantartva, ezért követelte, hogy olyan értékű ingatlan kerüljön visszaadásra, mint amilyen értéke az elvételkor volt”. A kérelmező elmondta, hogy személyesen megtekintette az ingatatlant és megállapította: „nagyon rossz állapotban van, és hogy a házban valaki él”.   

Az Ügynökség úgy találta, hogy a konkrét esetben nincs akadálya az ingatlanok természetbeni visszaadásnak, „tekintettel arra, hogy a tárgyi ingatlanok nem szolgálnak a helyi önkormányzat törvényben meghatározott illetékességének ellátására”.    

A köztársasági és a községi vagyonjogi ügyészség az eljárás során az elkobzott vagyon visszaadásáról való döntést „az Ügynökségre bízta”, vagyis nem ellenezte a restitúciót, és a határozat ellen sem fellebbezett, így az szeptember 29-én jogerős lett.

A határozat – ismereteim szerint – az első jogi irat, amely visszaadja a kollektív bűnösséggel is sújtott csúrogi illetékességű magyar személy elkobzott ingatlanok tulajdonjogát az egyenes ági leszármazottjának.

Az új tulajdonos nem lehet teljesen elégedett a határozattal, mivel az egykori családi ház eléggé rozzant állapotban került a tulajdonába. Ez mellett, az ugyancsak elkobzott szántó visszaadására még várnia kell. Jogilag megoldatlan, hogy a mostani tulajdonosnak joga lenne-e követelni az értékkülönbséget és a 69 évi használati bért? A történelmi igazságtétel azonban mégis valamivel előbbre jutott.

Újvidék, 2014. október 13.

Bozóki Antal, ügyvéd