Október 1.

Malvin napja.

Germán eredetű összetett név, a németben a Malwin férfinév, női párja a Malwine. Jelentése a jog barátja.

1975 – Zenei Világnap
1986 – Habitat Világnap
A kifejezés az ENSZ Emberi Települések Bizottságára a Habitatra utal, amelynek elsődleges célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítására.
1991 – Az Idősek Világnapja
1908 – Henry Ford bemutatta első széles tömegeknek készült autóját, a T-modellt, melynek ára 825 dollár volt.
1919 – A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe
1921 – Meghalt Julius Hann osztrák meteorológus, a klimatológia és a meteorológia fizikai szemléletmódjának megalapozója.

1925 – Lisieux-i Szent Teréz ünnepe. A francia karmelita szerzetesnővér, a külföldi missziók védőszentje, illetve Franciaország második patrónája.
1932 – Horthy a szélsőjobboldal egyik vezetőjét, Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnökké, aki tisztségét 1936.10.06-án bekövetkezett haláláig töltötte be.
1946 – Befejeződött a náci Németország katonai, illetve hatalmi vezetőinek felelősségre vonásával foglalkozó persorozat, a nürnbergi per.
1989 – Ezrek menekültek Kelet-Németországból Nyugat-Németországba.

145 éve, 1869. október 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchiában – a világon elsőként – bevezették a postai levelezőlapok használatát.
A levelezőlap ötletét a német birodalom postai főtanácsosa, dr. Heinrich Stephan vetette fel:

1865-ben az Észak-Német Posta Unió Karlsruhéban tartott konferenciáján javasolta a boríték nagyságú, keményebb, nyílt levél (postblatt = postai lap) bevezetését. Az ötletet később dr. Emmanuel Hermann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Pressében ismertette. Hermann kifejtette, hogy a levelek nagy része csak rövid közlést tartalmaz, ezekben semmiféle titok nincs, így az üzeneteket felesleges borítékba zárni, olcsó, nyílt lapon is közölhetők.
Ausztriában és Magyarországon a postaigazgatások 1869. október 1-jén hozták forgalomba a világ első postai levelezőlapját. Az osztrák kiadás címoldalán Correspondenz-Karte felirat és az osztrák címer szerepelt. A magyar lapok kétfélék voltak: az egyik német szöveggel és magyar címerrel, a másik Levelezési Lap felirattal és magyar címerrel készült. A postai tájékoztatók szerint a levelezési lap bevezetésének az volt a célja, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. (A levelek akkori ötkrajcáros bérmentesítési díjával szemben a levelezőlapok az egész országban két krajcárért voltak továbbíthatók.)
Magyarországon a megjelenés napján tízezer, hat hét alatt egymillió darab levelezési lap fogyott el. Az új postai küldeményforma rövid időn belül az egész világon elterjedt: Németországban 1870 júniusában, Angliában az év októberében vezették be, az Egyesült Államokban az első lapot 1873. május elsején bocsátották ki, és egy hónap alatt 31 millió példányt adtak el belőle. Amikor 1874-ben a berni nemzetközi postai konferencián létrejött az Egyetemes Postaunió, 22 európai ország és az amerikaiak megállapodtak abban, hogy a levelezőlapok a zárt levél díjának a feléért árusíthatók, és nemzetközileg is felhasználhatók. Párizsban, 1878. június 1-jén az Egyetemes Postakongresszus elfogadta hivatalos postai küldeménynek, szabványméretét 140×90 mm-ben állapította meg.
A lapokat kezdetben az ország címerével díszítették, később ezt tájak, vonatok, gőzhajók, virágdíszek stb. képei váltották fel, vagyis 1870-72-től megjelentek a képes levelezőlapok. A magyar képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

50 éve, 1964. október 1-jén, néhány nappal a tokiói olimpia megnyitása előtt avatták fel a japán fővárosban a Sinkanszent, Japán új, nagysebességű vasúthálózatát.
A Sinkanszen kifejezés szigorúan véve csak a vasúti pályát (a vasúti gerinchálózatot) jelöli, a rajta

közlekedő vonatokat szuper expressznek hívják. A régebbi japán vasutakkal szemben a Sinkanszen normál nyomtávú, magas építésű vasúti pályája a települések felett átívelő, pillérekre épült római vízvezeték-rendszerre emlékeztet, a környezeti akadályokat nem megkerüli, hanem inkább alagutakkal és viaduktokkal átszeli. A Sinkanszenen a közlekedést központilag irányítják, a pálya mentén nincsenek jelzőlámpák.
A világ akkor leggyorsabb vonata, az alakja után lövedékvonatnak is nevezett szerelvény a japán főváros és Oszaka között teremtett összeköttetést a Tokaido vonalon, 515 kilométer hosszban. A Hikari Szuperexpressz a Tokió-Oszaka távolságot négy óra alatt, a minden állomáson megálló Kodama Szuperexpressz pedig 5 óra alatt tette meg. Az óránként 220 kilométeres sebességre képes, 1340 férőhelyes szerelvények a modern Japán egyik jelképévé váltak.
Az évtizedek során a Sinkanszen folyamatosan bővült, 1994-re már négy vonalat foglalt magában összesen 1800 kilométer hosszon. Szerelvényei évente csaknem 300 millió utast szállítottak (810 ezret naponta). A legforgalmasabb vonal a Tokió és Oszaka közötti Tokaido volt, amely naponta 362 ezer utast szállított, ezt követte a Tohoku (188 ezer), a Szanjo (187 ezer) és a Dzsoecu (73 ezer utassal). Ma már nyolc Sinkanszen-vonal működik, melyek Tokiótól északkeletre és nyugatra futnak. A hálózat hossza napjainkban meghaladja a 2500 km-t, a vonatok sebessége pedig néhol eléri a 300 kilométer/órát, bár ezzel óvatosan bánnak a nagy zajszennyezés, zajterhelés miatt. A Honsu-Hokkaido vonalon található a világ leghosszabb vasúti alagútja, az 53,8 kilométeres Szeikan-alagút.
A japán gyorsvasúti hálózat jellemzője a jó minőség, a hatékonyság és a pontosság, a vonatok nagyobb hiba nélkül teljesítik feladatukat. A Sinkanszen működésének eddigi évtizedei alatt egyetlen, halálos áldozattal járó baleset sem történt kisiklás vagy ütközés miatt (még földrengés és tájfun miatt sem). Sérülések és balesetek általában abból adódtak, hogy az ajtók rázáródtak az utasokra vagy csomagjukra, előfordult azonban, hogy öngyilkosok a vonat elé vetették magukat vagy kiugrottak a mozgó szerelvényből. Az eddigi ritka kisiklások egyike akkor történt, amikor 2004. október 23-án földrengés volt a Dzsoecu vonalon, 2013 márciusában pedig egy mini Sinkanszen-vonalon ugrott le a sínpárról a szerelvény első két kereke a hatalmas hó miatt. Vonatok ütközésével járó baleset még nem történt a japán nagysebességű vasút fél évszázados történetében.
A "lövedékvonat" vagy "golyóvonat" példája nyomán több országban átértékelték a vasút szerepét, a németek, az olaszok, a franciák, újabban a kínaiak is különböző rendszerű szupervonatokat építettek. 2013. március 16-án adták át Japánban az addigi leggyorsabb Sinkanszen-vonatot, mely óránkénti 320 kilométeres végsebességre képes. Az E5 típusjelzésű szerelvény Tokió és a Honsu sziget északi csücskében fekvő Aomori közötti vonalon közlekedik, a 714 kilométeres távot 2 óra 59 perc alatt teszi meg. A vonalat üzemeltető keletjapán vasúttársaság (JR East) közlése szerint a Hajabusa elnevezésű szerelvények a francia TGV vonatok mellett a világ leggyorsabban közlekedő vasúti járművei.
Japánban már tesztelés alatt áll az új szupervonat, amely 500 km/óra sebességre is képes: a szerelvény nem hagyományos síneken közlekedik, hanem mágneses lebegtetéssel halad. Az úgynevezett maglev indítását 2027 re tervezik a Tokiót és Nagoját összekötő vonalon. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum