November 1.

Marianna napja.

Latin eredetű név, a Mariana névből származhat. Jelentése a Marius családjához tartozó, Szűz Máriához tartozó.

1335 – A visegrádi találkozón létrejött a cseh-magyar-lengyel szövetség.
1801 – A szicíliai Cataniában megszületett Vincenzo Bellini, az olasz operairodalom egyik kiemelkedő képviselője, akinek leggyakrabban játszott műve a "Norma"című opera.
1845 – Megszületett Sáromberkén Gróf Teleki Sámuel, világutazó, az egyik legnagyobb magyar Afrika-kutató.
1879 – Budapesten megszületett gróf Teleki Pál miniszterelnök és földrajztudós, aki 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését.
1900 – Késmárkon megszületett Bruckner Győző, a szerves kémia egyik legnagyobb magyar kutatója.
1918 – Gróf Károlyi Mihály liberális reformpolitikus önálló magyar kormányt alakított, amelynek 1919. 01. 11-ig volt miniszterelnöke.
1930 – Megszületett Árkus József, Táncsics Mihály-díjas újságíró, szerkesztő, humorista.
1939 – Budapesten 53 éves korában meghalt Darányi Kálmán, aki 1936-tól 1938-ig Magyarország miniszterelnöke volt.
1961 – Az SZKP XXII. kongresszusának határozata szerint, a desztalinizálás második hullámaként, Joszif Visszarionovics Sztálin holttestét eltávolították a Vörös téren álló Mauzóleumból.
1967 – Budapesten megszületett Engi Klára jégtáncosnő.

Mindenszentek (napja) (Svi sveci / All Saints’ Day)

Mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
A IV. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára.
Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket. Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, ötven év után ismét, munkaszüneti nap.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

165 éve, 1849. november 1-jén Magyarországon újra kihirdették az olmützi alkotmányt.
Az 1848-49-es szabadságharc idején az 1849. február 26-27-i kápolnai csatában a magyar hadsereg vereséget szenvedett az osztrák császári haderőtől. A győzelemről az osztrák főparancsnok, Alfred Windischgrätz herceg diadalmas hadijelentésben számolt be a forradalmak elől Olmützbe menekült császári udvarnak. E hadijelentés nyomán az 1848 decemberében trónra lépett császár, I. Ferenc József elérkezettnek látta az időt az alkotmányosság és abszolutizmus között zajló küzdelem lezárására. Március 4-én feloszlatta a kremsieri osztrák birodalmi gyűlést, és új, oktrojált birodalmi alkotmányt adott ki az "egy és oszthatatlan ausztriai császárság" részére.
Az alkotmány értelmében a "szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchia" koronatartományokból áll, amelyek korlátozott önállóságot élveznek, közülük az ötödik lett az önálló királyságként megszűnt Magyarország. Az alkotmány a Magyar Korona területéből végképp kiszakította Erdélyt, a Határőrvidéket, Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát, a Tengermelléket és Fiumét, míg a Bácska és a Temesköz a Szerb Vajdaság része lett. A magyar alkotmány ugyan érvényben maradt, de csak annyiban, amennyiben nem ütközik az új alaptörvénnyel, ami gyakorlatilag az 1848. áprilisi magyar törvények visszavonását jelentette. Az alkotmány, bár számos egyéni szabadságjogot biztosított (törvény előtti egyenlőség, nyelvi és nemzeti egyenlőség), alapjában véve központosított, abszolutista államot teremtett. Az uralkodónak ugyan meg kellett esküdnie a birodalmi alkotmányra, és törvényhozási jogait a tartományi és a birodalmi gyűléssel gyakorolta, de abszolút vétójoga volt, és bármikor feloszlathatta a parlamentet. Őt illette az egész birodalomban és minden koronatartományban egy és oszthatatlan végrehajtó hatalom, amelyet a csak neki felelős miniszterek és tisztviselők útján gyakorolt.
Az oktrojált alkotmány – amelynek következménye lett a Habsburg-ház 1849. április 14-i trónfosztása – a birodalom népeit és befolyásos köreit is felbőszítette. Tiltakozott ellene a föderalista arisztokrácia, a cseh liberális ausztroszláv értelmiség, de a magát becsapottnak érző szerb, román, horvát és szász elit is. Az alkotmány bevezetését végül a háború befejezéséig elhalasztották. 1849. november 1-jén ugyan újra kihirdették Magyarországon, de az ostromállapot miatt ekkor sem léptették életbe. Végül 1851. december 31-én maga I. Ferenc József helyezte hatályon kívül, meghirdetve a császári egyeduralmat.
A témához ajánljuk a NAVA gyűjteményéből a MIÉRT? - 1849. március 4.: az olmützi alkotmány című műsort: http://nava.hu/id/49754 MTVA – Sajtó- és fotóarchívum