November 14.

Alíz napja.

Héber, germán, francia, angol eredetű név. Jelentése: nemes, harcos, bölcs.

565 – Meghalt Jusztiniánusz kelet-római császár (uralkodott 527-565), aki megkísérelte helyreállítani a Római Birodalom egységét.
1666 – Samuel Pepys bejelentette, hogy sikeres vérátömlesztést végzett kutyákon.
1668 – Megszületett Johann Lucas von Hildebrandt osztrák építész (ráckevei Savoyai Kastély, Belvedere).
1719 – Augsburgban megszületett Johann Georg Leopold Mozart osztrák muzsikus, Wolfgang Amadeus Mozart apja.

1840 – Párizsban megszületett Claude Oscar Monet francia impresszionista festő, akinek „Impression, soleil levant” („A napkelte impressziója”) című képe az 1874-ben vele együtt kiállító művészek egy csoportjának adott nevet. További művei: „Saint Lazare pályaudvar”, „Roueni katedrális”, „Tavirózsák”.
1859 – Elkészült a fizikus és feltaláló Jedlik Ányos dinamója.
1863 – Megszületett Leo Hendrik Baekeland, a Velox fotópapír és a bakelit feltalálója.
1871 – Lónyay Menyhért grófot választotta a kormányzó Deák-párt Magyarország miniszterelnökének, amely tisztséget 1872.12.05-ig töltötte be.
1948 – Megszületett a brit trónörökös, Károly (eredeti nevén: Charles Philip Arthur George) Fülöp herceg és II. Erzsébet gyermekeként.
1991 – Meghalt Los Angeles-ben Tony Richardson Oscar-díjas angol rendező, író. Ismertebb filmjei: Tom Jones (1963) – Oscar-díj (1964) – Legjobb film, Oscar-díj (1964) – Legjobb rendező; Ned Kelly; A hosszútávfutó magányossága; A könnyűlovasság támadása; Egy csepp méz; The Hotel New Hampshire.

45 éve, 1969. november 14-én indult az Apollo-12 űrhajó, hogy másodszor is embert juttasson el a Holdra.

Az Apollo-program a holdra szállás programja volt, így első leszállás sikeres végrehajtása nem jelentette a sorozat végét. Az amerikaiak túlteljesítették néhai elnökük, John Kennedy ígéretét, hiszen az évtized lejárta előtt, 1969 novemberében 14-én már az Apollo-12-t is elindították a Cape Kennedyről. Utasai Yankee Clippernek keresztelt a parancsnoki űrhajót, a holdkomp pedig az Intrepid hívójelet kapta. A legénységet Pete Conrad parancsnok, Alan Bean holdkomp pilóta és Dick Gordon, a parancsnoki modul pilótája alkotta.
Ez volt az Apollo-program hatodik emberes repülése, egyben a második, amely leszállt a Holdon. Ez elsősorban mérnöki kísérlet volt, ezen az expedíción kísérletezték ki a hajszálpontos leszállást, amely minden későbbi geológiai kutatóexpedíció alapjának számított. A leszállás november 18-án történt.
A leszállóhely a Hold nyugati féltekéjén feküdt, az Oceanus Procellarumon, az egyik legszebb nagy becsapódásos kráter, a Kopernikusz közelében. A holdraszállások típusrendszerében a H típusú küldetés jelet kapta, azaz a holdkomp sokkal bővebb készlettel indulhatott, sokkal tovább tartózkodhatott a holdfelszínen. Először is az Apollo 8,10 és 11 által kitaposott "szabad visszatérés pályáját" tervezték át: új nevén "hibrid transzfer pályára" változtatták a Holdhoz vezető út vonalát. Ennek köszönhetően a pálya holdközelpontja alacsonyabbra került, ami kevesebb üzemanyaggal tette lehetővé a leszállást.
Az így felszabadult üzemanyag-mennyiség tömegének "helyére" plusz rakományként több műszer kerülhetett, azaz az űrhajósok nagyjából 30 órányi tartózkodással másfélszer több időt töltöttek a holdfelszínen. Két, hozzávetőleg 4 órás holdsétát tehettek, amellyel megötszörözték elődeik tartózkodási idejét.
Az expedíció fő feladata a hat műszerből álló, bővített ALSEP (Apollo Lunar Surface Experiments Package) berendezéskészlet üzembe helyezése és egy 31 hónappal korábban felküldött, sikeresen leszállt holdszonda meglátogatása volt. Charles Conrad parancsnok és Alan Bean egyik feladata az volt, hogy tökéletesítsék a leszállás pontosságát. Meghagyták nekik: ha a Viharok Óceanján 1967 áprilisában landolt Surveyor-3-tól 500 méteren belül sikerül landolniuk, meglátogathatják az űreszközt.
A leszállás 350 méterre sikeredett, így a két asztronauta kirándult a Surveyorhoz. Leszerelték a kameráját, és hazavitték. Az igazi tudományos szenzáció csak ezután robbant. A kameráról leválasztott baktériumokat újra tudták éleszteni, azaz két és fél évet bírtak ki a baktériumok holdi körülmények között. Az Apolló-12 november 24-én érkezett vissza a Földre. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum