Szerbia EU útja magyar mártírokkal van kikövezve

Ezen írás már egy ideje íródik. Már akkor íródott, amikor erről Újvidéken a Futaki - úti temetőben beszéltem (a vajdasági magyar sajtó meg elhallgatta. Megnézni  ITT) Szívben, fejben, lélekben. Megírásának mozgatója a tegnapi Napjaink c. műsora lett. Téma: Csúrog-Mozsor-Zsablya magyarjaira kirótt kollektív bűnösség hatályon kívül helyezése, és annak jogi következményei. Megszólítottak: Varga László, kisebbségi kormánypárti képviselő, illetve Bozóki Antal, ügyvéd. A képviselő bizonygatja milyen nagy sikert értek / értünk el, míg a jogász elmondja egyenesen milyen szemfényvesztés az egész (megnézni ITT). És erről eszembe jutnak tények. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 25. évvel ezelőtt kimondta: követeljük az 1944/45- ben a vajdasági magyarok felett történt atrocitások kivizsgálását, a délvidéki magyarok megkövetését, illetve kárpótlását. Majd a 2000-es évek közepéig semmi. Aztán megalakult a vegyes magyar-szerb történelmi bizottság. Majd ismét semmi. Hosszas, de annál többet mondó csend után, Božidar Đelić, az akkori szerb kormány képviselője, elindítja a vagyon-visszaszármaztatási törvény közvitáját. A kisebbségi kormánypárt (akkor is a hatalmi többség részét képezték, „mérleg nyelve” voltak a szerbiai szkupstinában) képviselői véletlenszerűen tömegesen szabadságoltak. Mire visszatértek, a törvénytervezet már a parlamentben volt. És jött a nagy színjáték. Kollektív bűnösséget kiáltva, magyarok arcon csapását emlegetve „tiltakoztak” az atyafik. Majd kiegyeztek a szerb koalíciós partnerrel. Németh Zsolt meg bólintott. Ha nektek jó, akkor Magyarországnak is jó. 

Közben megszületett a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs törvény, a szerbiai parlamentben kiszavazták az atrocitásokat elítélő deklarációt, másfél évvel ezelőtt a magyar államfő ismételten bocsánatot kért a szerbek felett elkövetett bűntettek miatt, majd Csúrogon megtörtént Magyarország és Szerbia államfőinek közös tiszteletadása. Elhangzott az az ígéret is, miszerint a szerbiai kormány rövid időn belül hatályon kívül helyezi azt a határozatot, amellyel kollektív bűnösséget róttak ki Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira, a kisebbségi kormánypárt pedig támogatni fogja a Futaki úti Makovecz- -féle templom felépítését. Mindez papírra vetve szépen hangzik, de mi történt a valóságban?
A vegyes történelmi bizottság akadozva működik, az a bizonyos kormányülés késett másfél évet, a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs eljárások a két törvény egymásnak feszülése miatt a továbbiakban sem igazán alkalmazható, az eljárások nagy hányada sikertelenül végződik, új eljárásokat pedig, már nem lehet indítani a törvényben foglalt határidő lejárta miatt, a vagyon-visszaszármaztatási törvény nem lett módosítva, ráadásul a törvényben még mindig ott vannak a délvidéki magyarságot megbélyegző szakaszok, a bírósági ítéletek meghozatalánál a deklaráció "szellemiségét" nem veszik figyelembe (talán azért mert a szerb parlament határozata mögött nem volt igazi szándék, hanem az EU csatlakozási folyamat felgyorsítására hivatkozva fogadta el), a szerb államfő nem kért bocsánatot az elkövetett vérengzések miatt, a Makovecz -féle templom felépítésére tett ígéretet visszavonták. Erre a tényállásra mondta a frissen megválasztott EU parlamenti, délvidéki kisebbségi kormánypárti képviselő, hogy a "történelmi megbékélés folyamata elérte maximumát". Pedig igazi megbékélés méltányosság és kölcsönösség nélkül nem lehetséges. Ezt számos európai példa bebizonyította. Innentől szemlélve, csakis arra a szomorú következtetésre juthatunk, hogy a szerbek ismételten hasznot húztak / húznak kivégzett magyarjainkból. Először akkor, amikor elkobozták a kivégzett magyarok javait és a mai napig is ezen javak haszonélvezői, majd most, amikor ezt kihasználva, ügyesen egyengetik EU-s útjukat. Persze, ehhez kellett egy ilyen kisebbségi kormánypárt, és egy ilyen elnéző, nagylelkű anyaországi politikum is.

Csonka Áron

http://csonkaaron.blogspot.com/2014/12/szerbia-eu-utja-magyar-martirokkal-van.html