Elküldve, de... avagy esetem a Szerbiai Postahivatallal

Helyszín: Postahivatal.
Időpont: 2014 vége, 2015 eleje
Cél: Küldemény feladása s annak a címzetthez való eljuttatása
Az utóbbi néhány hétben több alkalommal jártam a szabadkai postákon, azzal a céllal, hogy küldeményt, pontosabban könyveket juttassak el Vajdaság különböző településeire. Sajnos több-kevesebb sikerrel.
Az első nekifutásra szinte minden rendben ment, a leveleket magyarul címeztem meg, és csak egy utca esetében kellett magyarázkodnom, hogy az vajon létezhet-e és mi szerbül a megnevezése.
Második alkalommal egy másik postán szintén magyarul megcímzett borítékokat csúsztattam a hölgyike elé. Az ezt követő kérdésekre valóban nem készítettem fel magam, mindig jóhiszemű vagyok, s hiszek az egyenjogúságban. A hölgy először megkérdezte, hogy az összes település országon belül található-e, majd arra is megkért, tisztázzuk, hogy Magyarkanizsa melyik település. Nem hittem a fülemnek, hát jó iskolás módjára válaszoltam.
A kaput azt tette be, amikor a feladott küldemények közül egy, pontosan a Magyarkanizsára küldött, nem érkezett meg a címzetthez. Naiv voltam, azt hittem, hogy egy egyszerűen feladott küldemény, amelyben egy kisebb értékű gyermekkönyv van, biztonságban megérkezhet. Jeleztem is az illetékes hivatalnoknál, hogy gond adódott, ő azonban nem biztatott. Amennyiben nem ajánlva küldenek levelet, az nem visszakövethető. Az út bármelyik pontján lába kelhetett. Vagyis, ha szeretnék, hogy levelük, bármilyen küldeményük feltételezhetően biztonságban megérkezzen a címzetthez, legalább ajánlva küldjék.
Így tettem én is a következő alkalommal, akármennyire rossz érzés volt, s ezt közöltem is a postással, hogy alapjáraton azt feltételezem a dolgozóikról, hogy nem megbízhatóak, magyarul: lopnak.
Viszont a teljes biztonság érdekében szerbül címeztem meg a leveleket is. Azóta is izgatottan várom, vajon most megérkeztek-e, vagy következő alkalommal személyesen kell autóba ülnöm és körbejárnom Vajdaságot, amennyiben hasonló dolgom akad.
Attól függetlenül, hogy tudom, ez itt Szerbia, ami sokszor mindenre magyarázatot nyújt, rosszul érzem magam, és tiltakozom, amiért alapvető jogaimmal, mint a magyar nyelven történő megcímzés, inkább nem élek, hogy célt érjek. S emellett még többet fizetek a szolgáltatásért is, semmint hogy megint elvesszen egy küldemény Vajdaság homokpusztáin.

Tómó Margaréta

Magyar Szó, 2015. január 8., 11. o.