A hivatalos nyelvhasználattal baj van. Erre
utal Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Bethlen Gábor Alap támogatásával a múlt évben
szervezett nyelvi őrjárat is. Tíz hónapig vizsgálódott az „MNT Nyelvrendőrsége”
a vajdasági községekben, ahol a magyar is hivatalos nyelv – sovány eredménnyel.
A alapítványi pénzekre épülő Nyelvrendőrség, ahogy az MNT-ben becézték a
nyelvhasználati projektumot, valóban változatos módszerekkel tevékenykedett.
Ezekről, s a máris látható sovány eredményekről – ha hinni lehet az illetékes
nyilatkozatának – rövidesen egy készülő internetes felületről is
tájékozódhatunk.
Beretka Katinka, az MNT végrehajtó
bizottságának tagja szerint a munkatársak 31 községben és a hozzájuk tartozó
240 településen fordultak meg, ahol a nyelvhasználati törvény alkalmazásáról
igyekeztek közvetlen információkat szerezni. Emlékezetes, hogy a nyelvi őrjárat
ötletére és a terepi megbízottakra már a kezdetben sisteregve hajtott rá a
szélsőséges, bizony a komolyabbnak számító sajtó is. Volt olyan szélsőséges
párt, amely ellen-kommandót hozott létre, s az észak bácskai községekben az
utcán faggatta a magyarokat, akik nem tudnak szerbül. Az egyik belgrádi lap
megismételte, amit szerbül oly gyakran olvashatunk: a kisebbségeknek több joga
van Szerbiában, mint bárhol másutt Európában. S hogy ezt megerősítik a témával
foglalkozó nemzetközi testületek is.
El is hallgatott, mind az MNT, mind a magyar
média. A parlamentekben a VMSZ képviselői sem tiltakoztak hivatalosan a nemzeti
alapú, nagy nyilvánosság előtt elkövetett zaklatás ellen.
Minden elismerés a projektum kivitelezőinek:
úgy, ahogy mégis végigvitték a nyelvi őrjáratot.
Lévén, hogy magyarországi pénzről van szó, fel
kell tenni a kérdést, hasznosult-e az alapítványi támogatás. Nyertek-e valamit
a részvevő fiatalok? S ami a legfontosabb, változik-e valami ezután?
Ha abból indulunk ki, hogy a részvevő fiatalok
meddig léptek be a napi buktatók sűrűjébe, azt kell mondanunk, hogy az ő
tapasztalataik megszerzéséért nem kell sajnálni a pénzt. Azok közül néhányan,
akik lelkiismeretesen elvégezték a rájuk bízott kikérdezős feladatokat, életre
szóló nem mindig kellemes tapasztalatokat szerezhettek.
Maga a projektum, ha az eredményt nézzük,
eddig nem hozott eredményt. Részint mert feltalálni a meleg vizet, nem eget
rengető eredmény, másrészt, ha a gyakorlat maga nem változott, már pedig ez nem
történt meg, akkor fel kell tenni a kérdést, mi értelme az egésznek.
Ha a megígért internetes prezentációval
befejeződik a projektum, remélhetőleg összegezik legalább a politikai
tapasztalatokat. Akár Budapesten is.
Lenne egy más lehetőség is. Ismerje el a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), hogy az ősbűnt még 2008-ban, a hárompárti
Magyar Koalíció létrehozatalakor követte el. Azt, hogy a Tadic-féle Demokrata
Párttal (DS), a balkézre kötött megállapodásra várva már a választási program
kidolgozásakor, az akkor még általa is elfogadott, területi elhatárolódást nem
követelő autonómiakoncepció ismérvei közé beerőltetett egy kakukkfiókát is. Ez
pedig nem más, mint a nyelvhasználat ügye.
Ha valaki ezt eddig nem vette volna észre, az
MNT nyelvi őrjárata meggyőzhette: nem a saját fejünkre kell hamut szórni, mert
a helyzet a gyakorlatban olyan rossz, hogy már nem is érzékeljük.
Sem a történelmi VMDK-ban sem később a
Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) ezt az inget soha nem vettük
magunkra. Mert az inget – kivételesen – a nemzetközi dokumentumok sem ránk,
kisebbségiekre szabták. Az egyenjogú nyelvhasználat intézményes kereteinek
megalkotását, és a megvalósítás gyakorlati feltételeit is az érintett államnak
kell(ene) vállalnia.
Kivéve, ha a kétpólusú kisebbségi elitek
favorizált, a helyi hatalomhoz simuló szárnya a bizalmi minimummal együtt
vállalja, hogy a hivatalos nyelvhasználat ügyében legfeljebb a lamentációt, s a
parttalan „tudományos” kutatást vállalja. Ahogy ez a Vajdaságban is történt.
Eljött az ideje, hogy az „érdekvédő” magyar
pártok, azzal, hogy szót emelnek a hivatalos nyelvhasználat terén tapasztalható
visszásságok ellen, változtassanak a helyzeten. Hogy ez kellemetlen feladat?
Persze, de ha már érdekszervezetnek titulálják magukat!
Ágoston András
Kisebbségi Fórum –
Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 18. szám, 2015. január 22.
Lásd még Pesevszki
Evelin: Lezárt nyomozás. Magyar Szó, 2015. január 17., 1. és 5. o., vagy
2015. január 17.,
10:59 >> 2015. január 17., 19:41
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése