TÖRTÉNELMI MAXIMUM?
Kisebbségjogi témák
Történelmi maximum?
Hivatalos
belgrádi látogatáson tartózkodott január közepén Szíjjártó Péter magyar
„külgazdasági és külügyminiszter”. A külügyi tárcavezető Ivica Dačić
szerb külügyminiszterrel is tárgyalt. A két külügyminiszter „egyetértett abban,
hogy Magyarország és Szerbiai között még soha sem voltak ennyire jók a
kapcsolatok”.[1]
A
látogatásról készült tudósításban[2]
hiába keressük a magyar nemzeti közösség helyzetével kapcsolatos témákat. Az
újságírók ezeket egyetlen szóval sem említik, ami azt jelenti, hogy a magyar
külügyminiszter látogatása alkalmával szóba sem kerültek.
Persze
senki józan nem ellenzi a magyar szerb/szerb magyar kapcsolatok javulását,
bővülését. Önmagában is botrányos azonban, hogy a magyar „külgazdasági és
külügyminiszter” semmilyen érdeklődést nem mutatott a szerbiai magyar közösség
helyzetének alakulása iránt.
Miközben
a két ország kapcsolatai elérték a „történelmi maximumot” (ami teljes
abszurdum), az itteni magyarság száma aggasztóan fogy, helyzete pedig számos
téren súlyosbodik. Érti ezt valaki?
Nincs befolyásuk
A
Vajdaság Ma
internetes hírportál január 21-én a következő kérdést intézte az olvasóihoz: „Ön
szerint van-e elegendő eszköze a vajdasági magyar politikai vezetésnek, hogy
mérsékelje a kisebbség tagjainak elvándorlását?”. A kérdésre 808 válasz
érkezett. A válaszolók mindössze 11,6 százaléka válaszolt igennel, 88,4
százaléka pedig nemmel.[3]
A
válaszokból az állapítható meg, hogy a „vajdasági magyar politikai vezetés”
(értsd Vajdasági
Magyar Szövetség – VMSZ kádereinek) semmilyen
befolyásuk nincs közösségünk tagjai elvándorlásának még a „mérsékelésére” sem.
Milyen vezetőség az, amely nem tudja a leg csekélyebb mértékben sem befolyásolni
a társadalmi folyamatokat? Minek nekünk az ilyen „vezetés”?
Káderek
A VMSZ káderei töltik be Szerbiában
és Vajdaságban a legfontosabb társadalmi és politikai funkciókat. A párthovatartozás, vagy éppen a személyes
kapcsolat a fontos, nem pedig a munkában elért eredmények.
A 2014. évi választásokon, a VMSZ
listáján szerb parlamenti képviselői székhez jutott Vicsek Annamária újvidéki pedagógus is, akinek ezt megelőzően – a
hivatalos életrajzi adatai szerint – semmilyen politikai tapasztalata nem volt,
parlamenti meg végképp. Ez kb. arra hasonlít, mikor valakit, aki nem tud úszni,
bedobnak a mélyvízbe. Javára legyen mondva, hogy nem ő az egyetlen. Ez viszont
nem mentesíti a közösség előtt a képviseleti felelősség alól.
A VMSZ káderpolitikáját jellemzi,
hogy a – most már képviselő – több tisztséget is betölt. A választásokra
készített életrajza[4] szerint „jelenleg az
Újvidéken székelő Vajdasági Pedagógiai Intézet Fejlesztési Osztályának
vezetője”, de az Újvidéken épülő „Európa Kollégium megbízott igazgatói
tisztségét” és az ugyancsak újvidéki Gyermekszínház vezetője[5]
tisztségét is betölti.
Az említett tisztségeken kívül – a
VMSZ által közölt adatok szerint –[6]
„képviselőnk” „2008. óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek”, a párt
„Újvidék Városi Szervezet (VSZ) elnökségi tagja, az Újvidék VSZ Oktatási
Bizottságának elnöke”. 2014 áprilisától a szerb parlament „Oktatási és
Tudományügyi Bizottságának, valamint a Szociális és Munkaügyi Bizottságának
tagja”. Azt sem lehet kizárni, hogy más egyéb tisztségei is vannak.
El kell ismerni: A hét (párt)év
alatt szép pályát futott be. Most még csak az kérdés, hány helyen kap fizetést,
és hogyan tud eleget tenni ennyi feladatnak? A VMSZ káderei bizonyára nem egyszerű
emberek. Legalábbis a fizetések felvételét illetően.
Kisemmizettek?
Kabók
Erika, a Magyar Szó szerkesztője Megpecsételtek c. írásában[7]
a csúrogi, zsabljai és mozsori magyarok sorsával, elkobzott vagyonuk
visszaszerzésével foglalkozik.
Az írásból kiderül, hogy „ma, amikor
vissza lehetne igényelni az elkobzott vagyont, sokan áthághatatlan akadályokba
ütköznek”. (A fogalmazás azonban pontatlan, mivel a vagyon visszaigénylési
kérelmek átadásnak végső határideje 2014. március 1-jével lejárt, vagyis újabb
kérvényeket már nem lehet átadni.)
Az írásban az „áthághatatlan akadályok” között találjuk, hogy a magyar
házakba „szerbeket költöztettek”, hogy „a kataszterben éppen az a lap
hiányzik”, amelyikkel a kérelmező a tulajdonjogát igazolná, hogy a volt tulajdonosok
„tudják jól, hogy házukból nem fogják kiköltöztetni azokat, akik most benne
laknak”, és hogy „nem is igen kívánkozik oda vissza senki a magyarok
közül”.
A szerb kormány addig halogatta és csak 2014. október 30-án hozta meg a
3877-es szám alatt megjelent határozatot, amely el eltörölte ugyan a kollektív
bűnösséget, de „csak a jövőre nézve”. Ez azt jelenti, hogy a
vagyon-visszaszármaztatási eljárásból kimaradnak mindazok a csúrogi, zsablyai
és mozsori magyarok, akik 2014. március 1-jéig nem nyújtották be az ilyen
irányú kérelmüket.
A kormányhatározat ugyanakkor nem rendezi a kollektív bűnösség
eltörlésének sem az erkölcsi (az érintetteknek továbbra is le kell folytatni a
rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi következményeit (a károsultak nem kapják
vissza az elvett vagyonukat, nem részesülnek kárpótlásban), stb.
Kárpótolva lesznek-e egyáltalán a csúrogi, zsabljai és mozsori
magyarok? Ezt a kérdést azonban Kabók Erika nem tette fel a VMSZ-nek.
Újvidék, 2015.
február 1.
BOZÓKI Antal
[1] Miklós Hajnalka, Virág Árpád: Történelmi
maximumon a magyar–szerb kapcsolatok. Magyar Szó, 2015. január 15., 1. és 4.
o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2584/kozelet_politika/120698/T%C3%B6rt%C3%A9nelmi-maximumon-a-magyar%E2%80%93szerb-kapcsolatok.htm
[2] Uo.
[5] Fehér Mária: A Facebookról, az oktatás és a
nevelés újraértelmezéséről, tanulási nehézségekről. http://ujkep.net/fex.page:pedagogusportre.bot
[7] Magyar Szó, 2015. január 24., 18. oldal és/vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2595/hetvege/121097/Megpecs%C3%A9teltek.htm
Lásd még Csonka
Áron Néhány szó Kabók Erika tudósításának margójára c. írását is: http://csonkaaron.blogspot.com/2015/01/nehany-szo-kabok-erika-tudositasanak.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése