NINCS SZERENCSÉNK AZ MNT-VEL!
Kisebbségjogi témák
Nincs szerencsénk az új összetételű Magyar Nemzeti Tanáccsal (MNT) sem,
amelyet újabban már a Vajdasági Magyar
Szövetség Nemzeti Tanácsa (VMSZNT) néven is emlegetnek.
A tavaly november 17-én alakult testület eddig négy ülést tartott,
amelyek közül egyik sem volt botránymentes.
Az első (november 17-i) rendes ülésen, a testület elnökének és
végreható bizottsága tagjainak megválasztására „háromórás heves vita” után
került sor. Aztán „a testület új alapszabályának és ügyrendjével kapcsolatban
alakult ki a képviselők között személyeskedéstől sem mentes hosszas vita”.[1]
A második (december 2-i) ülésen Tari
István képviselői kérdéseket tett fel „az MNT rendelkezésére álló összeg
költésére vonatkozóan az előző négyéves ciklusban”. Bacskulin István arra kért választ, hogy „a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Magyar Liga (ML) és a
Másként Magyarságunkért (MM) listák képviselőit miért nem hívták meg arra az
ünnepi szentmisére, amelyet értesülései szerint a kelebiai templomban tartottak
meg az MNT alakuló ülését követően, és amelyen a Magyar Összefogás képviselői
részt vettek”. (A testület végrehajtó bizottságába bekerült egy pap is. A két
esemény felveti a kérdést, hogy most akkor világi, egyházi vagy valamiféle
vegyes testületről van szó?)
A kezdeti gaffok után, a harmadik (december 29-i ülésen) következett a végső kiábrándulás: Tari
István, a Vajdasági Magyarok
Demokratikus Közössége (VMDK) tanácsnoka két napirend bővítési javaslatot
tett. Első javaslata arra vonatkozott, hogy az MNT testületileg foglaljon
állást a délvidéki magyarok kollektív bűnösségét eltörlő kormányhatározat
hiányosságai ellen.[2] Második javaslata arra
irányult, hogy „30 napos határidőn belül kezdeményezzenek egy tanácskozást,
amelyen megvizsgálnák, hogy az új szerbiai médiatörvény kapcsán milyen jogi
lehetőségek vannak a magánosításban lévő, kisebbségi nyelveken is tájékoztató
helyi jellegű médiumok megmentésére”.[3]
Hajnal Jenő a testület új elnöke egyszerűen lesöpörte a –
magyar közösség szempontjából jelenleg talán a legfontosabb, megvitatást
igénylő – két javaslatot, a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) által a testületbe delegált tagok pedig simán leszavazták
azokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a VMSZ-es szavazógépezet nem hajlandó
figyelembe venni az „ellenzék” javaslatait, bármennyire indokoltak legyenek is
azok.
Jóvátehetetlen hiba volt ez. Az MNT (és elnöke) ezáltal mindenkinek
tudtára adta, hogy nem érdeklik a vajdasági magyar közösség azonossága
szempontjából fontos kérdések, nem hajlandó azokkal foglalkozni. Kimutatta,
hogy továbbra is „csupán a magyarországi támogatások elosztásával, valamint a
működésre kapott köztársasági források elköltésével”[4]
fog törődni. Ezáltal meghatározta a saját sorsát is.
A negyedik (2015. január
30-i) ülésével kapcsolatban, amelyen ugyan a pénzügyi kérdések kerültek
előtérbe, de felvetődött az MNT „működési átláthatósága” és az „összeférhetetlenség
kérdése is”. Csonka Áron, a VMDK elnöke
szerint „az új MNT megalakulása óta a dokumentumoknak csak a csekély hányada
kerül föl a honlapra, és mivel az ügyrend szerint a döntések hatályát a
honlapon történő megjelenéshez kötik, megítélése szerint ez a mulasztás az MNT
jogszerű működésének a határát súrolja.” [5]
Negatívan értékelhető a testület elnökének fellépése a szabadkai
Népszínház Magyar Társulata művészeti vezetője körüli vitában is. Hajnal Jenő
és Ljubica Ristovski, a szabadkai
Népszínház igazgatója január 5-én bejelentették, hogy Andrási Atillát „május
31-ével bezárólag felmentik a tisztségből”.[6]
Az így kialakult – a Társulat és Andrási számára is – kellemetlen helyzetet
végül (és ez a javára legyen mondva) Andrási oldotta meg, azzal, hogy január
23-án benyújtotta lemondását.[7]
Az MNT eddig tevékenysége sajnos a magyar közösségre nézve nem sok jót vetít
előre. Inkább az egypárti irányítást, a demokrácia és a közösség érdekeinek
szem előtt tartásának hiányát mutatja. Hajnal Jenő megszegte a megválasztásakor
– királyi többes számban – tett ígéretét is, miszerint „figyelmünk
középpontjában a vajdasági magyar közösség egésze áll”.[8]
A VMSZ-hez nem tartozó képviselők, akik közül eddig a VMDK-s tagok
jeleskedtek, javaslataikat ugyan nem tudták elfogadtatni a többséggel, a
közvéleményt viszont rendszeresen tájékoztatják.
Megkésett műemlékvédelem
Pécs város a második világháború befejezésének 70. évfordulója kapcsán
közös projektumot kezdeményezett Zombor önkormányzatával a világháború civil
áldozatai és a harcok során, illetve később megsemmisített műemlékek, szobrok,
épületek emlékének megőrzése érdekében. A zombori önkormányzat külkapcsolati
bizottsága minapi ülésén elfogadta a fölkérést, és kinevezte a város
képviselőit a projektumot kidolgozó kétoldali bizottságba.[9]
Úgy tartja a közmondás, „jobb későn, mint soha”. Függetlenül attól, hogy műemlékvédelemről van
szó, 70 év azonban mégiscsak sok. A magyar állam a második világháború utáni
évtizedekben teljesen megfeledkezett a vajdasági magyarságról. A
műemlékvédelemről pedig végképp.
Közben folyt és ma is folyamatban van a magyar kultúra műemlékeinek,
történelmi örökségünknek a pusztulása. Számos értékes műemlék ment csaknem helyrehozhatatlanul
tönkre, amihez magyarok is hozzájárultak. Például, a nagybecskereki egyházmegye
szenátusa 2014 nyarán a Bánságban „hét templom lebontását helyezte kilátásba
arra hivatkozva, hogy a gyülekezetek megfogyatkozása miatt fenntartásuk nem
jövedelmező”.[10]
A Magyar Nemzeti Tanács csak a 2012. december 4-i ülésén (!) fogadta el „a vajdasági magyarság szempontjából
kiemelt jelentőségű ingatlan kulturális javak meghatározásától szóló
határozatot. Mintegy 140 ingatlan kulturális javat vettek lajstromba.”[11]
(A történelmi műemlékek listája azonban bizonyára közel sem teljes.)
A műemlékek listázása azonban csak az első lépés a további károkozás
megakadályozására. Az évtizedek óta elhanyagolt műemlékvédelemre most rengeteg
pénz kellene. Sikerül-e legalább megállítani a további rongálást? Pécs és
Zombor együttműködése jó példa lehetne ebben.
Újvidék, 2015.
február 7.
BOZÓKI Antal
[2] Elhúzódó háborús bűnösségünkről: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=31ukaB47gsM
[3] Tari István: Állásfoglalás
a kisebbségi nyelveken is tájékoztató médiumok magánosítása ügyében. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3
[4] Ágoston
András: Kérdések, felet nélkül. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 2. szám, 2015.
január 4.
[5] „Átláthatóság nincs, összeférhetetlenség van.”
http://www.vmdk.org.rs/ és fero:
„Átláthatóság nincs, összeférhetetlenség van.”. Magyar Szó, 2015. február 5.,
5. o.
[6] P. E: Felmentik Andrási Attilát. Magyar Szó,
2015. január 6., 1. és 5. o.
[7] m. k.: Gyarmati Kata az új társulatvezető:
Magyar Szó, 2015. január 24., 13. o.
[8] P. E.: Megalakult az új összetételű Magyar
Nemzeti Tanács. Magyar Szó, 2014. november 18., 1. és 4. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2526/kozelet_politika/118579/Megalakult-az-%C3%BAj-%C3%B6sszet%C3%A9tel%C5%B1-Magyar-Nemzeti-Tan%C3%A1cs.htm,
2014. november 17. [20:33] >>
2014. november 18. [02:00]
[9] JJ: A lerombolt műemlékek számbavétele. Magyar
Szó, 2015. február 6., 6. o. és/vagy http://www.magyarszo.com/hu/2607/vajdasag_zombor/121770/A-lerombolt-m%C5%B1eml%C3%A9kek-sz%C3%A1mbav%C3%A9tele.htm
[10] Pótolhatatlan kincseket pusztíthatnak el a
Bánságban. http://www.magyarpatriotak.hu/potolhatatlan-kincseket-pusz…/
[11] Pesevszki Evelyn: Elszámolás az idei munkával.
Magyar Szó, 2012. december 5. [21:17] http://www.magyarszo.com/hu/2012_12_05/kozelet/35451/Elsz%C3%A1mol%C3%A1s-az-idei-munk%C3%A1val.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése