"Szó sincs cenzúráról"

Mindig csak a rossz hírek, a bánat, a szomorúság, szinte más se ömlik ránk a médiából. Bezárják a kólaüzemet Szabadkán (a melósok mehetnek a pi**ába), az autósoknak az új elsősegély csomagot még újabbra kell cserélniük (pontosabban a tartalmát, de a kötések és egyebek nagy részét meg sem lehet vásárolni, mert hiánycikkek, úgyhogy mégis marad a komplett csere), Kanizsán elöntötte a belvíz a földeket (oda a répa meg a kukorica), az új törvénytervezet szerint szinte már egy csepp alkoholt sem ihatnak a járművezetők (még nehezebb lesz elviselni a forgalom szülte stresszt, bár legtöbbünknek amúgy se maradt miből innia tankolás után - szóval eddig is vagy ittunk, vagy vezettünk), ráadásul a tartományi parlament elnökének is leb***ták a fizetését szakadt 104 ezer dinárra (és ezentúl már csak havi rongyos 10 rugót telefonálgathat el a pénzünkből). Főleg ez utóbbi sokkoló hír olvastán fogalmazódott meg bennünk, Másodikosokban az az ötlet, hogy talán be kéne durrantanunk az oldalunkon egy szociális rovatot, ahol a rászorulóknak szervezhetnénk gyűjtéseket. Tényleg nem fér fel a pofánkra szó nélkül hagyni azt, hogy szegény politikusaink nyomorognak, hajába’ főtt krumplin meg száraz kenyéren tengődnek, tejfölt csak ünnepnapokon esznek, miközben a hétköznapi pógár havi 15-30 ezer dindzsiből csapatja a dőzst. Nekünk is van lelkünk – még ha jól titkoljuk is. Akár hajfestékre is gyűjtünk, ha a helyzet úgy kívánja.
És ha mindez nem lenne elég, a pofátlan népek egymásnak adva a tollat irkálnak mindenféle nyílt leveleket a mi egyetlen napilapunk, a Magyar Szó hőn szeretett főszerkesztőjének, Varjú Mártának, számon kérve bizonyos szerkesztési és tájékoztatási alapelvek be(nem)tartását, szövegrészek kihúzgálását, hovatovább: tények elferdítését. Az egyszeri olvasó (na nem a Magyar Szóé!) eme (főleg) internetes hírek hallatán azt gondolhatná, hogy itt ebben az újságban valamiféle cenzúrázás folyik. Még a Vajdasági RTV is felkapta a témát, rövid összefoglalójukban az üggyel kapcsolatban többeket megszólaltatnak (régi “rossz” szokásuk szerint). Miközben Matuska Márton újságíró arról panaszkodik, hogy az egyik MaSzóban megjelent szövegéből pont azt a részt húzták ki, amelyben amiatt sajnálkozik, hogy a napilap egyetlen pártot szolgál ki, Márti néni (joggal nénizhetem, hiszen pont anyám generációja!) telefonos interjúban értetlenkedik, hogy:

“Ha őneki épp az az egy, vagy két mondat hiányzik, ami kikerült a szövegből... hát aki nem tud ilyen, ekkora terjedelemben fogalmazni, az... hát... gondolom, hogy elég teret kapott arra, hogy véleményt nyilvánítson”.

Na. Hát minden világos, mint a nap. Szó sincs cenzúráról! Mi a francért nem tudta kihasználni Matuska azt a nagy teret, amit kapott a véleménynyilvánításra, mi? Az ő hibája, hogy egy-egy (kulcs)mondatba “rejtette” a mondanivalóját. Hogy pont azok a mondatok lettek kihúzva, amelyek a VMSZ-re (Vucsity Magyarjainak Szövetségére) vonatkoznak, az kérem nem cenzúra. Nem pártérdeket szolgál. De nem ám! Mit akadékoskodik már ez a Matuska? Tanulna meg rendesen írni, akkor majd lejönne a szövege teljes egészében!

Ám ezzel még nem ér véget a vidám tudósítás, mert Márti néni a folytatásban így okoskodik:

“A szabadkai Népszínházzal kapcsolatos véleményemet a közleményben megírtam, a válaszlevélben megírtam... öhm... úgyhogy erről... ebből azt hiszem, hogy kiderül, hogy szó sincs cenzúráról...”

Hm, hm. Ámulok és bámulok. Szerbhorváth György szavaival élve (aki amúgy nem rest időnként bennünket is elküldeni a fenébe, ha szerinte nem vagyunk elég kemények, következetesek) az már önmagában “sajtótörténeti kuriózum”, hogy a magyar társulat Márti néninek címzett (és tudomásom szerint elsősorban a Magyar Szónak elküldött) nyílt levelére a főszerkesztő asszonyság nem a “saját” újságja hasábjain válaszolt, hanem a VajdaságMA című internetes hírportálon. Miért is válaszolt volna a Magyar Szóban, hiszen a napilap nem jelentette meg a nyílt levelet. Höhöhö. Ám ahogy Márti néni mondja: “szó sincs cenzúráról”. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem megnyugtatott. A legteljesebb mértékben. A magyar társulat nyílt levelének kérdéseire adott válaszait olvasgatva azonban egyszerűen nem tudom a fejemből azt a kérdést száműzni, miszerint a Magyar Szó főszerkesztője tényleg funkcionális analfabéta? Tényleg nem érti, amit olvas? Nem érti a kérdéseket? Hiszen a maszatolgatásba belefeledkezve sajnos több esetben nem a feltett kérdésre válaszol. A kedvencem, amikor bravúros indoklással fejti ki, hogy teljesen mindegy, ki írta a társulat decemberi nyilatkozata elé a rosszalló, részrehajló bevezetőt. Szerbhorváthnak ezúton üzenem, hogy szerintem meg ez a sajtótörténeti kuriózum, hogyaszongya:

"1. A szerkesztőségi álláspontot szabályszerűen a főszerkesztő képviseli, tehát nem szerkesztőségi közvélemény-kutatás alapján alakul ki.”
2. Az első válaszból adódóan teljesen mindegy, hogy ki a cikk, illetve a bevezető szerzője.”

Na kérem. Mi nem érthető? A szerkesztőségi álláspontba a főszerkesztőn kívül másnak beleszólása nincs, tehát tökmindegy, ki írta azt a bevezetőt (amiről továbbra sem derül ki, hogy szerkesztőségi álláspontot tükröz-e). Ez az abszurditásba hajló logikai bukdácsolás még a Monty Python-féle humorhoz szokottak fejében is leégeti az áramköröket. Nálam abszolút lekapcsolta a lámpát. Erre tényleg nincs mit lépni. Az utcában, ahol felnőttem, él egy Döfi Ede csúfnévre hallgató illető, aki a megélt cirka 54 évéből a legutóbbi 47-et kőkemény alkoholizálással töltötte. Na, annak vannak ilyen videóvágásai. Azzal lehet ilyen jókat “diskurálni”, neki vannak ilyen szürreális átkötései.
De még mielőtt irományom valami olyasmit sugalmazna, hogy a mi szeretett Márti nénink egy ostoba nő, aki tulajdonképpen pusztán politikai okokból, pártérdekből ücsörög a bőrfoteljában, gyorsan megálljt parancsolok az efféle üzenetet felismerni vélőknek. Ilyesmiről szó sincs. Nem is lehet. Egyrészt mert a Magyar Szó független! (Hahahah!) Másrészt Márti néni szellemi képességeinek (nem)létéhez kapcsolódó dilemmáim feloldására egyből segítségemre sietett az internetes közvélekedés, miszerint nem Varjú Márta írta ezt a válaszlevelet. Ugyanis sokak szerint Márti néni nem képes egy olyan mondat megfogalmazására, hogy: “Az etikai vétség egzakt eszközökkel nem mérhető.” Ismét megnyugodtam. Már csak azért is, mert hogy ha ez igaz, akkor annak ellenére, hogy egyetlen, a vajdasági magyarság életében valóban kulcsfontosságú szerepet betöltő napilapunk főszerkesztője a hölgy, mégsem ő jelenti a vajdasági magyar értelmiség csúcsát, sőt, éppenséggel a közelében sincs. Vannak nála jobb fogalmazók. Az más kérdés persze, hogy én az MNT (Minek Nektek Tájékoztatás) részéről azt várnám el, hogy egy ilyen fontos pozíció betöltésére igenis a csúcsértelmiség köreiből mazsolázva válasszon embert. Ja hogy az értelmiség java nem nagyon óhajt „lepaktálni” az MNT-vel? Hát ez szomorkás. Esetleg érdemes lenne megvizsgálni az okait is, nem?

És még mindig nem értünk a két perces tudósítás végére, hiszen a következő snittben Greguss Erdélyi Hermina színésznő várná el a napilaptól az objektív tájékoztatást, és még fel is szólítja őket, hogy a jövőben kerüljék a csúsztatásokat, ferdítéseket. Ejj ejj, Hermina, hát neked nem szóltak, hogy itt ilyesmiről szó sincs? Hogy itt eleve objektív, cenzúramentes tájékoztatás folyik? Mivel a színésznő nyilatkozata megtételekor még nem értesülhetett Márti néni megnyugtató szavairól, ezért ezt a tájékozatlanságot ezúttal elnézem neki.

Aztán a beszámoló végén csak felkerül az i-re a pont. Németh Ernő, az MNT Tájékoztatási Bizottságának elnöke a következőket mondja:

“A Magyar Szónak talán ez feladata lett volna, hogy lépjen azonnal. Ezt sajnos akkor elmulasztották, nem akartak vele foglalkozni, és nem tették közzé, illetve közzétették a levelet, de azzal a szöveggel együtt, amit a színészek nem tudnak elfogadni. Ezt talán lehet szakmai hibának mondani a Magyar Szó részéről.”

Huhh. Egy csöppet belezavarodtam. Most már nem vágom, ki kivel van, mikor, miért és hogyan lépett, nem lépett, léphetett volna. Jó, én se vagyok egy profi nyilatkozó, úgyhogy abba is hagyom a gúnyolódást, sőt, elnézést is kérek érte. De szeretném megérteni a mondandó lényegét! Tehát a Magyar Szó azt a lépést mulasztotta el, sőt, "talán ez feladata lett volna", hogy megakadályozza a társulat számára elfogadhatatlan, névtelen, részrehajló és rosszalló bevezető leközlését? Mielőtt ez lejött volna a lapban, akkor kellett volna reagálniuk? Az egész Magyar Szónak cakkumpakk? Nem kéne szétkenni a felelősséget, ugyanis az egyes dolgozók hibáiért jobb helyeken a főnökük felel, és ez a mi esetünkben Varjú Márta. De ő foggal-körömmel védi annak a személynek az inkognitóját, aki ezt a bevezetőt rittyentette. Miért? Mégis mi lenne a cinkesebb? Ha az derülne ki, hogy a MaSzó munkatársa írta, vagy az, hogy az MNT egyik tagja? Hm?
És hogy "ezt talán lehet szakmai hibának mondani"? Talán? Lehet? A tájbiz-elnök úrtól kissé nagyobb határozottságot várnék el egy ilyen, elsősorban szakmainak mondott kérdésben! Görbüljön már meg valakinek a haja szála, ha ilyen tré munkát végez a napilap, b***a meg a róka koma!

Egyébként meg mit pampogok én itt holmi cenzúra miatt, amikor az én szerkesztőtársaim is lazán kicsillagozzák a káromkodásaimat... Ehh!

De a legjobb móka mégis azt nézni, ahogy elkékült ujjakkal szorongatják a MaSzó gyeplőjét a Magyar Házban, és közben nem veszik észre, hogy a generációváltás vonata úgy fog elhúzni mellettük, hogy az ő állomásukon már nem áll meg. Lovas Ildikó szépen megmondta a zentai beszédében, hogy nem kell velünk foglalkozni, nem jelentünk veszélyt. Folyton mosolyt csal az arcomra ez a nő, a realitásérzékét nem győzöm magasztalni. Elfelejti, hogy mi már nem kérdezzük meg, hogy szerinte veszélyt jelentünk-e.
Stephen Bozhen
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/209/34Szo-sincs-cenzurarol34.html, 2015. január 31. [20:27]