Mímeljük a jogvédelmet? – Ombudsman-jelentés
2014
Kisebbségjogi
témák
A hatalom ellenőrzése
az én politikám.
Saša Janković, szerbiai polgári
jogvédő
Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman április 2-án átadta a
tavalyi éves munkabeszámolóját Pásztor
Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének (a képen). A házelnök
elmondása szerint „a jelentés hamarosan a parlament napirendjére kerül”.[1]
A 137 oldal terjedelmű
(8 oldallal kevesebb, mint a 2013. évi), szerb nyelven és cirill írással
készült éves jelentés[2]
a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével is foglalkozik (74-81. o).
Egyébként a polgári jogvédő internetes honlapjának
fejléce és az intézmény jele is csak cirill betűvel van kiírva. A honlapon egyetlen
információ sem található a tartományban – papíron – egyenrangú hivatalos
használatban lévő kisebbségi nyelveken (angol nyelven viszont igen).[3]
Annak az intézmények a honlapján, amelynek – egyebek között – a kisebbségi
nyelvek egyenrangú használatát kellene szorgalmazni.
Muškinja Heinrich Anikó és Pásztor István (Fotó: Ótos
András)
A polgári jogvédő a jelentés kisebbségi jogok
megvalósításával kapcsolatos részének bevezetőjében (74. o.) megállapítja, hogy „a 2014-es évben (a
szerb–albán labdarúgó válogatott mérkőzése után) támadások történtek a tartományban
élő albán (és a goranac) nemzeti kisebbséghez tartozók ellen” (a
74-75. o.), nem
írja viszont, hol és hány ilyen eset volt, mi lett az elkövetőkkel, majd ezeket
a támadásokat összefüggésbe hozza a szerb alkotmánybíróság döntésével,
miszerint „megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól
szóló törvény egyes rendelkezései nincsenek összhangban az alkotmánnyal”, és –
teszi hozzá Muškinja – a nemzeti tanácsi választásokat tartottak.
A
tejesen összefüggéstelen, értelmetlen és logikátlan bevezető mondat alapján –
amelynek bizonyára helyzetértékelő szerepet szánt –, a jogvédő úgy értékeli,
hogy „az említett etnikailag motivált incidensek és a nemzeti tanácsok
csökkentett illetékessége miatt, a nemzeti kisebbségi jogok állapota a tartomány területén az előző
évhez viszonyítva rosszabbodott”.[4]
A kisebbségi jogok megvalósításával kapcsolatos panaszok száma – írja a
jogvédő a jelentésben – hasonló, mint az előző években”.
Az
adatokból kitűnik, hogy a jogvédőhöz 2014-ben benyújtott 821 panasz közül 63,
vagyis az összes panasz 5,84 százaléka vonatkozott a nemzeti kisebbségi
jogsérelmekre. Ezek közül a legtöbb a nemzeti megkülönböztetés (47,62%), a
hivatalos nyelv- és írás használat (23,81), az oktatás (12,70%), a tájékoztatás
(6,35%), a kultúra (6,35%) és az arányos képviselet (3,17) területéről.[5]
A
kisebbségi jogok sérelmével kapcsolatos panaszok azt a „benyomást keltik, hogy
a nemzeti kisebbségek a háttérbe helyezik az őket a nemzeti hovatartozás
alapján megillető jogokat és, a súlyos gazdasági helyzet miatt, az alapvető
emberi jogok megvalósítására fókuszálnak”[6]
– véli a jogvédő.
|
Ami a jelentésben nem olvasható:
A tartományi ombudsman szerint
a lakosok elvesztették bizalmukat az állami szervekbe és valójában mindenbe. Kilátástalanság,
letargikus hangulat uralkodik – nyilatkozta Muškinja Heinrich Anikó.
Kiemeli, igaz, hogy a polgárok
kevesebb panaszt tesznek a jogvédőnél, de ez nem a jobb helyzetre utal, hanem
azért történik, mert az emberek bizalmatlanok, egyre nagyobb szegénységben
élnek.
Önkormányzati szinten nincs
kielégítő jogi támogatás, a lakosoknak pedig nincs arra pénzük, hogy
kiharcolják az igazukat, hogy az összes lépcsőfokot megmásszák, és eljussanak
a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára. Sok községben nincs ingyenes
vagy olcsó jogvédelem, pedig az megilletné a polgárokat – mondja a vajdasági
ombudsman.
Pannon RTV nyomán T. T.
Közzétette: Terhes Tamás 2015. április 18.
szombat, 18:21
|
A 2014. október 26-i nemzeti tanácsi választásokkal (75-76. o.), a
polgári jogvédő megállapítja, hogy a szavazásokat „alacsony részvétel”
jellemezte („a választói névjegyzéken szereplő 456.444 nemzeti kisebbségi
polgár közül a szavazáson 171.799, illetve 37,63% vett részt), míg a 201. évi
választásokon a részvétel 54% volt”.[7]
– Részletes elemzés
nélkül nehéz azonosítani az ilyen kis részvétel okait, de ide ezek közé
tartozik „nehéz gazdasági helyzet, a nemzeti kisebbségek érdektelensége a
választások iránt, a nemzeti kisebbségek felvilágosításának hiánya a nemzeti
tanácsok illetékességről, valamint a választásokat kísérő gyenge sajtókampány”
– olvasható az ombudsman jelentésben.[8]
A nemzeti tanácsok négy évét felölelő kutatás alapján (77-78.
o.) Muškinja az alábbi „konkrét
ajánlásokat” fogalmazta meg:
1. Az illetékes
minisztériumnak olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet folytatni az
önkormányzati egységek felé, amelyek az önkormányzatnak a nemzeti kisebbségek
tanácsairól szóló törvényből eredő kötelezettségeinek felismeréséhez vezetnek.
2. Serkenteni kell nemzeti tanácsok egymás közi
együttműködését, a tapasztalatcsere és az állami szervek előtti együttes
fellépés érdekében.
3. A nemzeti tanácsoknak biztosítani kell a nemzeti
kisebbségekhez tartozók folyamatos felkészítését a jogaikat illetően.
4. Olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet
folytatni, melyek hozzájárulnának a nemzeti tanácsok erősödéséhez, kapacitásuk
növeléséhez, hogy teljes egészében elláthassák meghatalmazásaikat.
5. Az államnak olyan intézkedéseket kell tenni,
amelyek biztosítják a nemzeti tanácsok feletti politikai befolyás csökkentését
6. Az illetékes állami szerveknek biztosítani kell,
hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvű tájékoztatása független, tárgyilagos és a
szerkesztési politikára való befolyástól mentes legyen.
Ezek a kacifántosan megfogalmazott „ajánlások” nem
jelentenek semmi újdonságot. Minden különösebb kutatás (és ezzel kapcsolatos
költség) nélkül is nyilvánvalóak, csupán a jogszabályokat kell(ene) alkalmazni.
És egyáltalán, mi lesz ezeknek az „ajánlásoknak” az eredménye?
A nemzeti kisebbségi jogok valamint szabadságok megvalósítására és
védelmére vonatkozó jogszabályok módosítására a jogvédő a következőket
javasolja (78-79. o.):
- A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó törvényt módosítani kell, „olyan módon, hogy előírja az illetékes miniszter meghatalmazását, hogy részletesebben rendezze azoknak az oktatási-nevelési és művelődési intézmények meghatározására vonatkozó mércéket, amelyek különösen fontosak a nemzeti kisebbségek oktatása, illetve identitásának megőrzése szempontjából”.
- Módosítani kell a költségvetési rendszerre vonatkozó törvényt, éspedig, hogy „a nemzeti tanácsokat besorolják a költségvetési eszközök közvetett használói közé, a pénzelés átláthatósága és a költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű költésének megakadályozása érdekében”.
- Megoldást kell találni, hogy azon nemzeti tanácsok határozataira, „amelyekkel túllépték a törvényes korlátokat, és amelyekkel iskolákat határoztak meg, olyan intézményekként, amelyek különös fontosságúak a nemzeti kisebbség számára, hatályon kívül helyezzék”.
- A gyakorlatban észlelt egyes problémák, a valamint azok miatt, amelyek ez után követezhetnek be (pl. a nemzeti kisebbségek képviselőinek olyan intézmények igazgató bizottságaiba való kinevezése, amelyeket több nemzeti tanács is különösen fontos intézményként határozott meg), „szükséges a művelődési törvényeket összhangba hozni a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel”.
- Szükséges más törvények megfelelő módosítása is, hogy „lehetővé tegyék a nemzeti tanácsok felismerését és azok közfelhatalmazásait”. (??)
- „Felül kell vizsgálni az ilyen szélesen felállított illetékességet az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- valamint íráshasználat területén, azok a nemzeti kisebbségek tekintetében, amelyek, mivel kevés létszámúak, a jogaikat és illetékességeiket kizárólag a művelődés területén gyakorolják, illetve idomítani ezekhez a nemzeti kisebbségekhez, nem kérdőjelezve meg ezzel a szerzett jogok szintjét.”
Kell-e ezekhez a zavaros és túlságosan elvont fogalmazáshoz kommentár?
Ez képezné azokat az elvárásokat, amelyeket a nemzeti kisebbségi jogok
érvényestése területén az elkövetkező évben kellene tenni??
A Tartományi Ombudsman 2014. évi jelentésében (79-81 o) valójában a
szerb Alkotmánybíróság ominózus döntésével foglalkozik a legtöbbet – a nemzeti
kisebbségi jogoknak a gyakorlatban való megvalósításának elemzése helyett.
A végzés (és az indoklásának) – teljesen szükségtelen
– átmesélésén túl – megállapítja, hogy „jelentősen szűkültek a nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsainak illetékességei”. Továbbá, hogy az
Alkotmánybíróság „alkotmányellenesnek nyilvánította a nemzeti tanácsok egyes
illetékességeit az oktatás területén, amelyeket a nemzeti tanácsok a legtöbbet
gyakoroltak”.[9]
A jogvédő „álláspontja szerint (az Alkotmánybíróság
döntése – B. A.) gyakorlatilag ellehetetleníti azon oktatási-nevelési
intézmények alapítói jogának az átruházását a nemzeti tanácsokra,
amelyekben az oktatás kizárólag nemzeti
kisebbségi nyelven folyik”.[10]
A jelentés külön részben (87-88. o.) foglalkozik „a nemzeti
kisebbségekhez tartozók részvételével a tartományi közigazgatási szervekben,
szervezetekben és szolgálatokban. (Itt is inkább annak elmondásával, hogy a
témával kapcsolatban Szerbiának milyen nemzetközi, alkotmányos és törvényes
kötelezettségei vannak.)
A Tartományi Szervek
Humán Erőforrás Igazgatósága Szolgálatának adataira hivatkozva, az ombudsman
megállapítja, hogy „a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti
kisebbséghez tartozók (továbbra is – B. A.) alulképviseltek a tartományi szervekben, Vajdaság Autonóm
Tartomány lakosságában való részvételi arányukhoz viszonyítva” (miközben a
szerb hivatalnokok száma tovább növekedett).
A jogvédő „érdekesnek” tartja az adatot miszerint „a
tartományi szervekben 18,47% azoknak a száma, aki nem nyilatkoztak a nemzeti
hovatartozásukról, míg a tartomány lakosságában ezek többször kevesebben vannak
– 4,19%.
A TARTOMÁNYI SZERVEKBEN FOGLALKOZTATOTTAK NEMZETI
ÖSSZETÉTELE
2015. január 26-án[11]
|
Nemzeti hovatartozás
|
2014-ben
|
A foglalkozta-
tottak %-a
|
% VAT lakosságában
|
2012-ben
|
2013-ban
|
|
Szerb
|
796
|
|
|
749
|
774
|
|
Montenegrói
|
23
|
|
|
22
|
23
|
|
Jugoszláv
|
3
|
|
|
3
|
4
|
|
Bosnyák
|
1
|
|
|
1
|
2
|
|
Bunyevác
|
2
|
|
|
3
|
3
|
|
Magyar
|
77
|
6,38% (-)
|
13
|
75
|
77
|
|
Macedón
|
2
|
|
|
1
|
1
|
|
Hercegovinai
|
0
|
|
|
0
|
1
|
|
Muzulmán
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Német
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Roma
|
6
|
|
|
6
|
3
|
|
Román
|
13
|
1,08 (-)
|
1,31
|
13
|
13
|
|
Ruszin
|
12
|
0,99 (+)
|
0,72
|
10
|
10
|
|
Szlovák
|
15
|
1,24 (-)
|
2,6
|
15
|
16
|
|
Ukrán
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Horvát
|
22
|
1,82 (-)
|
2,43
|
21
|
20
|
|
Cseh
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Zsidó
|
0
|
|
|
0
|
1
|
|
Szerb-montenegrói
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Vajdasági
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Nem nyilatkozott
|
223
|
18,47 (+)
|
4,19
|
253
|
227
|
|
Összesen
|
1.207
|
|
|
1.184
|
1.187
|
Akkor most – Ombudsman asszony –,
hogyan is állunk a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével és a nemzeti
kisebbségeknek a közigazgatásban való alkalmazásával?
***
A Tartományi Polgári jogvédő éves
jelentését a tartományi parlament általában a sokadik napirendi pontként tűzi
napirendre és – az eddigi gyakorlat szerint – többnyire érdemi vita nélkül
fogadja el. Úgy az ombudsman munkájáról, mint az emberi valamint a nemzeti
kisebbségi jogok érvényesülésével kapcsolatban. Jellemző az is, hogy a magyar
képviselők sem mutattak különösebb érdeklődést az iránt, mit ír az ombudsman a
jelentésében.
A Tartományi Ombudsman munkájában eddig nem
érvényesült Saša Janković, szerbiai polgári
jogvédő nem csak mondása, hanem gyakorlati fellépése is, miszerint „a
hatalom ellenőrzése az én politikám”. A hatalom ellenőrzése nélkül viszont a
jogvédelem fabatkát sem ér. Pedig a tartomány adófizető polgárainak az
ombudsman működése nem kevés pénzébe kerül.[12]
Vagy csak mímeljük a jogvédelmet?
Újvidék, 2015. április 19.
BOZÓKI
Antal
[1] Elkészült a tartományi ombudsman jelentése. Magyar Szó, 2015. április 4., 4. o.,
vagy http://www.magyarszo.com/hu/2661/kozelet/124878/Elk%C3%A9sz%C3%BClt-a-tartom%C3%A1nyi-ombudsman-jelent%C3%A9se.htm,
2015. március 31. [21:35] >> 2015. március 31. [23:00]
[2] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana –
ombudsmana za 2014. godinu [A Tartományi
Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése]. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/1552/Godisnji_izvestaj_PZG_2014.pdf
oldalon tekinthető meg.
[4] A 2-es alatti jelentés,74. o.
[5] Uo, 134. o.
[6] Uo., 74. o.
[7] Uo., 76. o.
[8] Uo.
[9] Uo., 79. o.
[11] Uo., 88. o.
[12] Az ombudsman intézményének működése a 2013-as
évben 42.410.957,66 dinárba került. [Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana
za 213. godinu / A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése] http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1297-годишњи-извештај-покрајинског-омбудсмана-за-2012-годину.ht,
144. o. Talán éppen ez miatt, a 2014-es jelenésből hiányzik a pénzügyi rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése