Friss vér

Szerbhorváth György

„Bocsánatot kérek, amennyiben arra gondolt, hogy a délszláv háborúkban frissen legyilkoltakból kiszivattyúzott, lefagyasztott vért vitték át.” Szerbhorváth György (Vajdaság Ma):
Ritka propagandaszöveget nyomott le Friedrich Nietzsche Anna a Vajdaság ma oldalán (http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/300/Baj-lett-volna--ha-nem-lett-volna.html). Végül is még az a legkevesebb, hogy kinyalja a VMSZ és Pásztor István valagát, nem ő az első, nem is ő az utolsó. Az viszont biztos, hogy tegnaptól nem újságíró. Korábban a Családi Kör főszerkesztője is volt, s ezek szerint a Vajdaságban azt, aki valaminő felelős helyzetbe kerül, s megcsap a hatalom szele, az még inkább a hatalom közelébe akar kerülni, sőt, bele. Ezért a cikkéért biztos kap fogni valamit.
Hogy a magyar kormányzat kedvezményes hitelt osztogat határon túli vállalkozóknak, fogjuk rá, hogy oké. Az viszont még Friedrich szerint sem oké, hogy nem volt átlátható, utólag került a nyilvánosságra. Mondjuk, nem tudom, hogy egy döntés hogyan kerülhetne nyilvánosságra, ha meg sem hozták még – az viszont jellemző, hogy nemzeti radikális honlapok révén szereztünk tudomást arról, hogy Bunford Tivadar és kedves fia (apuka a VMSZ szabadkai alelnöke 2014 elejétől, jeles kampányszervező stb.), továbbá Kern Imre (a VMSZ elnökségi tagja, a Vajdasági Nagyberuházási Alap volt igazgató-helyettese, volt már ezeregy funkcióban, fiatal, 66 éves vállalkozó), továbbá a vele nyilván csak névrokonságban lévő Kern Csaba, a Cim Gas Kft tulajdonosa  is kapott egy valag hitelt, mert megérdemlik.
Friedrich dicséri a magyar kormányt, dicséri Matolcsy Györgyöt (ez azért már mélyütés a józan észnek), a VMSZ-t, Pásztort, csak saját magát nem, meg azt a Bethlen Gábor Alapot, amely amúgy a Vajma támogatója is. Csak azokat kritizálja, akik fanyalognak, hogy kik kapták a hitelt (számomra a többi név, cég semmit nem mond). Ám az fura, hogy a magyarsággal dobálodzó szerző azon nem akad fenn, hogy Zvonko Bogdan – aki nyilván hitelre szorul, mert a dalolásból, lovászatból csak nem csurran-csöppen – és csatolt cégei (melynek egyik cégvezetője Suzana Vakula, echte ungarisch) hogy a fenébe kerül a vajdasági magyar vállalkozók közé, ráadásul 5 eurónyi millával (ami a legtöbb, amit valaki kapott). A szerző azt sem nézi végig, mire kapták a hitelecskét: olyan kardinális témákra, mint a borászat, a pálinkászat (illetve általában semmi sem derül ki), vagy a wellness-turizmus. Nem tudom, hol él ő, de ezek szerint nem a Vajdaságban: ezek szerint a vajdasági magyaroknak az a jó, ha a wellnes-fürdőkben piálnak. Mert telik nekik. És piálni hasznos, jó, zsibbaszt. Ha a listát jól látom, egészségügyre támogatás nem érkezett.
Jut eszembe, nem tudom, akkor e hölgy volt-e még a Családi Kör főszerkesztője, de épp – ha jól emlékszem – a választások előtt (vagy után, tökmindegy), négyrészes gigariportot közöltek a Bunford-családról (a neten nem találom): siker siker hátán, anyuka a tűzhelynél, gyerekek szupertanulók meg dolgozók (a háttérben meg az újgazdagokra jellemző ízléstelen enteriőr). Győzikéről és családjáról nem írtak ilyen színes-nyalós riportot a lefizetett bulvársajtóban, mint róluk – mindez persze lehet a véletlen műve is.
De az igazán bosszantó az, ahogyan a fanyalkodók kapcsán – a nevét már le se írom – azon hisztériázik, hogy végre ideje volt az anyaországi segítésnek. Tény és való, hogy a határon túli (hivatalosan ma: külhoni) magyaroknak a mai magyar kormányzat sem szán több pénzbeli segítséget, mint ami egy jobb focistadion felébe kerül. Ez nincs rendben, oké. De az, hogy egy párton át, átláthatatlanul tol meg embereket (hogy ebből mi csorog majd a VMSZ-felé vissza, hát azt én el sem képzelem, nyilván semmi, mert ugye ez így szokás Magyarországon is, bár igaz, ezt a módszert nem a Fidesz találta ki, hanem még anno az MDF-Fidesz-SZDSZ 1990-től, a világban meg 1001 példát találhatunk rá).
Ám ott már végképp letér a Szabadka-Szeged sínbusz vágányáról, amikor azon böfög, hogy miért is ne kéne hitelezni a magyar adófizetők pénzéből ezeket a derék borász-pálinkász-wellness-vállalkozókat? Szerinte azáltal, hogy a határon túli közösségek megmaradtak, Magyarország is erősebb. Mintha magát Orbánt hallanánk, az erős Magyarországról, amely egyre jobban teljesít. Hála a kisebbségeknek is. Komolyan, Friedrich hol él ma és miből? Látja a vajdasági magyarok újabb egzoduszát? Tud arról, mi megy Magyarországon? Hogy legalább félmillió magyarországi mosogat a fejlett nyugaton, további párszázezer meg esetleg a szakmájában dolgozik? Hogy mekkora itt a nyomor, mekkorák az adók (az áfa a legmagasabb Európában), hogy a lakosság harmada mélyszegénységben tengődik? Hogy nekem a büdös életemben nyugdíjam sem lesz, mert a magánnyugdíj-pénztáramat is kisöpörték?
És még erre is csak legyintenék, mert aki kiesett a sínbuszból, az beverte a fejét, nem tehet róla. De ő még mindig mondja: a délvidékieknek (ah, ez is egy szép tájfogalom, értsd: VMSZ-közelieknek) azért is jár a hitel, mert mi, akik áttelepültünk Magyarba’, már annyit adóztunk itt, hogy igazán vissza lehet azt forgatni. A kérdés ez esetben csak annyi, mikor s hogyan dönthetnék már én arról, hogy mondjuk a külhoni magyaroknak az én adóforintjaimból mire megy? Én először a tankönyvcsomagokat fizetném ki, meg a szegényeket segíteném, és nem a Bunford-Kern famíliát.
És még erre is csak legyintenék, ha Friedrich Anna nem mondja azt, hogy a vajdasági magyarok pénzt, tudást – most jön a java – és friss vért vittek Magyarországra.
Friss vért.
Ezt hívják náci dumának. Ilyen szavakat utoljára Hitler Németországban használtak, illetve a nemzeti radikálisok, neonácik ma is. Blut und Boden. Friss vér, tiszta vér.
Friss vér.
Miért, meg volt alvadva a magyar vér? AIDS-es lett, leprás, fémben és egyebekben gyengébb? Kinek a vérét kellett itt felfrissíteni? Tessék már megmondani – ha merné.
Friedrich Anna egyértelműen nem csak az újságírók köréből írta ki magát eme kvázi-biologisztikus-rasszista megnyilvánulásával, hanem azok köréből is, akiknek egyetlen sora még komolyan vehető. Hogy súlyosabbat ne is mondjak. Meg a vajmáról sem, minek?
Mindeközben kedvencei, a magyar kormány száját tépi egész héten, hogy Magyarországra nem kellenek bevándorlók, mert csak megzavarják itten a népet, a kultúrát. Meg a vért – csak ezt nem mondták (még).
Ha jól tudom, véradáskor simán le lehet szívni fél litert. Megteszem – és „haza”-küldöm a „Délvidékre”, hátha jó lesz a frissítéshez. Ha még van kit.
(Friedrich Annától természetesen bocsánatot kérek, amennyiben amikor arról írt, hogy a vajdasági magyar menekülők friss vért vittek Magyarországra, arra gondolt, hogy a délszláv háborúkban frissen legyilkoltakból kiszivattyúzott, lefagyasztott vért vitték át.)

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=5812&fb_ref=Default

2015. április 30.

 

Baj lett volna, ha nem lett volna

Amikor először eljutott hozzám a lista, örömmel láttam egy nevet szülőfalum vállalkozói közül. A néhány falumbeli üzletember között a magyarok nem űznek túl nagy ipart, ők kicsi, egészen kicsi vállalkozók, akiknek terméke sok év szorgalmas és kitartó munkájával vált ismertté szélesebb körben és – becsületükre mondva - azért is, mert sok falumbeli munkanélküli idénymunkában náluk keresi meg a kenyerét a finom fűszerpaprika előállításával. A közösségi oldalakon és e-mailekben napok óra köröző listáról beszélek, arról a névsorról, amit az alfahir.hu hírportál tett közzé a minap a vajdasági magyar közösség gazdaságélénkítő programjának esetleges kedvezményezettjeiről. Szóval örültem, hogy ott láttam egy falumbeli nevét és sajnáltam, hogy több másé meg nem volt ott.
A listát a VMSZ érdekeltségéhez és holdudvarához kötik, de ki máshoz is köthetnék, hiszen a vajdasági magyarlakta térségnek az anyaország által támogatott gazdaságélénkítő programjáról Pásztor István, a VMSZ elnöke tárgyalt az anyaország vezetőivel.
A VMSZ beállt abba a tervbe, amit a határon túli magyar közösségek gazdasági megerősítése céljával 2012-ben kezdeményezett (végre) – szerintem nagyon okosan – Matolcsy György, az MNB mostani elnöke, akkori nemzetgazdasági miniszter. Most már ott tartunk, hogy a terv szerint 11 milliárd forint (37 millió euró) kedvezményes hitel juthat a vajdasági magyar vállalkozóknak. A tárgyalásokhoz, hogy ezt jóváhagyják, biztosan kellett valamilyen alap. Az előkészített anyagok között a hírt kommentálók szerint már a lista is ott lapult 30 névvel Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének a táskájában...
Szerintem baj lett volna, ha nem lett volna egy ilyen lista. Pásztor István csak úgy tárgyalhatott hitelesen, ha bizonyította, hogy emberei is vannak a terveihez. Bár több név szerepelne rajta! Hiszen arról szól, hogy Vajdaságban vannak magyar emberek, akik képesek arra, hogy megerősítsék vállalkozásukat és az ehhez kapott támogatás fejében magyar embereknek teremtsenek munkát és fizetést. Persze, hogy irigy is vagyok a neveket és az esetleges támogatások összegét olvasva, és persze, hogy sajnálom, hogy nincs egy kis sütödém, amit most kekszgyárrá fejleszthetnék (ha netán hitelközelbe kerülhetnék) - de ez az én bajom. Közösségileg az lenne a baj, ha nem lennének olyan magyarok, akiknek van fejlődőképes vállalkozásuk.
A lista körüli felháborodást az átláthatóság hiánya teszi indokolttá. Az, hogy csak úgy kiszivárgott, és nem kötötték előre az orrunkra. Ezek után mi meg már készpénznek vesszük, hogy a rajta szereplő emberek máról-holnapra eurómilliókkal lettek gazdagabbak. Mégpedig a VMSZ által, ergo örökre elkötelezik magukat a párt mellett, Pásztor Istvánék pedig megerősítik szavazóbázisukat, alapul a további jól jövedelmező tevékenységeikhez… Eközben elfelejtjük, hogy ott, ahol pénzek elosztását tervezik, azt is tudni akarják, hogy kik lehetnek az esetleges felhasználók.
A magam részéről szerettem volna, ha hirtelenében nagyon sok ilyen lista készült volna akár a listát botrányosnak nevező Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéhez, akár más pártokhoz vagy civil szervezetekhez kötődően.. Ha sok név van a magyar vállalkozói listáinkon, akkor az azt jelenti, hogy vannak vállalkozóink, ha pedig vannak munkahelyteremtő, a piacon megélni tudó embereink, akkor az a közösség életképességét bizonyítja. Az átláthatóság és a hitelpályázatok tisztasága jogos követelés, a vajdasági magyar közösség gazdasági megerősítését szolgáló reális tervekhez való pozitív hozzáállás (egyébként is, lelki egészségünket károsítja a hét főbűn, közöttük az irigység is) elvárt viselkedési forma, ha valóban hisszük, hogy a közösség meg tud maradni.
A vajdasági magyarok legnagyobb része a szerbiai privatizációs nagy rablás áldozata, és nem a vállalkozói réteget gazdagítja (lám, most is csak 30 névről beszélünk). Itt volt tehát az ideje – ha már az anyaország végre nyitottá vált erre –, egy kézzelfogható gazdaságélénkítő és piacbővítő munkahelyteremtő stratégiának, amit lám, a VMSZ készített el és a jelek szerint a realizálását is komolyan gondolja, ha már az emberei is megvannak hozzá.
Hogy mindezt a magyar adófizetők pénzéből? Az alfalhir.hu cikke szerint „lehetséges, hogy 11 milliárd forintnyi, magyar közpénzből finanszírozott kedvezményes hitel kiosztását zsírozták le a Délvidéken”. Sértő, és kizárólagossági célzattal “kitűnő” mondat a határon túliak újbóli lejáratására, akik – eszerint – magyar közpénzekért tartják a markukat. A szemellenzős látásmód újbóli példája, hiszen az által, hogy a határon túli közösségek megmaradtak, Magyarország is erősebb. Pénz tekintetében pedig, hogy csak nálunk, délvidékieknél maradjak: 11 milliárd forintnyi közpénz már rég megteremtődött a Magyarországra települt vajdaságiak által. A délszláv háború elől menekülő vajdasági magyarok huszonöt évvel ezelőtt pénzt, tudást és friss vért vittek Magyarországra, a hozzájuk látogató barátok, rokonok pedig Vajdaságban megkeresett pénzt hagytak ott a több mint két évtized alatt minden utazás és bevásárlás alkalmával. Most abból a pénzből valami visszajön.
Jó lenne nem elgáncsolni a VMSZ-t ennek a programjának a teljesítésében, hiszen most ez az, amibe kapaszkodhatunk. Akkor is, ha nem vagyunk vállalkozók – pontosabban éppen azért: mert nem vagyunk azok, de munkát és kenyeret akarunk.
Friedrich Anna
http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/300/Baj-lett-volna--ha-nem-lett-volna.html, 2015. április 29. [15:44]