„Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete szerint a pénz megvan, a tárgyalások folynak.“
A magyar kormány 11 milliárd
forintos (majdnem 38 millió eurós) segélyt biztosít harminc egy néhány
vajdasági magyar vállalatnak és erről megkezdődtek a tárgyalások –
mondta a nagykövet a szabadkai zsinagógában tett látogatásakor.
A nagykövet nem közölt részleteket
a „tárgyalásokról“, így az említett cégek kilétéről sem, de ezzel
megerősítette, hogy létezik a „magyar lista“, amelyet egyes médiumok a
vajdasági magyarok közötti újabb megosztási kísérletnek minősítenek.
A projekt célja új munkahelyek
teremtése, hogy ezzel is csökkentsék a kivándorlást az Európai
Unióba. „Természetesen nem tudunk meggátolni senkit sem, hogy
kivándoroljon, oda ahova akar, de azoknak, akik itt szeretnének maradni
minél jobb feltételeket szeretnénk biztosítani.“
Mivel a nagykövet sem nevezte meg a
támogatandó cégeket, maradnak a feltételezések, találgatások. Azt sem
lehet tudni vajon kész tény, hogy a lista vezetői Csákány Lajos
(szabadkai vállalkozó) és Bunford Tivadar (a VMSZ szabadkai elnöke)
cégei, amelyek a támogatási összegek negyedét kapnák?
Pásztor István a Politikának adott
interjújában azt mondta, hogy az egész történetet politikai merénylet
céljából találták ki és azért, hogy bebizonyítsák azt, ami ebben a
történetben nincs. Az ezt megelőzői szavai azonban nagyban
megkérdőjelezik valakinek a hitelességét: Pásztor ugyanis azt állította,
hogy még azt sem tudni Magyarország egyáltalán akar-e itt befektetni és
milyen körülmények között.
Kérdés kinek higgyünk: a Vajdasági
Képviselőház elnökének, a még jobban erősödő legerősebb vajdmagyar párt
elnökének és a vajdmagyar oligarchák lehetséges cimborájának vagy a
magyar külügyminisztérium (az erre az alkalomra fel nem készített)
képviselőjének?
Zlatko Romić – Magločistač – Napló.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése