Tizenkét mészgyártó
Tizenkét mészgyártó összetanakodék,
Délvidéki népet hogy megmentettenék.
Hogy fölépittenék fél véka dinárért,
Fél véka forintért, fél véka evróért.
Nagy munkához rögvest hozzá is kezdettek.
Amit kaptak délig, ellopták estére,
Amit estig kaptak, ellopták reggelre.
Megint tanakodék a tizenkét meszes,
Lopást eltussolni hogy lesz lehetséges.
Egymás között szoros egyességet tettek:
– Melyik bírálója hamarább jő ide,
Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe,
Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.
Úgy sem építjük meg Délvidékünk várát,
De zsebre vághatjuk annak drága árát…
– Jó napot, jó napot buzgolkodó társam!
Hát ide mért jöttél a veszedelmedre?
Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe,
Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.
Csak így menthetjük meg Délvidéknek népét,
És így nyerhetjük el annak drága pénzét.
– Várjatok, várjatok, tizenkét tolvajok,
Hogy bucsut vehessek szép kicsi fiamtól
Tiszta otthonomtól, anyaországomtól.
Tizenkét mészgyártó mikor hazamene,
Az ő kicsiny fiuk elejébük jöve:
- Apám, édesapám, ämondja meg igazán,
Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!
– Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére.
Stratégia kész lesz, hazajő reggelre…
– Stratégia kész lett, reggel is eljöve,
Az én édesanyám még haza nem jöve!
– Délvidéki néphez menj el, fiam, menj el
Ott van a te anyád, a kőfalba van rakva…
Elindula sírva az ő kicsiny fia,
Délvidék síkságán sírva elindula.
Szerető anyjának háromszor kiáltja:
- Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!
– Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít;
Magos kövek között vagyok berakva itt. –
Szíve meghasada, a föld is alatta,
Az ő kicsiny fia oda beléhala.
A tizenkét meszes pénzét zsebrevágá
Üvegpalotában ellakmározgatá.
Szerző: "Kőmives Kelemenné"
Közzétette: Terhes Tamás
2015. május 18. hétfő, 13:05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése