Párbeszéd egy televíziós műsor kapcsán

CÍMZETTEK:

Ökrész Rozália, igazgató

mgr. Hajnal Jenő, MNT elnök

Németh Ernő, MNT Tájékoztatási bizottság elnöke

Újhelyi Lukács, TJGYT elnök

dr. Horváth Futó Hargita, TJGYT tag

dr. Káich Katalin, TJGYT tag

Juhász Attila, TJGYT tag

dr. Silling István, TJGYT tag

Varjú Márta, főszerkesztő

Kabók Erika, főszerkesztő-helyettes

Németh Zoltán, főszerkesztő-helyettes

Fodor István, szerkesztőbizottsági tag

Kókai Péter, szerkesztőbizottsági tag

Léphaft Pál, szerkesztőbizottsági tag

és a Magyar Összefogás listájáról az MNT-be bekerült képviselők

Tisztelt Címzettek!

Elfogadhatatlannak és sértőnek tartjuk, ahogyan Varjú Márta, lapunk főszerkesztője a Magyar Szó munkatársairól beszélt a Pannon RTV Párbeszéd című, június 2-i, kedd esti élő műsorában, amelynek témája a sajtószabadság volt. Az említett adásban olyan mondatok hangzottak el (alább idézünk belőlük), amelyek mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a főszerkesztő alább idézendő mondatai önmagukban is megállják a helyüket, kontextusból kivéve sem veszítenek jelentésükből, illetve kontextusból kivéve sem módosul azok jelentése.

„Az is fontos, hogy szakmailag mennyire felkészült az újságíró, tud-e élni a szabadságával vagy tud-e élni azzal a lehetőséggel, hogy mit írhat meg az újságban.”
E kijelentéssel kapcsolatban szeretnénk, ha a főszerkesztő magyarázatot adna, hogy mit szeretett volna mondani a feltételes módú megfogalmazással. Szeretnénk továbbá, ha a főszerkesztő pontosítaná, hogy van-e bármilyen megkötés arra vonatkozóan, hogy az újságírók mit írhatnak meg.
„A Magyar Szóban sokan dolgoztak, mikor én kezdtem dolgozni 250-en voltunk a szerkesztőségben, 30 évvel ezelőtt és voltak nagyon sokan, akik úgy kerültek oda, hogy például traktorista volt és bekerült a Magyar Szóba és jól írt, meg volt olyan is akinek magisztrátusa volt és nem tudott írni. Ez tényleg tehetségfüggő dolog. A Magyar Szóba most is vannak olyanok, akiknek nincs egyetemük.

Nem ezen áll vagy bukik a dolog, hanem azon, hogy nincs felvételi vizsga. Éppen beszélgettünk a műsor előtt a Fazekas Bandi is Magyar Szós volt és neki is volt fölvételi vizsgája a Magyar Szóba meg nekem is. Egy összetett tesztet kellett megoldani, azonkívül írni kellett egy riportot, fordítani, intelligencia tesztet kellett kitölteni, tehát felmértek bennünket, hogy alkalmasak vagyunk-e újságírónak. Manapság ez, hogy történik?”

Miért nem történik másként? Mi mindannyian bármikor, előzetes bejelentés nélkül hajlandóak vagyunk szakmai tudásunkat és alkalmasságunkat felmérő tesztet kitölteni, és ugyancsak hajlandóak vagyunk bármikor, minden előzetes bejelentés nélkül meghatározott műfajú cikket írni.
 „Én viszont azzal nem tudok egyetérteni, mikor azt említette, hogy az újságírók mögé kell, hogy álljon a főszerkesztő. Nem, ez nem így működik. A főszerkesztőnek van egy programja, mikor pályázik. A főszerkesztő azzal a programmal pályázott, a szerkesztőség dönt, hogy akarja-e az illetőt főszerkesztőnek vagy se. Szavaznak a főszerkesztőről és a szerkesztőség vagy megszavazza, vagy sem. Utána az igazgatóbizottság elfogadja, majd az MNT. Én mikor készítettem a programomat, akkor azt természetesen az MNT médiastratégiájának a szellemében írtam meg, tehát ahhoz alakultam, az a szellemet valósítom meg a szerkesztési politikám idején. Na most abban benne van az, ami a médiastratégiában is és természetesen én is így vallom és el is fogadom, hogy a politikai pártokról olyan mértékben tudósítunk, azzal a súllyal, amilyen mértékben részt vesznek a közélet irányításában.”
Ki mögé kell, hogy álljon a főszerkesztő, ha nem az újságíró mögé, illetve az újságírók élére? Megdöbbent bennünket ez a kijelentés, ugyanis meggyőződésünk, hogy a jó vezető bármikor kiáll a munkatársai mellett, illetve vezeti őket.
„Itt kibontakozhat az újságíró. Hogyha rátermett és föl tudja hajtani azt a bizonyos információt, akkor lássuk! Nem csak azon múlik, hogy kap-e érte pénzt vagy fejmosást, hanem az elhivatottságon is múlik. Én a 90-es években belgrádi tudósító voltam, borzasztó körülmények között éltünk, és mégis hajtott a kíváncsiság, hogy minél több embert megszólaltassak, minél több információt hozzak a lapomnak és bizony nagyon sokszor volt, hogy bizonyos dolgok csak a MSZ-ban jelentek meg. 
Az újságírók, nekem az a tapasztalatom, hogy nem tombolnak azért tömegesen, hogy ők szeretnék megírni a kommentárjukat vagy ők szeretnének rebellisek lenni. Ők nem tudnak föltenni kérdéseket és az nem jelenhet meg a lapban. Ez úgy érzem, hogy nem jellemző. Inkább úgy kell őket noszogatni, hogy tessék csinálni.”
A lap főszerkesztője szerint a Magyar Szó újságírói nem hajlandóak dolgozni, munkakerülők, képzetlenek, nem tudnak kérdéseket feltenni, és nem akarnak kommentárt írni. Felháborítónak tartjuk, hogy a szerkesztőség első embere így nyilatkozzon munkatársairól, annál is inkább, mert velünk ezt soha nem közölte, noha a napi operatívákon ezt megtehetné, hiszen a rovatvezetők is jelen vannak.

„Az újságírás megváltozott már. Az újságírók íróasztal mellől, internetről szeretnek írni, és alig lehet őket elüldözni a terepre és elküldeni oda, hogy járjanak utána eseménynek, nézzék meg, hogy mi történt, kérdezzék meg az embereket. Nem pénz kérdése, engem sem fizettek agyon soha és mégis mentem. Az ember vagy szívvel lélekkel újságíró, vagy ne menjen újságírónak.”
Kikérjük magunknak ez effajta minősítést, annál is inkább, mert az elmúlt időszakban több mint tíz része jelent meg a Szórványlétben című sorozatnak. Az lehet, hogy a főszerkesztőnek nincs tudomása arról, hogy a regionális oldalak munkatársai szinte folyamatosan a terepen dolgoznak, de ettől ezt a tényt egy élő műsorban elmondott néhány mondattal nem lehet semmissé tenni.
„Ha én összevetem a MSZ példányszámát a Népszabadság példányszámával, én elégedett vagyok.”

Amennyiben a főszerkesztő asszony elégedett, miért nem áll ki teljes vállszélességgel munkatársai mellett? Amennyiben elégedett az eladott példányszámmal, ami nemcsak a nézők, hanem előttünk is titok, akkor az újság minőségével is elégedett, azt pedig a munkatársai készítik, tehát nehezen kifogásolhatja a beosztottak munkáját.

Tisztelettel kérjük, hogy a műsorban elhangzottak kapcsán a főszerkesztő, az igazgató és a TJGYT elnöke látogasson el a szerkesztőségekbe, ahol a főszerkesztő pontosíthatná, hogy a műsorban mire gondolt. Amennyiben a főszerkesztő elégedetlen beosztottjai munkájával, ne általánosítson, ne a nyilvánosság előtt járassa le az alkalmazottait, hanem helyben vonja felelősségre azt, aki nem tesz eleget a munkafeladatnak.

Emellett arra kérjük a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságát, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületét, valamint a szerkesztőbizottságot, hogy írásban foglaljanak állást: etikusnak tartják-e, hogy egy főszerkesztő (aki félévente látogat el a szerkesztőségekbe) a nyilvánosság előtt, a valóságnak nem megfelelő érvekkel bírálja a saját munkatársait? Nevezettek álláspontját kérjük arra vonatkozóan is, hogy a főszerkesztőnek vajon feladata-e az újságírói mögé állnia?

Válaszukat előre is köszönjük.

Tisztelettel,

Bajtai Kornél, az online szerkesztőség vezetője, rovatvezető

Diósi Árpád, újságíró

Fehér Rózsa, újságíró

Fekete J. József, újságíró

Horváth Zsolt, újságíró

Kószó Attila, tördelő

Magyar Lívia, újságíró

Mihájlovits Klára, újságíró

Miklós Hajnalka, belgrádi tudósító

Molnár Edvárd, fotóriporter

Pesevszki Evelyn, újságíró

Szögi Csaba, a Képes Ifjúság felelős szerkesztője

Tómó Margaréta, újságíró

Tóth Báthori Erzsébet, könyvtáros, szakszervezeti elnök

Török Arnold, újságíró

Tőke János, rovatvezető

Vígi Zoltán, deszkfőnök

Vígi Zsoldos Zsaklina, webszerkesztő

Magyar Szó, 2015. június 11., 6 o., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2733/kozelet_media/128544/P%C3%A1rbesz%C3%A9d-egy-telev%C3%ADzi%C3%B3s-m%C5%B1sor-kapcs%C3%A1n.htm, 2015. június 11., 15:00 

Párbeszéd és párbeszéd

A Magyar Szó szerkesztőbizottsága 2015. június 9-én ülésezett, ahol egyebek mellett megvitatták mindazokat a kérdéseket, amelyek a Párbeszéd című, egyes kollégáink által aláírt véleményben szerepelnek.

Az aláírók között szerepel a szerkesztőbizottság egyik tagja is, aki a szerkesztőbizottsági ülésen nem fogalmazott meg különvéleményt, záradékot, állásfoglalást. Nem tudhatom, de feltételezem, azért nem, mert sejtette,tudta, hogy készül ez a levél. Akkor viszont kettős helyzetben van e tag, nem vállalhat közösséget azokkal, akikkel közösen levelet ír és azokkal, akikhez a levél szól. Mivel nem mondott le szerkesztőbizottsági tagságáról, feltételezem, ott kívánja képviselni e levél tartalmát. Ezt azonban megtehette volna az ülésen is. Akkor nem kellett volna az ülés berekesztése után alig egy órával elküldeni a levelet. De nyilván nem egy ilyen párbeszéd volt a cél, hanem egy olyan, amilyent az aláírók közül néhányan hónapok óta folytatnak az online világban, amikor a főszerkesztőt sehogy másként nem nevezik, csak így: a hülye p... és nincs állat, amihez nem hasonlították, nincs jelző és sértés, amit nem vágtak a fejéhez.
Úgy gondolom, a párbeszédnek van helye, ideje és módja. A levél aláírói is tudják, hogy ennek minimális, civilizációs feltétele az, hogy abbahagyják a hónapok óta zajló mocskolódást, a szerkesztő- bizottsági tag is tudja, hogy az ülésen kell elsősorban képviselni a vele azonos platformon lévők véleményét, és mindenki, aki a Magyar Szóhoz tartozik tudja, hogy ami történik velünk, az nem tegnap kezdődött és egy sokkal szélesebb és mélyebb történet egyik megállója. De reméljük, közösen ennek is a végére fogunk járni, és erősebben jövünk ki belőle, mint ahogyan azt most mindazok, akik ezt a folyamatot a párbeszédre hivatkozva, de a mocskolódását alkalmazva remélik.

Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes

Magyar Szó, 2015. június 11., 6 o., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2733/kozelet_media/128537/P%C3%A1rbesz%C3%A9d-%C3%A9s-p%C3%A1rbesz%C3%A9d.htm, 2015. június 11., 14:58

A DélHír kiáll a Magyar Szó tiltakozó újságírói mellett

A DélHír Portál szerkesztősége kiáll a Magyar Szó napilap azon tizennyolc újságírója mellett, akik nyílt levelükben síkra szállnak az egyetlen délvidéki magyar napilap szabadságáért, továbbá tiltakoznak az újság főszerkesztője, Varjú Márta módszerei ellen, aki sértő módon minősítette a saját szerkesztőségi tagjait.
Noha eddig a Délhír Portál nem számíthatott semmilyen pozitív gesztusra az említett sajtómunkások részéről, számunkra a szólásszabadság mégis olyan egyetemes értéket jelent, amelynek megőrzéséért körömszakadtáig kell küzdeni - attól függetlenül, kiről van szó. Ezért is állunk ki a jogosan tiltakozók mellett.
Amennyiben a szóban forgó újságírók esetében tartósnak bizonyul a felismerés, hogy az ideológiai különbségek ellenére vannak olyan közös értékek, melyeket közösen lehet képviselni, minden körülmények között, az komoly fordulatot jelenthet magyarjaink tájékoztatása terén.               
Portálunk elítéli a cenzúra és a médiaterror összes formáját, és üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely a politika sajtóra gyakorolt nyomását hivatott megszüntetni.
A fentiekből kifolyólag publikálási felületet biztosítunk mindenki számára, aki fennakad a Magyar Szó (vagy bármely más délvidéki magyar médium) szerkesztéspolitikai cenzúrájának napi hálójában.
Tesszük ezt úgy, hogy jól tudjuk, fekete bárányként kezel bennünket a délvidéki magyar újságíró társadalom, holott a DélHír Portálra az itteni magyarság jelentős hányada elsődleges információforrásként tekint. Hivatalosan bejegyezett médiumunk legfontosabb céljai között szerepel a délvidéki magyarság cenzúramentes tájékoztatása.
Ezért is tartjuk fontosnak kifejezni szolidaritásunkat a Magyar Szóban, vagy bármely más délvidéki magyar médiumban dolgozó kollégáinkkal, akik a pártpolitikai szájzár miatt nem alkothatnak szabadon.
Vessünk ennek közösen véget!
A DélHír Portál (www.delhir.rs) nevében,
László Bálint
Fő- és felelős szerkesztő                                                                 Szabadka, 2015. június 12.