Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága két év után ismét Szerbiába látogatott
A küldöttség számba vette az emberi jogok helyzetét
2015. szeptember 23–24-én a Külügyi Bizottság (AFET) és a DROI összevont küldöttsége látogatott Szerbiába, Elmar Brok bizottsági elnök vezetésével. A látogatás második napján az AFET küldöttsége Koszovóba folytatta útját, míg a háromtagú DROI-delegáció Tőkés László alelnök elnökletével Belgrádban fejezte be kétnapos misszióját.
Az első napon, szeptember 23-án, Elmar Brok távollétében a közös küldöttség Cristian Preda román néppárti képviselő, külügyi bizottsági koordinátor vezetésével folytatta munkáját, a három EP-frakcióhoz (néppártiak, szocialisták és liberálisok) tartozó két svéd, két horvát, valamint egy-egy brit, osztrák és bolgár képviselő részvételével. A munkában mindvégig részt vettek az EU Szerbiában akkreditált állandó küldöttségének képviselői, élükön Michael Davenport nagykövettel.
Az egész napos, zsúfolt programok keretében a népes küldöttség megbeszéléseket folytatott az EU tagállamainak nagyköveteivel, a nem-kormánypárti (NGO), illetve civil szervezetek, továbbá a média, az országban működő nemzetközi szervezetek, valamint a parlamenti demokratikus ellenzék vezető képviselőivel, és látogatást tett az integráció folyamatában leginkább illetékes parlamenti és kormányzati képviselőknél, bizottságoknál, illetve hivatalokban. A küldöttséget külön is fogadta Maja Gojković parlamenti elnök, Saša Janković ombudsman, Ivica Dačić külügyminiszter, nem utolsósorban pedig Aleksandar Vučić kormányfő.
A látogatás zárónapján az emberi jogi küldöttség külön program keretében találkozott a kisebbségi nemzeti tanácsok vezetőivel, élükön Ana Tomanova Makanova koordinátorral, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökével, továbbá Suzana Paunovićtyal, az Emberi és Kisebbségi Jogok Hivatalának vezetőjével, valamint Čedomir Backović igazságügyi miniszterhelyettessel, a készülő Kisebbségi Akcióterv munkacsoportjának vezetőjével.
A hivatalos EU-tagjelölti státuszt tavaly elnyert Szerbia csatlakozási tárgyalásainak elkezdése – jobbára az ország felkészületlensége miatt – egyre halasztódik. Biztató ígéretek és a szerb fél reményei szerint erre leghamarabb idén ősszel kerülhet sor, lehetőség szerint az alapvető jogokat is magába foglaló 23. tárgyalási fejezet megnyitásával. Ez azonban azért problematikus, mivel éppen az emberi – és kisebbségi – jogok terén Szerbia nemhogy előrelépne, hanem inkább visszaesést mutat.
A délszláv állam európai orientációját és eddig elért eredményeit bizonygató hivatalosságok az integrációs folyamat felgyorsítása mellett érveltek, olyannyira, hogy a parlament elnöke éppenséggel a 2018-as csatlakozás vágyálmának adott hangot. Velük ellentétben a civilek és a média képviselői inkább a fennálló hiányosságokról és akadályokról szóltak, az ellenzéki pártok vezetői, köztük Boris Tadić volt államfő, a Szociáldemokrata Párt elnöke, valamint Saša Janković ombudsman, „a polgárok protektora” pedig egyenesen lesújtó képet festettek a demokrácia állapotáról és az emberi jogok helyzetéről.
Az egyes megbeszélések alkalmával notórius módon vetődtek fel a következő kérdések, illetve égető problémák: a sajtószabadság durva korlátozása, illetve a média demokratikus jogokat sértő privatizációja; támadás a demokratikus intézmények, köztük is elsősorban a polgári jogok szószólóinak hivatala, illetve vezetője ellen; burjánzó korrupció; a volt és a jelenlegi titkosszolgálatok visszaélései és ellenőrizhetetlensége; az emberi és a kisebbségi jogok terén végbemenő megszorítások; a nők, a gyermekek és a hátrányos helyzetűek iránti diszkrimináció; a romák/cigányok romló helyzete; jogtalan gyakorlat az igazságszolgáltatásban stb.
Az európai küldöttség tagjai ismételten rákérdeztek Szerbia és Koszovó, valamint Szerbia és Oroszország viszonyára. Az elhangzó szigorú kritikák mellett mérsékelt elismeréssel értékelték a Pristinával kialakult párbeszédet.
Az egyre dagadó migránsválság valamennyi megbeszélésre rányomta a bélyegét. Vučić miniszterelnök érdemszerző egyoldalúsággal dicsérte országa helytállását a migránsáradat kezelésében, éles kritikával illetve Horvátország ezzel kapcsolatos magatartását. Tőkés László arra kérdezett rá, hogy Szerbia – regisztrálás és akadály nélkül – miért zúdította rá Magyarországra a közel-keleti átvándorlókat, a kialakult válságban való összefogás közös érdekét hangsúlyozva ugyanakkor. Elmar Brok delegációvezető viszont elhárította ezeket a kritikákat, és inkább Magyarországot marasztalta el a migránsok fogadtatásának kérdésében.
A felszólalók közül többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy a migránsügy mellett nem sikkadhatnak el az integráció tárgyát képező belpolitikai és emberi jogi kérdések.
A negyedszázad után is kísértő kommunista múlt vonatkozásában Andrej Kovačev bolgár néppárti képviselő az erdélyi képviselővel együtt az irattárak felnyitását, az UDBA jugoszláv titkosszolgálat áldatlan működésének a feltárását sürgette. Tadić volt államelnök erre irányuló sikertelen próbálkozásait magyarázta, Saša Janković pedig arra mutatott rá, hogy a titkosszolgálat jelenleg is a parlamenti ellenőrzést kijátszva tartja megfigyelés alatt a pártokat.
A hivatalos kormánypropagandával szemben a kisebbségi nemzeti tanácsok megszólaló képviselői, élükön Tomanova Makanova asszonnyal arra mutattak rá, hogy nincs igazi párbeszéd a kormánnyal. A csatlakozási tárgyalásokra nézve „megrendelt” Kisebbségi Akcióterv inkább a kormány bizonyítási kényszerét tükrözi, és annak előkészítésébe nem vonják be kellőképpen az egyes nemzeti tanácsokat és a kisebbségi civil szervezeteket. Slaven Bačić, a Horvát Nemzeti Tanács elnöke „a partnerség hiányáról”, az információk megvonásáról, valamint a már meglévő törvények általi korlátozásról panaszkodott. Mindazáltal a nemzeti kisebbségek vezetői – köztük Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács jelenlévő elnöke – a készülő akciótervben esélyt és lehetőséget látnak a kisebbségi jogoknak az integrációs folyamat mentén való fokozott érvényesítésére.
Tőkés László valamennyi felszólalásában külön hangsúlyt fektetett a kisebbségi jogok kérdésére, és konkrét módon is szóvá tette a nemzeti tanácsokról szóló törvény, valamint a Vajdaság státuszára vonatkozó törvény hiányosságainak és szükséges módosításának a kérdését, továbbá az új médiatörvény romboló kihatását a kisebbségi médiára, a kommunista időket idéző kétnyelvű iskolai oktatás elfogadhatatlanságát, a kisebbségiek számarányuknak megfelelő foglalkoztatását – sürgetve egyben a kisebbségi vonatkozású törvények harmonizálását a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, valamint a meglévő kisebbségi törvények végrehajtását. Romániai magyarként szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a szerbiai magyar, román és vlach közösséget, valamennyi nemzeti tanácsot arra buzdítva, hogy tudatos és következetes módon használják ki az európai integráció nyújtotta jogérvényesítési lehetőségeket.
vajma.info/cikk/tukor/6549/Elorelepes-helyett-visszaeses-az-emberi-es-kisebbsegi-jogok-teren.html, 2015. szeptember 25. [13:32]
A nemzeti tanácsok helyzetéről érdeklődött az EPHajnal Jenő: Több esetben a párbeszéd, az egyeztetés helyett inkább az elzárkózás került előtérbe |
|
(Molnár Edvárd felvétele)
A küldöttség egyik csoportja Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az emberi jogi bizottság alelnökének a vezetésével tegnap kora délután a szerbiai nemzeti tanácsok elnökeivel és képviselőivel folytatott rövid, de célratörő megbeszélést, amelyen a nemzeti tanácsok vezetői tájékoztatták a küldöttséget, azokról az időszerű problémákról, amelyek különösen az elmúlt néhány hónapban jutottak kifejezésre Szerbiában mindenekelőtt a kisebbségi oktatás és tájékoztatás terén, de szó volt a kisebbségi akcióterv kidolgozásának a vártnál is lassúbb menetéről, továbbá a kultúrával és a hivatalos nyelv- és íráshasználattal kapcsolatos feladatokról is. Emellett beszámoló hangzott el a nemzeti tanácsok szombaton és vasárnap Antalfalván megtartott közös egyeztető tanácskozásáról is.
– A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében arra a mind gyakoribb, elutasító, a párbeszédet és a közös megoldásokat mellőző, gyakran kemény magatartásra hívtam fel a figyelmet, amely az utóbbi hónapokban volt tapasztalható az illetékes miniszterek és munkatársaik részéről, különösen akkor, amikor a regionális és helyi kisebbségi média magánosításával kapcsolatos problémákról, valamint azokról a közoktatásban zajló, nagy elégedetlenséget kiváltó lépésekről volt szó, amelyek legfőképp a kisebbségi oktatásban váltottak ki nagy elkeseredést és teljes bizonytalanságot. Amíg a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának ülésén arra kaptunk ígéretet, hogy minden kisebbségügyi problémára a nemzeti tanácsok közös képviselői egy-egy probléma megoldását a legilletékesebbekkel tárgyalhatják meg, és kereshetnek közös megoldást rájuk, addig több esetben a párbeszéd, az egyeztetés helyett inkább az elzárkózás került előtérbe – nyilatkozta az MNT elnöke.
Végezetül megjegyezte, mind nyilvánvalóbb, hogy az ország súlyos gazdasági helyzete, a migrációs válság, az Európai Unió elvárásai, mind-mind olyan helyzetet és hangulatot teremtenek, amelyekben – épp a felsorolt okok miatt – talán még sohasem volt nagyobb szükség az állami szervek tisztánlátására, józanságára, megfontoltságára; esetünkben: a szerbiai nemzeti kisebbségekkel való együttműködésre, az egymást erősítő közreműködésre az élet minden területén.
dió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése