Szabadkán folyamatban van a Desiré Central Station (zömében) liberális színházi fesztivál.
A Neoplanta c. előadásra a Jadran
színpadon került sor. A bejáratnál álló két jegyszedő menyasszonnyi
ruhában tépegette a jegyeket. Egyikük kisminkelt szakállas férfi volt.
A homoszexuális propaganda tehát már az ajtónal megkezdődött. (Amúgy az előadást - gondolom - kiskorúak is megtekinthették.)
A közönség jelentős részét a szabadkai
szerkesztőségek tagjai, valamint színészek és barátaik képezték, de
néhány politikus is megjelent (pl. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti
Tanács volt elnöke és a Magyar Mozgalom nevű liberális szervezet eszmei
atyja is "megtisztelte jelenlétével a kulturális eseményt".)
Az előadás a huszadik századi Újvidékről
szólt. Urbán András rendező (aki részben Végel László író /és a Soros
Alapítvány volt újvidéki irodavezetője/ regénye alapján hozta létre
"sajátos időgépét") úgymond összemosta az újvidéki magyarokat, szerbeket
és németeket.
Mint tudjuk, majdnem az egész huszadik
század a magyar tragédiák és szenvedések jegyében telt. A délvidéki (és
azon belül az újvidéki) magyarság különösen nagy drámáknak és
megpróbáltatásoknak volt kitéve.
Ennek ellenére Urbán kiegyenlítette
(vagy ha úgy tetszik, relativizálta) a "multikulturális" Újvidék
népeinek, nemzetiségeinek hibáit, bűneit, gyarlóságait és fájdalmát.
Mindent egybevetve legtöbb negatívumot mégis az újvidéki magyarság
"nyakába akasztott".
Az ún. hideg napok jó néhányszor szóba
kerültek, és annak kapcsán Horthy Miklós szapulása sem maradt el. Ezzel
szemben a jugoszláv partizánok vérengzéseiről, a magyar áldozatokról
mindössze egyszer (!) esett szó - félmondat erejéig.
Az előadásban a délvidéki magyarok,
szerbek és németek egyaránt gerinctelen és meghunyászkodó népek, akik a
titoista rezsimben (és a többi rendszerben is) bármit megtettek, hogy
mentsék a bőrüket vagy kedvezőbb pozícióhoz jussanak. A magyarok ezen a
téren is szánalmasabbak voltak, mint a többiek - ezt üzeni a Neoplanta
c. darab.
Urbán előadásához szerb feliratozást
biztosítottak, aminek köszönhetően a szerb nézők is követhették a
történetet. Jókat nevetgéltek a magyarok "bénaságának és gyávaságának"
bemutatásán.
Az előadás végén tizenegynéhány újvidéki
magyarból álló asztaltársaság beszélget a jövőről. Egyikük azt mondja,
mindegy neki, hogy húsz év múlva maradnak-e magyarok Újvidéken. Azt is
hallhattuk, hogy a városban a magyarokat nem diszkriminálják, meg hogy
ez Szerbia, ezért természetes, hogy az emberek szerbül beszéljenek. Az
egyik nő közli, nem szándékozik öt gyermeket szülni csupán azért, hogy
hozzájáruljon az újvidéki magyarság megmaradásához. Az asztalnál csak
egy nemzeti érzelmű lány ül, aki ragaszkodik a magyarságához, de a
többiek emiatt gyorsan lehurrogják.
Aztán hirtelen - kilépve az előadás
kontextusából - az egyik férfi felugrik az asztalra és félig-meddig
"viccesen" közli: "ő kétszeresen is kisebbségi, mert magyar és ráadásul
buzi". Mire egy másik szereplő felteszi a kérdést: "Vajon mi lehet a
különbség egy magyar és egy szerb buzi között?"
A válasz nem marad el, ugyanis az egyik
lány félreérthetetlen mozdulattal a közönség tudomására adja, hogy az
eltérés a nemi szerv méretében rejlik.
Az előadásban persze akadnak kaotikus
jelenetek és öncélú trágárságok, igaz, talán nem akkora mértékben, mint
egyes korábbi Urbán-darabokban.
Most nem térnék rá a színészi
teljesítményekre és a rendezői megoldásokra. Szerintem az előadás az
újvidéki (és általában a délvidéki) magyarokra nézve sértő, megalázó és
helyenként kifejezetten gyomorforgató volt, ennélfogva a "művészi
oldala" (hang- és fényeffektusok, díszlet, stb.) teljesen marginális.
A képen: jelenet a Neoplanta c. előadásból
K. P.
Közzétette: Szerkesztő 2.
2015. december 04. péntek, 14:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése