Kertész Imre opusa tartalmazza a Holokauszt és a Kereszt párhuzamba állítását. A Holokauszt e kontextusban az emberiségnek a Kereszttel egyenértékű tragédiája. A legnagyobb. Amikor meghal az Erkölcs. Épp ezért szimbólumai, pl. a megbélyegzés, a kirekesztés szándékát jelölő sárga csillag olyan fogalom, amelyet nem szabad(na) hiába és kicsinyes jelölésekre használni – noha sokan és sokféleképpen visszaéltek már vele, kisajátították a hozzá fűződő tartalmakat.
Nem szeretném ezt elkövetni, noha rögtön ez a szimbólum, a sárga csillag jutott eszembe, amikor a Magyar Nemzeti Tanács 15. üléséről szóló közvetítést nézve/hallgatva felfigyeltem az ott folyó vita, pontosabban a vita egyes résztvevői által alkalmazott retorikai fordulatok és kifejtett tartalmak kirekesztő és megbélyegző jellegére.
Az ember történelme során kimeríthetetlen tárházát hozta létre azon szimbólumoknak (van tehát választék!), amelyekkel megbélyegezte és megbélyegezheti a Másikat, a más faj, nyelv, vallás és gondolkodás képviselőjét – a skarlát betűtől egészen olyan nyelvi jelekig, mint a személyes és a mutató névmások hangsúlyos helyzetben való alkalmazása: pl. Mi és Ők, Ezek és Azok, ahol a Mi és az Ezek a beszélő által legitimnek titulált csoportosulás és felfogás megnevezései, míg az Ők és az Azok az eltiprásra ítélt gondolkodás hordozói.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke a szervezet 15. ülésén kétféle politikáról beszélt. „Erről” – vagyis az MNT által kultiváltról és „Arról”, ami számára és a szervezetet működtető (mert kár tagadni, hogy ez van!) párt számára is a legfőbb és a megsemmisítésre ítélt ellenségképet jelöli.
Nem minden politikus tud azonosmód bánni a nyelv lehetőségeivel, még ha az anyanyelvéről van is szó. A nyelvvel jól bánók közül kerülnek ki a szónokok. Az MNT elnöke nem tartozik közéjük. Épp ezért az idézett ülésen igencsak meggyűlt a baja a nyelvével, a magyar nyelv rendszerével. Úgy kellett volna ugyanis kirekesztő tartalmakat közölnie, hogy azok a politikai korrektség és a demokratikus döntéshozatal jelentéseit közvetítsék a hallgatóság felé. De a nyelv ellenállt és megbüntette beszélőjét. Aki azt akarta közölni, hogy „a Szakképzés éve program keretében a Népkör projektje (tankonyha létrehozása és működtetése) azért nem kaphat támogatást, azért vetette el a kuratórium, mert elnökségében ott vannak a Magyar Mozgalom tagjai, és az épületben zajlottak több ízben is a civil szervezet gyűlései és rendezvényei”. Ehelyett „politikai manifesztálódás”-t mondott. Ami szövegkörnyezetéből következően – tankonyha működtetéséről volt szó – azt a kérdést indukálta befogadójában, hogy hol történik az a „manifesztálódás”? A Népkör konyhájában?
Vagyis egy tankonyha működtetése politikai manifesztáció. És ebből a logikai bukfencből szeretett volna felállni az MNT elnöke a mutató névmások hangsúlyos helyzetbe állításával. Kifejtette, hogy a „politika, igen is, akarta ezt a konyhát”, ám nem mindegy, hogy „ez” vagy „az” a politikai akarat szerez-e érvényt magának. Nesze neked szakképzés és oktatási stratégia! A szakácsok és felszolgálók képzése kiélezett politikai kérdést jelent térségünkben, ahol a tanítók politikai hovatartozása, pártállása, s nem a szakmai kvalitásaik, az általuk átadható tudás minősége a fontos. Legalábbis az MNT elnöke szerint nem.
Az MNT elnöke nem állt fel abból a megroggyant (erkölcsi) (test)helyzetből, amelybe úgy jutott, hogy a kirekesztés tartalmait, a megbélyegzés retorikai fordulatait szerette volna a magyar nyelv lehetőségeivel elfedni. De a nyelv, az anyanyelve, megbüntette. Ki hiszi el ezentúl neki, hogy az általa irányított szervezet demokratikus, hogy döntéseiben a vélemények pluralitása és szabadsága a mérvadó? Hiszen az MNT elnöke azt mondta nekünk, sokunknak, hogy értéktelen emberek vagyunk, mert nem azokat az elveket valljuk, amelyeket az általa preferált politikai erők érvényesítenek hatalmi pozícióik és kiszolgáló szervezeteik (pl. az MNT) révén; jussunk a kirekesztés és a megbélyegzés, mert másként gondolkodunk, többek között nem hiszünk a szakmai érvényesülés és az uralkodó párt iránt kinyilvánított szolgalelkűség összefüggésében.
Hazudik, aki azt mondja, hogy a politikai tevékenység azonos a párttevékenységgel, egy párt szolgálatával. A politikai közbeszéd a társadalmi diskurzus része, civil szervezetek és független értelmiségiek is folytathatják és folytatják. Ezért sohasem fogom letagadni, hogy részt vettem, veszek abban a „politikai manifesztálódás”-ban, amelyet az MNT elnöke megbélyegzett. Viszont mindig tagadni fogom, hogy a szolgalelkűség a szakmai érvényesülés lehetősége.
Elnök úr! Ide a bélyeget! Ha kell, fölteszem a homlokomra, a kabátomra! De sohasem engedem meg, és mindig harcolni fogok ellene, hogy a gyermekem/gyermekeink homlokán is ott legyen! A mi gyerekeink ugyanis nem kevésbé értékesek az önökéinél, akik „azt” a politikát vallják, amit mi nem.
Egyet viszont sohasem teszek! Nem mondom azt a gyerekemnek, hogy legyen alattvaló, hogy lépjen be a hatalmi, vagy a hatalomközeli pártba, miként magam sem leszek az, és nem fogok szolgálni semmilyen hatalmi érdeket azért, hogy a gyermekemnek legyen ösztöndíja, munkahelye, vezetői pozíciója.
Önök meg ahogy gondolják. Az Önök gyermekei.
Önök „ezek”, mi meg „azok”! Ön mondta.
BENCE Erika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése