Bence Erika
R é s z l e t
Kedves Pityu!
Bizonyára azt mondod, hogy nem vagyunk pertu és van tisztességes neved. Igen, egészen a közelmúltig volt. De az én szememben már nincs és nem érdemled meg a magázással járó tiszteletet. Hogy miért? Mert eljátszottad azt. Semmibe vetted az embereket, a jövőképünket, a gyerekeink jövőjét. Sértegettél, megaláztál és ellehetetlenítettél bennünket. Elvetted a hitünket.
Miért? Mert nem akartunk, nem is neked, hanem a pártkatonáid kényének-kedvének, ostoba akaratának szolgálni és bedőlni.
Teret engedtél pártodban a kicsinyességnek, a kisstílűségnek, a bosszúnak – a társadalmi és kulturális közéletben a gyűlöletbeszédnek, szellemi erőszaknak, kirekesztésnek.
Diktatúrát vezettél be, bármennyire is tagadod. De még a diktátorok között is a gyengébbek közé tartozol, mert megengedted, hogy közvetlen bizalmi köröd tagjai, kiskirályaid és pártkatonáid frusztációikkal és bosszúvágyukkal a fejedre nőjenek. Teret adtál annak, megengedted, hogy ezek a sérült lelkületű emberek magánemberi és szakmai kudarcaikat is a közösség tagjain „verjék le”, hogy magánemberi és egzisztenciális boldogtalanságuk, sikertelenségük enyhítendő, elvegyék mások boldogságát és biztonságát.
Gondolom, tudod, hogy pártod választási kampánymagatartása erkölcsi értelemben olyan alacsony szintre süllyedt, mint az e térségben ritkán történt meg, ha megtörtént.
Gondolom, tudod, hogy az emberek nagyobb része, még az elvtársaid és nagy „támogatóid” is, elsősorban gyávának tartanak téged, mert nem merted vállalni ellenfeleiddel a nyílt konfrontációt és megmérettetést.
És megtettem. Azt tanácsoltam a fiamnak, hogy menjen el. És el is fog menni. Én, az anyja és egyetlen közvetlen hozzátartozója. Azt mondtam neki, hogy majd ne jöjjön vissza. És ezt az érzést nem kívánom senkinek!
Azt bizonyára nem tudod, hogy én mindezért személyesen téged teszlek felelőssé. És téged fog hibáztatni mindenki, akinek a gyereke el kellett menjen ebből az országból, mert itt nem volt már érdemes többé élnie.
Hatalmad legtetején, amikor már senki, de senki nem áll ellen neked, amikor nem lesz ember e vidéken, aki egy épkézláb gondolatot, vagy véleményt meg tudna fogalmazni ellenedben, ha erre a pontra érsz, s végignézel ezen az elvadult, begazosodott és néma tartományon, amelyet valaha soknemzetiségű és -kultúrájú Vajdaságnak hívtak, akkor örüljön a lelked: ez a Te domíniumod! Adja a jóságos Úristen, hogy sokáig élj! Hogy élned kelljen! Itt.
(A befejező bekezdés részben Jókai-parafrázis. Két regényéből átvett/átalakított mondatok.)
(Nemrégiben még nem írtam volna gyermekeinknek azt az üzenetet, hogy menjenek el. Ellentmond meggyőződésemnek és hitvallásomnak. De tegnap óta minden más. Az emberi méltóság, az ember tisztelete sárba tapodva. Ilyen körülmények között, itt, nem érdemes élni. A gyerekeknek nem. Mi meg. A francba!)
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7533
Bizonyára azt mondod, hogy nem vagyunk pertu és van tisztességes neved. Igen, egészen a közelmúltig volt. De az én szememben már nincs és nem érdemled meg a magázással járó tiszteletet. Hogy miért? Mert eljátszottad azt. Semmibe vetted az embereket, a jövőképünket, a gyerekeink jövőjét. Sértegettél, megaláztál és ellehetetlenítettél bennünket. Elvetted a hitünket.
Miért? Mert nem akartunk, nem is neked, hanem a pártkatonáid kényének-kedvének, ostoba akaratának szolgálni és bedőlni.
Teret engedtél pártodban a kicsinyességnek, a kisstílűségnek, a bosszúnak – a társadalmi és kulturális közéletben a gyűlöletbeszédnek, szellemi erőszaknak, kirekesztésnek.
Diktatúrát vezettél be, bármennyire is tagadod. De még a diktátorok között is a gyengébbek közé tartozol, mert megengedted, hogy közvetlen bizalmi köröd tagjai, kiskirályaid és pártkatonáid frusztációikkal és bosszúvágyukkal a fejedre nőjenek. Teret adtál annak, megengedted, hogy ezek a sérült lelkületű emberek magánemberi és szakmai kudarcaikat is a közösség tagjain „verjék le”, hogy magánemberi és egzisztenciális boldogtalanságuk, sikertelenségük enyhítendő, elvegyék mások boldogságát és biztonságát.
Gondolom, tudod, hogy pártod választási kampánymagatartása erkölcsi értelemben olyan alacsony szintre süllyedt, mint az e térségben ritkán történt meg, ha megtörtént.
Gondolom, tudod, hogy az emberek nagyobb része, még az elvtársaid és nagy „támogatóid” is, elsősorban gyávának tartanak téged, mert nem merted vállalni ellenfeleiddel a nyílt konfrontációt és megmérettetést.
És megtettem. Azt tanácsoltam a fiamnak, hogy menjen el. És el is fog menni. Én, az anyja és egyetlen közvetlen hozzátartozója. Azt mondtam neki, hogy majd ne jöjjön vissza. És ezt az érzést nem kívánom senkinek!
Azt bizonyára nem tudod, hogy én mindezért személyesen téged teszlek felelőssé. És téged fog hibáztatni mindenki, akinek a gyereke el kellett menjen ebből az országból, mert itt nem volt már érdemes többé élnie.
Hatalmad legtetején, amikor már senki, de senki nem áll ellen neked, amikor nem lesz ember e vidéken, aki egy épkézláb gondolatot, vagy véleményt meg tudna fogalmazni ellenedben, ha erre a pontra érsz, s végignézel ezen az elvadult, begazosodott és néma tartományon, amelyet valaha soknemzetiségű és -kultúrájú Vajdaságnak hívtak, akkor örüljön a lelked: ez a Te domíniumod! Adja a jóságos Úristen, hogy sokáig élj! Hogy élned kelljen! Itt.
(A befejező bekezdés részben Jókai-parafrázis. Két regényéből átvett/átalakított mondatok.)
(Nemrégiben még nem írtam volna gyermekeinknek azt az üzenetet, hogy menjenek el. Ellentmond meggyőződésemnek és hitvallásomnak. De tegnap óta minden más. Az emberi méltóság, az ember tisztelete sárba tapodva. Ilyen körülmények között, itt, nem érdemes élni. A gyerekeknek nem. Mi meg. A francba!)
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7533
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése