Bódis Gábor
A mindig készenlétben álló Európai Unió pedig most sem fog szűkölködni dicséretekben, ha az „európapárti” szerbiai vezetésről lesz szó.
A történelem csak ott ismétli önmagát, ahol menthetetlenül ostoba szavazók vannak. Tehát mindenütt.
Ez a „bölcsesség” azonban aligha segít a Vajdasági Rádió/Televízión, vagyis annak tévés részén (a rádióban tovább lehet bujkálni, mert a politikusokat ez a médium rég nem érdekli).
28 évvel ezelőtt szinte azonos forgatókönyv szerint zajlottak az események. Jöttek (másodszor) a koszovói szerbek és montenegróiak a jugoszláv adófizetők pénzén és a titkosszolgálat szervezésében. A „hazafias” érzelmű újvidékiek együtt táncoltak a kedves vendégekkel, a vajdasági bennszülöttek pedig megszeppenve lesték a joghurt borította utcákat.
Joghurt pecsétes bőrdzsekimben a PK (gyengébbek kedvéért: tartományi pártbizottság) alagsorában vártuk a fejleményeket. Az emeleten a pártelnökség ülésezett, utoljára. Akkoriban az ÚTV ideiglenes műsorigazgatója voltam és ebben a magasztos minőségemben hívtam fel (akkor még csak vezetékes telefonok léteztek) a tévé igazgatóját és szinte könyörgőre fogva kértem: kapcsoljuk be a kamerákat és közvetítsük a „događanje naroda“-t. Azt mondta, ezt meg kell gondolnia, halasszuk el a döntést másnap reggelre. Másnap reggel sem akartak kötélnek állni (Mito Boarov barátommal hiába igyekeztünk jobb belátásra és profibb hozzáállásra bírni őket). Az RTV akkori vezérkara még mindig a tartományi vezetőségben bízott. Utána persze mindannyian buktak/buktunk.
És megkezdődött a leszámolás: Belgrádban küldtek ránk valami három tagú pártizét, akik mindenkit külön-külön kihallgattak, és elérték, hogy a kollégák tömegesen mószerolták be egymást. Ebből kimaradtam, mert rögtön magamra vállaltam a magyar szerkesztőség összes „bűnét”, így a továbbiakban békén hagytak, csak simán leváltottak.
A „differenciálódási” folyamat végén (egy-két éves átmeneti vajúdás után) már csakis Milošević/Šešelj párti bürokraták/szerkesztők tolták az akkor még Újvidéki RTV szekerét. Egészen a nyílt háborús uszításig, amelynek semmilyen következménye nem lett, az uszító szerkesztők köszönik, ma is jól vannak. És eljött ismét az ő idejük. Meg a fiatalabb uszítóké.
Senkinek semmi kétsége ne legyen afelől, hogy az RTV műsorpolitikája ezentúl egyetlen egy szerkesztőhöz fog alkalmazkodni. Őt pedig Aleksandar Vučićnak hívják. Lesz még ellenállás, főleg a független újságíró szervezetek részéről, és ebben a harcban sok sikert kívánok nekik. De ez még csak elodázni sem fogja az RTV kivégzését. Mert erről van szó. Milyen Vajdaság, milyen önálló televízió? A mindig készenlétben álló Európai Unió pedig most sem fog szűkölködni dicséretekben, ha az „európapárti” szerbiai vezetésről lesz szó. Mint ahogy máshol sem avatkozik be saját belügyeibe, pláne amikor a nyugati demokrácia egyik alappilléréről, a sajtószabadságról van szó. (Mani me, čoveče!)
A kisebbségi szerkesztőségek sorsa még nem dőlt el, vagy a nyilvánosság még nem értesült erről. Van néhány gondolatom, hogy mi fog történni, de azért ötleteket nem szeretnék adni a csöppet sem finnyás kisebbségi törzsfőnököknek.
2016. május 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése