Az életemet vették el!

Szomorú ez nagyon, hogy még mindig azt tehetnek, amit akarnak. Emberi sorsokkal játszadoznak. Csak a három évtizedes életformámat, a hivatásomat – ezzel együtt az egészségemet – és mint utóbb kiderült, az életemet vették el.

A vajdasági magyar sajtó szabadságának megőrzése érdekében szervezett ma délutáni szabadkai tiltakozó felvonulás kiváló alkalom arra, hogy az április 16-án elhunyt újságírónő, Miskolci Magdolna gondolatait is a nyilvánosság elé tárjuk. Betegsége miatti kényszerű nyugdíjba vonulásáig a Magyar Szó munkatársa volt, ellehetetlenítése és eltávolítása a szakmából a magyarkanizsai politikusok nyomására történt.

Az alábbi, a témához kapcsolódó szemelvények több éves levelezésünkből valók (kizárólag Magdi gondolatait, érzéseit, vívódását tartalmazzák), melyeknek, úgy vélem, tekintettel a mai nap aktualitására, éppen itt van a helyük.  

2012. 12. 28.

A csönd városa a beszariak városa.

Humánusak, ha muszáj, de nem vállalnak fel semmit.

Mocsok dolog a politika.

2013. 02. 25.

 …ne haragudj, ma a saját sebeimet nyalogatom, nem igazán érdekel a közösség, mint ahogyan én sem érdeklem a közösséget.

Most épp az egzisztenciám, meg a gyerekem jövője forog kockán, ez egy kicsit önzővé tudja tenni az ember lányát.

Még nem történt semmi, csak folynak az előkészületek, hogy letörjék a pennámat egyszer és mindenkorra. Holnap már többet tudok, ma csak jóindulatúan figyelmeztettek. Holnap tudom meg a részleteket, nincs tisztogatás, csak velem van gond.

2013. 02. 26.

Egyelőre csak annyit tudok, hogy fel nem mondanak, de majd keresnek olyan munkabeosztást, ahol nem árthatok.

Már nem szomorkodom, és hála az égnek, azért az olvasók még kedvelnek, ez a legfontosabb. Tudom, hogy egy idő után majd elfelejtenek, de hát ez van.

Régi história, Nyilas azóta akarja a nyakamat törni, amióta polgármester lett (az előző mandátumban), hát most sikerült: úgy fizet 2 bruttó személyi jövedelmet az önkormányzat a Magyar Szónak, ha nem én írok az önkormányzati dolgokról, meg hát akkor már semmiről.  Akkor csordult ki a pohár, amikor nem írtam meg, hogy a horgosi razzia Pásztor érdeme, merthogy ő beszélt előtte Dacsittyal.

2013. 03. 01.

Ma  kiderült: április 1-ig leszek újságíró, akkor felvesznek egy ifjút tiszteletdíjasan, majd májusban szerződéses munkaviszonyba Kanizsára. Hogy én mit fogok dolgozni, még nem tudni, ezért április 1-től elmegyek évi szabadságra (tavalyi), és majd kiötlik, hol nem árthatok.

De nekem legalább a magánéletembe nem tudtak belegázolni. Mihájlovits Klárit visszarendelték zentai újságírónak, most, amikor a lánya egyetemre indult Pesten...

Szegény Klári sokkal rosszabbul járt. Ő az új beosztása szerint zentai újságíró - miközben a családja Pesten van.

2013. 05. 26.

…engem is azért rúgtak ki Kanizsáról, mert a legolvasottabb, razziás cikkemben nem őt említettem, mint a horgosiak megmentőjét, aki komoly tárgyalásokat folytatott a kormányfővel, hanem Bacskulinnl, a horgosi helyi közösség elnökével beszélgettem a közbiztonsági problémákról. És - gondolj bele! - Bacskulin neve megjelent a címlapon!

Megvan az új beosztásom, 3 napja kaptam az értesítést, hogy május 15. óta a szabadkai szerkesztőséghez tartozom, lektorálok és írok, azt, amit mond a szerkesztőségvezető, de hogy hol, mikor, honnan és kinek, azt senki se tudja. Viszont: a magyarkanizsai községben nem maradt magyarszós újságíró, mert a srác, akit a helyemre szántak, elhelyezkedett egy osztrák tulajdonú magánvállalatnál, jó pénzért és vezető munkakörben.

Hát azért ilyen még nem volt, amióta az eszemet tudom, hogy Kanizsán nincs újságírója a Magyar Szónak - de ha Nyilasnak ez a jó, ám lelke rajta.

2013. 06. 11.

Egy kicsit mindig megszakad a szívem, amikor szar cikkeket lektorálok, meg amikor mások írják meg, vagy nem írják meg, amivel hozzám fordulnak az emberek. Sokkal rosszabbul érintett, hogy a Vajdaság Mának se írhatok már - ott legalább volt egy kis sikerélményem még.

Hoztak egy szabályzatot, a lojalitásról, hogy csak akkor írhatunk másnak, ha az anyalapban már közöltük a hírt. Hab a tortán, hogy mivel a Magyar Szónak nem írhatok, így gyakorlatilag már soha senkinek semmit nem írhatok.

2013. 06. 20.

… mondtam is itthon, csak az a rossz, hogy nem írhatom ki magamból ezeket a dolgokat. De már beletörődtem, kora hajnalban és este, amíg látok, kint dolgozom a kertben. Annak van értelme és látszatja is.

Őszintén? Már nem is érdekel. Amennyire a közt érdekli az én sorsom, engem is ugyanannyira foglalkoztat az övé. Majd írok a főzőcske rovatba, meg lájtos jóreggelteket. Azért elég szépen, módszeresen ölögetem én ki magamból az újságost - ahogyan Tarzan cigány hívott.

2015. 10. 11.

Köszönöm, hogy aggódsz értem, de segíteni nem tudsz semmiben. Mostanában erős fájdalomcsillapítók hatása alatt vagyok, tehát nem hiszem, hogy képes lennék beszélgetésre. Tegnap itt volt az unokahúgom, de alig tudtam ébren maradni, mialatt beszélt a nem is tudom, miről. Amikor diagnosztizálták nálam a rákot, az első kérdésük az volt az onkológusoknak, hogy ért-e valami súlyos trauma, mert rajtam semmi külső jele nincs a betegségnek. Erre fizettem rá, húzták az első kezelést, és miután kiújult másodszor is a daganatom, semmiféle kezelést nem kaptam. Azt mondták, addig nem kell bántani, amíg nem változik a mérete. Megvárták, hogy a kétszeresére nőjjön, most meg vállvonogatva közölték, hogy már nem lehet rajtam segíteni.

Én túl vagyok mindenféle dühön, keserűségen. A traumáról meg annyit, hogy csak a három évtizedes életformámat, a hivatásomat - ezzel együtt az egészségemet, és mint utóbb kiderült, az életemet vették el azok, akik most Kontrától az állását.

2015. 10 22.

Szomorú ez nagyon, hogy még mindig azt tehetnek, amit akarnak. Emberi sorsokkal játszadoznak. Gyakran nem is értem, honnan találnak ki olyan kegyetlenségeket, mint például, hogy a babáját éppen elveszített kolléganőt áthelyezték a Jó Pajtáshoz, mondván, hogy azért van egy gyereke.

2016. 01. 13.

Két kemoterápia között vagyok. Mire kiheverem az egyiket, jön a másik. Annyi jó van benne, hogy megszabadítottak a kínzó fájdalmaktól.

2016. március 27. 17:53

Mivel megerőltettem az elnyomorodott jobb lábamat, kegyetlen fájdalmaim vannak. Milyen ünnepünk lenne? Három hete voltam mágneses rezonancia vizsgálaton, hogy kiderüljön, ért-e valamit a december eleje óta végzett agresszív kemoterápia, de három hete nincs, aki leolvassa és leírja, amit a képernyőn lát. Hát miféle ünnepünk is lehetne nekünk? De azért köszönöm, hogy gondoltál rám.

Magdi legutolsó sorai 2016. 03. 27-én 20:48-kor érkeztek. Válaszoltam neki. Elolvasta, de többé már nem jelentkezett.  

Szabó Angéla