Rájött, hogy még a legelvakultabb, legleárnyékoltabb VMSZ-szavazók torkán is nehéz lenne letuszkolni, ha egy súlyos vesebetegségben szenvedő embert tenne ki az utcára (a megélhetés elvágása mellett betegbiztosítás [tehát esetében az életben maradás alapvető feltétele] nélkül), amennyiben az nem fogadja el, hogy naponta (a legrövidebb, több településen át vezető útvonallal számolva) kétszer 87 km-t utazzon a munkába meg haza (ami meg – az állapotát figyelembe véve – szintén nem a hosszú élet titka).
Bizonyára íródik már a Rozi néni szociális érzékenységét méltató eposz a
Jó Reggelt Vajdaságon. Meg a helyreigazítás, hogy nem is Ökrész akarta
ám ezt az egészet, hanem a szerkesztő bizottság (http://tinyurl.com/hwxxkom). Én viszont innen is nagyon tisztán érzem a szennyes fehérnemű "illatát", ami még az acélfalon is átüt.
Pásztorék parancsa ide, pártlojalitás oda, biza, ilyen kevéssel nyugdíj előtt én sem szeretném, ha az emberek leköpnének az utcán – talán még a "sajátjaim" is, nem hogy az ellenzékiek. Ennél szebb véget is el tudnék képzelni a karrieremnek, ahogy bizonyára Ökrész Rozália is.
Mindenesetre egy-két szó erejéig emlékezzünk meg a Magyar Szó szerkesztőbizottságának Varjú Mártával kiegészült "gerinces" tagjairól is, akik simán megszavazták, hogy Horváth Zsolt és a többiek menjenek, amerre látnak, legyen velük, aminek lennie kell. "Kellett nekik az MM-hez csatlakozniuk. Majd most megtanulják, hol lakik az atyaúristen!"
De mielőtt bárki győzelmi tort ülne, egy pillanatig se feledkezzünk meg arról, hogy ez csak egy ember a sokból, akiket gyakorlatilag rákényszerítenek arra, hogy "önként" mondjanak fel (vagy utazzanak minden nap 200 km-t Újvidékre meg vissza, számítógépen szöveget tördelni – az internet korában, ugyebár). Az üldözöttek között van például az a fiatal újságíró házaspár is, akik – miután több éve együtt dolgoztak már a szabadkai szerkesztőségben – 30-as éveik derekán-végén (naivan remélve a legjobbakat) családi fészek építésébe kezdtek, tehát nyugdíjas korukig a banknak van egy háza, amiben ők "albérlők". Mi sem egyszerűbb, mint – Pásztorék parancsára – megszabadulni tőlük, függetlenül attól, mennyire jó újságírók. És mindezt csak azért, mert nem hajlandók Vučić Magyarjainak Szövetsége előtt térdre rogyni, Pásztornak meg Lovasnak kezet csókolni! Egzisztencia híján, banki tartozással a nyakukon majd legfeljebb ők is mennek szépen nyugatra a generációnk többi tagja után. "Kit érdekel? Ez a mi helyünk!" – kiabálják a VMSZ-esek. Eggyel több vagy kevesebb elüldözött fiatal mit számít az "egyetlen tiszta magyar" pártnak? És akkor a többiekről még nem is beszéltem.
Eközben az Újhelyi Ákosok, Horváth Noémik, és a hozzájuk hasonló, "jó képességű" aparatcsikok kedvükre pöffeszkednek ebben az egyre szürkülő sivatagban. Hisz az ő fajtájuknak áll a világ...
...ha hagyjuk. (S.B.)
https://www.facebook.com/masodiknyilvanossag
Pásztorék parancsa ide, pártlojalitás oda, biza, ilyen kevéssel nyugdíj előtt én sem szeretném, ha az emberek leköpnének az utcán – talán még a "sajátjaim" is, nem hogy az ellenzékiek. Ennél szebb véget is el tudnék képzelni a karrieremnek, ahogy bizonyára Ökrész Rozália is.
Mindenesetre egy-két szó erejéig emlékezzünk meg a Magyar Szó szerkesztőbizottságának Varjú Mártával kiegészült "gerinces" tagjairól is, akik simán megszavazták, hogy Horváth Zsolt és a többiek menjenek, amerre látnak, legyen velük, aminek lennie kell. "Kellett nekik az MM-hez csatlakozniuk. Majd most megtanulják, hol lakik az atyaúristen!"
De mielőtt bárki győzelmi tort ülne, egy pillanatig se feledkezzünk meg arról, hogy ez csak egy ember a sokból, akiket gyakorlatilag rákényszerítenek arra, hogy "önként" mondjanak fel (vagy utazzanak minden nap 200 km-t Újvidékre meg vissza, számítógépen szöveget tördelni – az internet korában, ugyebár). Az üldözöttek között van például az a fiatal újságíró házaspár is, akik – miután több éve együtt dolgoztak már a szabadkai szerkesztőségben – 30-as éveik derekán-végén (naivan remélve a legjobbakat) családi fészek építésébe kezdtek, tehát nyugdíjas korukig a banknak van egy háza, amiben ők "albérlők". Mi sem egyszerűbb, mint – Pásztorék parancsára – megszabadulni tőlük, függetlenül attól, mennyire jó újságírók. És mindezt csak azért, mert nem hajlandók Vučić Magyarjainak Szövetsége előtt térdre rogyni, Pásztornak meg Lovasnak kezet csókolni! Egzisztencia híján, banki tartozással a nyakukon majd legfeljebb ők is mennek szépen nyugatra a generációnk többi tagja után. "Kit érdekel? Ez a mi helyünk!" – kiabálják a VMSZ-esek. Eggyel több vagy kevesebb elüldözött fiatal mit számít az "egyetlen tiszta magyar" pártnak? És akkor a többiekről még nem is beszéltem.
Eközben az Újhelyi Ákosok, Horváth Noémik, és a hozzájuk hasonló, "jó képességű" aparatcsikok kedvükre pöffeszkednek ebben az egyre szürkülő sivatagban. Hisz az ő fajtájuknak áll a világ...
...ha hagyjuk. (S.B.)
https://www.facebook.com/masodiknyilvanossag
KÖZLEMÉNY
Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója|
|
A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése
értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki
munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth
Zsolt zentai újságírónak is.
Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.
Ökrész Rozália, a Magyar Szó Kft. igazgatója
Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése