„Szerbiában a legbiztatóbb a nemzeti
kisebbségek jogi helyzete”
Belátható időn belül – ismerve
az ezzel kapcsolatos szerb gyakorlatot – nem lesz előrehaladás
a nemzeti kisebbségek arányos
képviseletének biztosításában a „közszférában és a közvállalatokban”!
Messziről jött ember
azt mond, amit akar
Magyar közmondás
– A Magyarországgal szomszédos államok közül
Szerbiában a legbiztatóbb a nemzeti kisebbségek jogi helyzete – fogalmazódott
meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) július 21.
délutáni pódiumbeszélgetésén.[1]
Az MTI által közölt szövegből azonban nem tudjuk
meg, hogy ki által, mi által „fogalmazódott” meg ez az (valójában) semmitmondó
értékelés. Az írás ugyanis nem ad választ a kérdésre, mi miatt és miért a
„legbiztatóbb” az itteni magyarok „jogi helyzete” a szomszéd államokhoz
viszonyítva. Mi alapján állítja a szövegíró, mire alapozzák a
„pódiumbeszélgetés” részvevői ezt a megállapítást? Talán Pásztor István, a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének szavaira? Egyáltalán mit jelent az, hogy „Szerbiában a
legbiztatóbb a nemzeti kisebbségek jogi helyzete”?
Szerbiában a nemzeti
kisebbségek „jogi helyzetét” az alkotmányos rendelkezések, a hatályos
jogszabályok és az ország által ratifikált sokoldalú és kétoldalú egyezmények
határozzák meg. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ezek jók-e vagy rosszak („a
szomszéd államokhoz viszonyítva”), de „jogi helyzetről” még nem hallottam olyan
minősítést, hogy „biztató”. Azt viszont Tusványoson már nem hozták szóba,
hogy milyen a vajdaságban élő nemzeti kisebbségek jogi és a valós helyzetének a
viszonya?
A VMSZ elnöke tusnádfürdői
meséjének legfontosabb része – az idézett írás szerint – „a nemzeti kisebbségek
tagjainak arányos alkalmazásáról szólt a közszférában és a közvállalatokban”.
Pásztor
„áttörésnek nevezte” az európai uniós csatlakozási tárgyalások 23. fejezetéhez
kapcsolódó, a
szerb kormány által március 3-án elfogadott cselekvési tervet,[2] amely a valóságban e
fejezetből eredő feladok megvalósítása céljából készült. Ennek „kidolgozásában
a VMSZ is részt vett”. Hogy milyen módon és sikerrel képviselte a vajdasági
magyarok érdekeit, a tudósítás nem tesz említést. Ez azonban már komoly vita
tárgyát képezhetné.
A nemzeti kisebbségek részarányos
foglalkoztatásának témája nem új keletű, mint ahogy Pásztor azt Tusványoson
beállítani igyekezett. Ebben e kérdésben már a múl század hetvenes nyolcvanas
éveiben konkrét eredmények voltak, aztán komoly visszalépés/visszaesés történt.
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmére vonatkozó
2002. évi törvény 21. szakasza[3]
már rendelkezett a nemzeti
kisebbségeknek a közszolgálatokban való foglalkoztatásáról: „A közszolgálatokban,
beleértve a rendőrséget is, foglalkoztatáskor figyelembe veszik a lakosság
nemzeti összetételét, a megfelelő részvételi arányt és a szerv vagy szolgálat területén
beszélt nyelv ismeretét”. (Egyébként a „figyelembe veszik/kell venni” megfogalmazás valójában nem kötelez
senkit semmire. Ezt igazolta a kialakult gyakorlat is.)
A szerb (Koštunica) kormány még 2006. május 11-én záradékot fogadott el
a nemzeti kisebbségekhez tartozók részvételének növelésére vonatkozó
intézkedésekről az államigazgatási szervekben.[4]
A számadatok azt
mutatják, hogy semmi javulás ezen a téren nem történt. A magyarok részvétele
például a tartományi szervekben jelenleg 6,38%, vagyis a fele, mint a
lakosságban.
Milyen „áttörés” az, ami még a
harminc-negyven évvel korábbi szintet sem éri el?
Újabban a tartományban és a helyi
önkormányzatokban foglalkoztatottakról, a végrehajtásról és a közjegyzőségről
valamint a rendőrségi törvénnyel kapcsolatban kerül szóba a kisebbségiek
nagyobb arányú foglalkoztatásának lehetősége.[5]
A nemzetiségi arányok jegyzékének vezetését is – mégpedig önkéntes alapon – „csak 2016 szeptemberétől kezdenék, semmilyen garancia nélkül a részarányosság elve alapján szavatolt kisebbségi helyek feltöltésére, illetve nem lát elő büntető rendelkezéseket arra az esetre, ha a munkahelyek betöltésénél nem tartják be az «előnyjog» alkalmazását”.[6]
A
(Pásztor)meséből megtudtuk továbbá, hogy csak a „következő három évben”
szándékoznak „felmérni a kisebbségek jelenlétét a közintézményekben” és majd „ezt
követően kell elérni az etnikai arányoknak megfelelő állások biztosítását”.
Ebből az következik, hogy belátható időn belül – ismerve az ezzel kapcsolatos
szerb gyakorlatot – nem lesz előrehaladás a nemzeti kisebbségek arányos
képviseletének biztosításában a „közszférában és a közvállalatokban”! Ez
egyenesen elfogadhatatlan és felháborító! De irritáló is.
Pásztornak egy dologban viszont
teljesen igaza van: „Ha ma kellene tíz magyar bírót felvenni a szabadkai
bíróságra, nem lenne meg hozzá a megfelelően felkészült magyar szakember”.
Először is belátható időn
belül nehezen képzelhető el tíz bíró felvétele a szabadkai bíróságon. Másodszor,
a megfogalmazásból úgy tűnik, mintha a magyar közösség lenne az oka, hogy nem
tud tíz bírót biztosítani és nem a Pásztor vezette VMSZ politikája!
Ezzel az állítással
kapcsolatban több kérdés is felvetődik: Mit tett az elnök úr a magyar nyelvű
felvételizés biztosítása érdekében az újvidéki Jogi Karon? A magyar ügyvéd és bíró
jelöltek miért buknak meg az igazságügyi vizsgán? Mikor teszik már nyilvánossá
a bíróságok és ügyészségek nemzeti összetételét? Ezekről a kérdésekről Tusványoson miért nem volt
szó?
A Tartományi Képviselőház
július 18-i ülésén a 11 tartományi titkárhelyettes megválasztásakor csak egy
magyar jelölt volt.[7] Jó alkalom volt ez arra,
hogy Igor Mirović (SNS), az új tartományi kormányfő több nemzeti kisebbségi
jelölt állításával jelezze: megváltozott a nemzeti kisebbségeknek a közügyekben
való részvétele iránti viszonyulása. Nem tette…
A VMSZ elnöke arról is pozitívan
beszélt Tusványoson, hogy SNS-ben – amellyel pártja koalíciós tárgyalásokat
folytat – „nyitottság mutatkozik az arányossági törvény elfogadására”, és hogy a
készülő koalíciós megállapodás része a törvény „tisztába tétele”.
Mit jelent az, hogy az
SNS részéről „nyitottság mutatkozik”, amikor erről alkotmányos rendelkezések és
hatályos jogszabályok vannak? Vagy arról lenne szó, hogy alkalmazzák-e azt,
amire az alkotmány és törvény kötelez?
A VMSZ és a SNS közötti (2014.
április 27-i) koalíciós szerződés szerves részét képezik a „VMSZ programbeli
prioritásai”, melynek 7. pontja „a nemzeti kisebbségek részvételére a
közszférában” címet viseli. Ez a következő „célokat” tartalmazza:
a) a jogszabályi alap megteremtését, amely alapján létrehozható lesz a
közszférában
foglalkoztatottak nemzeti
összetételének nyilvántartása;
b) a jelenlegi állapot minden részletre kiterjedő elemzését a közszféra nemzeti
b) a jelenlegi állapot minden részletre kiterjedő elemzését a közszféra nemzeti
összetételéről szóló átfogó
nyilvántartás alapján;
c) a nemzeti kisebbségek részarányának növelését célzó Stratégia és Akcióterv
c) a nemzeti kisebbségek részarányának növelését célzó Stratégia és Akcióterv
elfogadását, amely számos hosszú
távú intézkedést tartalmaz;
d) egyes törvények módosítását;
e) a Stratégia, az Akcióterv és az elfogadandó törvénynek megvalósulásának
d) egyes törvények módosítását;
e) a Stratégia, az Akcióterv és az elfogadandó törvénynek megvalósulásának
monitoringját a 2014-2018.
közötti időszakban.[8]
Pásztor István Tusványoson arról nem mesélt, hogy
ezekből a „célokból” az elmúlt két év alatt mi valósult meg. Varga László, a
VMSZ volt alelnöke szerint a koalíciós szerződés nem is érvényes, mivel „nem
írta alá mindkét szerződő fél”.[9]
|
– Egy pillanat! Ez azt
jelenti, hogy tulajdonképpen nem is volt érvényes, a haladókat az egyezség
betartására kötelező koalíciós szerződés a két párt között?
– Szigorúan jogi értelemben
véve nem tekinthető koalíciós szerződésnek az a dokumentum, mivel nem írta
alá mindkét szerződő fél. Pásztor István akkor sem a koalíciós szerződés
tartalmával, a megállapodás lényegével volt elfoglalva, hanem arra
koncentrált, hogy Aleksandar Vučić miniszterelnökkel fényképezkedhessen,
megmutathassa a szerb sajtóban önnön politikai nagyságát, illetve építhesse
saját személyi kultuszát. Végül még ez sem jött össze, mert amikor Vučić már
a zsebében érezte a VMSZ-t, akkor beült az autójába és lelépett, így Pásztor
csak az SZHP egyik alelnökével közösen tarthatta meg a sajtótájékoztatót.
Igazából már ebből a gesztusból is látszott, hogy miféle partnerségre lehet
számítani a haladók részéről.[10]
|
Pásztor most újabb „koalíciós
tárgyalásokat folytat” a SNS-vel. Ez azt jelenti, hogy az előző koalíciós
szerződésből a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettségeket átírják
az új egyezségbe? Mikor lesz ebből a gyakorlatban valami?
A vajdasági magyarok megelégelték
már a (pásztor)meséket. Konkrét eredményeket, helyzetük javulására várnak, ami
sehogy nem következik be.
A tusványosi pódiumon (amit Tamás
Gáspár Miklós Orbán-cirkusznak nevez)[11]
persze lehet bármit mondani, mesélni és talán még sokan el is hiszik. Messziről
jött ember azt mond, amit akar – tartja a magyar közmondás. Ezzel még a helyzet
sajnos nem változik.
Ideje volna, hogy a
szervezők felülvizsgálják a rendezvény elképzelését (is)…
BOZÓKI Antal
2016. július 28.
[1] MTI: Tusványos: A kisebbségi
jogok terén Vajdaságban a legbiztatóbb a helyzet. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20382/Tusvanyos-A-kisebbsegi-jogok-teren-Vajdasagban-a-legbiztatobb-a-helyzet.html,
2016. július 21. [16:39]
[3] Zakon
o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Megjelent a JSZK
Hivatalos Lapja [Sl. list SRJ] 2002
február 27-i 11. számban. vagy Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Savezni
ministarsto nacionalnih i etničkih zajednica. 104.
[4] „Zaključak o merama za povećanje učešća
pripadnika nacionalnih manjina u organima uprave”. Službeni
glasnik RS [az SZK
Hivatalos Közlönye], 2006. május 12. 40. sz.
[5] Lásd a Részarányos foglalkoztatás c. írást. http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289,
2016. március 3.
[6] Csonka Áron: Néhány szó a szerbiai részarányos foglakoztatásról. http://us11.campaign-archive.com/?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=45c3f2a155, 2015. december 30.
[7] Csonka Áron: Néhány benyomás Vajdaséd Autonóm
Tartomány (Képviselőházának – B. A.) negyedik üléséről. http://csonkaaron.blogspot.rs/2016/07/nehany-benyomas-vajdasag-autonom.html?utm_source=VMDK%20H%C3%ADrmond%C3%B3
[8] Koalíciós szerződés a közös, programszerű
együttműködésről és részvételről a Szerb Köztársaság kormányában. http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes,
2014. április 29 [16:01]
[9] Stephen Bozhen: A Magyar Mozgalom nem fog a
haladókhoz dörgölődni (2. rész). Családi Kör, 2016. március 24. http://www.csaladikor.com/hu/201612/ric/2157/bozso.htm
[10] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése