Megtörtént ez is. Megalakult a szerbiai kormány.
Amilyen volt a vajúdás, olyanra is sikeredett.
Jogász vezeti a mezőgazdaságot,
magániskolák tulajdonosa az oktatási tárcát, szakmai körökben ismeretlen egyén
a kultúrát, míg a régi-új miniszterek eddig sem mutattak fel semmit. (http://vmdk.us11.list-manage1.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=197aecb905&e=3eb0ebfcd8)
Ezek után is ezt a színvonalat várhatjuk el tőlük. Esetleg még rosszabbat, hiszen
olyan minisztereket is újrahasznosítottak, akiket egyszer már félretettek komoly
botrányok miatt. De hát az már régen volt és ki emlékszik még az aflatoxinos
tejre?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) már a régi kormányra is azt mondta, hogy nincsen meg neki sem a tudása sem a kapacitása Szerbia vezetésére. Azóta is ezt a véleményt valljuk, az idő meg csak minket igazol.
Két évvel ezelőtt azt is kimondtuk, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt részvétele a belgrádi hatalomban csak szemfényvesztés és a Szerb Haladó Párt szerecsenmosdatását, illetve az európai kirakat működtetését szolgálják.
Már akkor kimondtuk azt is, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar pártot nem a délvidéki magyar érdekek érvényesítése vezényli, hanem a hatalomban való részvételük egyedüli célja az egyéni ambíciók kielégítése, a pártérdekek előtérbe helyezése, és a párt köré tömörülő gazdasági érdekeltségek érvényesítése.
Az idő pedig ismét minket igazolt. A nagy pompával bejelentett haladó-szabadkai székhelyű szerb-magyar párt koalíciós szerződésből szinte semmi sem valósult meg, a kormányban, azaz a minisztériumokba delegált államtitkárok munkája teljesen értékelhetetlen volt. Ráadásul a semmiért megszavaztak számos káros törvényt, amely tovább rontott a délvidéki magyarság amúgy is nehéz társadalmi kilátásain. Ezt a szavazók is belátták, de maga a párt is, hiszen a Prosperitati alapítvány útra indítása, időzítése is ezt igazolja.
Most, két évre rá, a történet megismétlődik. Csak rosszabb változatban. (http://vmdk.us11.list-manage1.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=1ad9cd8b10&e=3eb0ebfcd8) Ugyanis, a magyar többségű önkormányzatok át lettek adva a haladóknak, a tartományban pehelysúlyúak, míg köztársasági szinten még csak most írták alá a koalíciós szerződést.
Ha elemezni szeretnénk a koalíciós szerződés tartalmát (részletesen ITT) (http://vmdk.us11.list-manage1.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=2470a5a501&e=3eb0ebfcd8) , akkor az első olvasat után meg lehet állapítani, hogy majdnem szóról szóra azt írták alá, amit két évvel ezelőtt. Ez is csak az előző időszak teljes eredménytelenségét igazolja. A mostani szerződés komolyságáról az is tanúskodik, hogy a szerződésben a leendő kormány megválasztásáról beszélnek, holott a kormányt már rég megválasztották mire a szerződés aláírására került sor.
De ennél is fontosabb az a tény, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt ismét elárulta a Tisza menti magyarság elemi érdekét: visszatérésüket Bácskába. Mert ez a tétel ismét kimaradt. Ezek szerint a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt szerint rendben van Ada-Zenta-Magyarkanizsa Észak-bánáti körzeti besorolása, ami egyenesen serkenti az asszimilációs folyamatokat.
Arról meg, hogy a haladók milyen komolyan fogják fel koalíciós partnerük követeléseit mindent elmond az a "vita" ami elhangzott a szerbiai parlamentben. Nevezetesen, a régi-új kormányfő megválasztásánál felszólalt a szabadkai szerb-magyar párt frakcióvezetője és hosszasan és mélységekig benyalva sorolta miért fognak az új kormányfőre és az új kormányra szavazni. Többek között említést tett a szabadkai Y-ágról is. Aleksandar Vucic viszontválaszában pedig szépen lehűtötte, elmagyarázván neki, hogy az a része a 10-es útfolyosónak most nincsen a prioritások között.
És most ejtsünk néhány szót az általuk javasolt államtitkárokról. Kezdjük a jó résszel. Helyesnek tartjuk az oktatási minisztérium bevonzását. Ugyanis, a délvidéki magyarság egyik legégetőbb problémája a magyar anyanyelvű oktatás. Ha már erről ejtünk szót, akkor írjuk meg azt is, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a Magyar Egyetem kihagyását a fent említett koalíciós szerződésből. A Magyar Egyetemet nem lehet pótolni kollégiumi szakkörökkel, még akkor sem ha azt a kollégiumot európainak nevezik.
Majd itt álljunk meg egy pillanatra! Az albán és a bosnyák nemzeti közösség képviselői is támogatják a köztársasági kormány munkáját. Kevesebben vannak, mint a magyarok. Ennek ellenére az albán közösségnek egyenes befolyása lesz arra a koordinációs központra, amely a Dél-szerbiai albánok mindennapjaira közvetlen befolyással bír. A bosnyák közösség képviselője, nagy valószínűséggel rendezni fogja a Novi Pazar-ban székelő bosnyák egyetem akkreditálását, és ezzel nekik megfelelő felsőoktatási intézményük lesz. És mi magyarok? Mi csak kullogunk! Intézményeink zsugorodnak, megszűnnek. De térjünk vissza az eredeti témához.
Azonban, ha kritikus szempontból vizsgáljuk az államtitkári helyeket, és ha már dicsekedünk a megtartott befolyással, akkor továbbra is érthetetlen miért marad el az önkormányzati és az igazságügyi, valamint a belügyminisztériumi államtitkársági követelés?
Holott tudjuk, milyen komoly gondok vannak az önkormányzatokban, állami közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, valamint a rendőrségben a részarányos foglalkoztatás és a nyelvhasználat terén, akkor igazából itt volna értelme az államtitkároknak.
Továbbá, az előzőekhez képest azt is meg kell állapítanunk, hogy elmaradt a szociális ügyekkel foglalkozó államtitkári pozíció. Hogy miért? Erről (sem) nem kaptunk magyarázatot az illetékesektől. Pedig olyan nagy hévvel beszéltek a falugondnoki szolgálatról meg a szociális juttatások átalakulásáról.
Ami az államtitkári tisztségek várományosait illeti, nincsen sok okunk a bizakodásra. A négy jelölt közül, három már eddig is ezt a tisztséget töltötte be, közösségi szempontból eredménytelenül.
Kern Imre, a szerbiai infrastrukturális minisztérium államtitkára előző megbízatási időszakáról annyit tudunk, hogy a Szabadkai Színház további építésével, az Y-ággal és a Belgrád-Budapest vasútvonal felügyeletével volt megbízva (ami kikerüli a Tisza menti tömb magyarságot). Egyiknél sem tapasztaltunk látványos fejlődést. Itt érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy Kern Imre sok éven keresztül a VAT Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be. Ezekről az évekről a haladók rengeteg negatívumot mondtak, lopást, csalást emlegetvén. A VAT Képviselőház utolsó ülésén, a szabadkai székhelyű párttal közösen, leszavazták a már említett alap jelentését, rendellenességek miatt. Ezzel érdekes helyzet alakult ki. A haladók megtagadták saját koalíciós partnerét, a mutyipárt elhatárolódott saját káderétől.
Vickó Ferenc, az egészségügyi minisztérium államtitkárának az egyik fő feladatja az lett volna, hogy leállítsa a zentai kórház hanyatlását és emelje az egészségügyi szolgáltatások szintjét a magyarok által lakott településeken. Ebből nem valósult meg semmi. A zentai kórház az óta is tengődik, míg a szerb többségű nagykikindai kórház fejlődik. Ha ez így marad, meg fog szűnni ez a magyar intézmény is.
Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára áldásos tevékenysége alatt vették le a mezőgazdasági termelők támogatását 12000 dinárról 4000 dinárra, és az ő ideje alatt hozták meg azt a földtörvényt, amely ellehetetleníti a vagyon-visszaszármaztatást és lehetővé teszi a szerbiai újgazdagoknak és a külföldi állampolgároknak (főleg araboknak) a vajdasági termőföld felvásárlását, illetve az állami földek bérlésénél előnybe kerülését. Erről ennyit.
Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium leendő államtitkára új személy ezen a pályán. Eddig parlamenti képviselőként volt jelen a közéletben és főleg oktatási témákkal foglalkozott. Politikusként mély nyomot nem hagyott maga mögött. Szakmai tevékenységét még nem tudjuk kiértékelni, de reméljük, nem azért kerül az államtitkári székbe, mert a párt így szeretné kárpótolni személyét a beígért parlamenti képviselőségért, ami mint tudjuk ezúttal elmaradt.
Végezetül, hadd tegyünk említést e folyamat erkölcsi és politikai oldaláról. A szabadkai székhelyű szerb-magyar párt elnöke láthatóan fellélegzett a koalíciós szerződés aláírása után. Sikertörténetnek nevezte, majd ismét azt bizonyítgatta megtartották politikai befolyásukat, úgy a délvidéki magyar közösségben, úgy a szerbiai politikai színtéren, hiszen ismét minden szinten hatalmon vannak. Azok, akik meg nekik vermet ástak (szerinte más magyar pártok, civil szervezetek) azok maguk estek bele, mert most mindenhol ellenzékben vannak.
És itt jöttünk el a probléma lényegéig! A nemzeti autonómia mellőzése és a kijárásos politika előtérbe helyezése, a hatalomhoz való görcsös és mindenáron való ragaszkodása miatt, mára már egy maffiózó módszereket alkalmazó érdekcsoporttá változtak, akit csak az érdekel, hogyan tudják megtartani előnyjogaikat, munkahelyüket, és hogyan tudják kiszipolyozni a szerbiai, vajdasági és magyarországi közpénzeket.
Politikájuk már nincsen, ideológiájuk úgyszintén. Korrupciós vádak miatt politikusai ellen eljárásokat vezetnek. Az ellenzéki politizálást, az ellenzéki létet el sem tudják képzelni. Ezért készek mindenféle erkölcstelen és hátrányos politikai alkut elfogadni, csak maradjanak hatalmi pozícióban. Csakhogy ennek a levét a délvidéki magyarság issza meg. Végső ideje leváltani őket.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) már a régi kormányra is azt mondta, hogy nincsen meg neki sem a tudása sem a kapacitása Szerbia vezetésére. Azóta is ezt a véleményt valljuk, az idő meg csak minket igazol.
Két évvel ezelőtt azt is kimondtuk, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt részvétele a belgrádi hatalomban csak szemfényvesztés és a Szerb Haladó Párt szerecsenmosdatását, illetve az európai kirakat működtetését szolgálják.
Már akkor kimondtuk azt is, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar pártot nem a délvidéki magyar érdekek érvényesítése vezényli, hanem a hatalomban való részvételük egyedüli célja az egyéni ambíciók kielégítése, a pártérdekek előtérbe helyezése, és a párt köré tömörülő gazdasági érdekeltségek érvényesítése.
Az idő pedig ismét minket igazolt. A nagy pompával bejelentett haladó-szabadkai székhelyű szerb-magyar párt koalíciós szerződésből szinte semmi sem valósult meg, a kormányban, azaz a minisztériumokba delegált államtitkárok munkája teljesen értékelhetetlen volt. Ráadásul a semmiért megszavaztak számos káros törvényt, amely tovább rontott a délvidéki magyarság amúgy is nehéz társadalmi kilátásain. Ezt a szavazók is belátták, de maga a párt is, hiszen a Prosperitati alapítvány útra indítása, időzítése is ezt igazolja.
Most, két évre rá, a történet megismétlődik. Csak rosszabb változatban. (http://vmdk.us11.list-manage1.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=1ad9cd8b10&e=3eb0ebfcd8) Ugyanis, a magyar többségű önkormányzatok át lettek adva a haladóknak, a tartományban pehelysúlyúak, míg köztársasági szinten még csak most írták alá a koalíciós szerződést.
Ha elemezni szeretnénk a koalíciós szerződés tartalmát (részletesen ITT) (http://vmdk.us11.list-manage1.com/track/click?u=bc564c2b14d784b53071ebd00&id=2470a5a501&e=3eb0ebfcd8) , akkor az első olvasat után meg lehet állapítani, hogy majdnem szóról szóra azt írták alá, amit két évvel ezelőtt. Ez is csak az előző időszak teljes eredménytelenségét igazolja. A mostani szerződés komolyságáról az is tanúskodik, hogy a szerződésben a leendő kormány megválasztásáról beszélnek, holott a kormányt már rég megválasztották mire a szerződés aláírására került sor.
De ennél is fontosabb az a tény, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt ismét elárulta a Tisza menti magyarság elemi érdekét: visszatérésüket Bácskába. Mert ez a tétel ismét kimaradt. Ezek szerint a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt szerint rendben van Ada-Zenta-Magyarkanizsa Észak-bánáti körzeti besorolása, ami egyenesen serkenti az asszimilációs folyamatokat.
Arról meg, hogy a haladók milyen komolyan fogják fel koalíciós partnerük követeléseit mindent elmond az a "vita" ami elhangzott a szerbiai parlamentben. Nevezetesen, a régi-új kormányfő megválasztásánál felszólalt a szabadkai szerb-magyar párt frakcióvezetője és hosszasan és mélységekig benyalva sorolta miért fognak az új kormányfőre és az új kormányra szavazni. Többek között említést tett a szabadkai Y-ágról is. Aleksandar Vucic viszontválaszában pedig szépen lehűtötte, elmagyarázván neki, hogy az a része a 10-es útfolyosónak most nincsen a prioritások között.
És most ejtsünk néhány szót az általuk javasolt államtitkárokról. Kezdjük a jó résszel. Helyesnek tartjuk az oktatási minisztérium bevonzását. Ugyanis, a délvidéki magyarság egyik legégetőbb problémája a magyar anyanyelvű oktatás. Ha már erről ejtünk szót, akkor írjuk meg azt is, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a Magyar Egyetem kihagyását a fent említett koalíciós szerződésből. A Magyar Egyetemet nem lehet pótolni kollégiumi szakkörökkel, még akkor sem ha azt a kollégiumot európainak nevezik.
Majd itt álljunk meg egy pillanatra! Az albán és a bosnyák nemzeti közösség képviselői is támogatják a köztársasági kormány munkáját. Kevesebben vannak, mint a magyarok. Ennek ellenére az albán közösségnek egyenes befolyása lesz arra a koordinációs központra, amely a Dél-szerbiai albánok mindennapjaira közvetlen befolyással bír. A bosnyák közösség képviselője, nagy valószínűséggel rendezni fogja a Novi Pazar-ban székelő bosnyák egyetem akkreditálását, és ezzel nekik megfelelő felsőoktatási intézményük lesz. És mi magyarok? Mi csak kullogunk! Intézményeink zsugorodnak, megszűnnek. De térjünk vissza az eredeti témához.
Azonban, ha kritikus szempontból vizsgáljuk az államtitkári helyeket, és ha már dicsekedünk a megtartott befolyással, akkor továbbra is érthetetlen miért marad el az önkormányzati és az igazságügyi, valamint a belügyminisztériumi államtitkársági követelés?
Holott tudjuk, milyen komoly gondok vannak az önkormányzatokban, állami közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, valamint a rendőrségben a részarányos foglalkoztatás és a nyelvhasználat terén, akkor igazából itt volna értelme az államtitkároknak.
Továbbá, az előzőekhez képest azt is meg kell állapítanunk, hogy elmaradt a szociális ügyekkel foglalkozó államtitkári pozíció. Hogy miért? Erről (sem) nem kaptunk magyarázatot az illetékesektől. Pedig olyan nagy hévvel beszéltek a falugondnoki szolgálatról meg a szociális juttatások átalakulásáról.
Ami az államtitkári tisztségek várományosait illeti, nincsen sok okunk a bizakodásra. A négy jelölt közül, három már eddig is ezt a tisztséget töltötte be, közösségi szempontból eredménytelenül.
Kern Imre, a szerbiai infrastrukturális minisztérium államtitkára előző megbízatási időszakáról annyit tudunk, hogy a Szabadkai Színház további építésével, az Y-ággal és a Belgrád-Budapest vasútvonal felügyeletével volt megbízva (ami kikerüli a Tisza menti tömb magyarságot). Egyiknél sem tapasztaltunk látványos fejlődést. Itt érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy Kern Imre sok éven keresztül a VAT Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be. Ezekről az évekről a haladók rengeteg negatívumot mondtak, lopást, csalást emlegetvén. A VAT Képviselőház utolsó ülésén, a szabadkai székhelyű párttal közösen, leszavazták a már említett alap jelentését, rendellenességek miatt. Ezzel érdekes helyzet alakult ki. A haladók megtagadták saját koalíciós partnerét, a mutyipárt elhatárolódott saját káderétől.
Vickó Ferenc, az egészségügyi minisztérium államtitkárának az egyik fő feladatja az lett volna, hogy leállítsa a zentai kórház hanyatlását és emelje az egészségügyi szolgáltatások szintjét a magyarok által lakott településeken. Ebből nem valósult meg semmi. A zentai kórház az óta is tengődik, míg a szerb többségű nagykikindai kórház fejlődik. Ha ez így marad, meg fog szűnni ez a magyar intézmény is.
Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára áldásos tevékenysége alatt vették le a mezőgazdasági termelők támogatását 12000 dinárról 4000 dinárra, és az ő ideje alatt hozták meg azt a földtörvényt, amely ellehetetleníti a vagyon-visszaszármaztatást és lehetővé teszi a szerbiai újgazdagoknak és a külföldi állampolgároknak (főleg araboknak) a vajdasági termőföld felvásárlását, illetve az állami földek bérlésénél előnybe kerülését. Erről ennyit.
Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium leendő államtitkára új személy ezen a pályán. Eddig parlamenti képviselőként volt jelen a közéletben és főleg oktatási témákkal foglalkozott. Politikusként mély nyomot nem hagyott maga mögött. Szakmai tevékenységét még nem tudjuk kiértékelni, de reméljük, nem azért kerül az államtitkári székbe, mert a párt így szeretné kárpótolni személyét a beígért parlamenti képviselőségért, ami mint tudjuk ezúttal elmaradt.
Végezetül, hadd tegyünk említést e folyamat erkölcsi és politikai oldaláról. A szabadkai székhelyű szerb-magyar párt elnöke láthatóan fellélegzett a koalíciós szerződés aláírása után. Sikertörténetnek nevezte, majd ismét azt bizonyítgatta megtartották politikai befolyásukat, úgy a délvidéki magyar közösségben, úgy a szerbiai politikai színtéren, hiszen ismét minden szinten hatalmon vannak. Azok, akik meg nekik vermet ástak (szerinte más magyar pártok, civil szervezetek) azok maguk estek bele, mert most mindenhol ellenzékben vannak.
És itt jöttünk el a probléma lényegéig! A nemzeti autonómia mellőzése és a kijárásos politika előtérbe helyezése, a hatalomhoz való görcsös és mindenáron való ragaszkodása miatt, mára már egy maffiózó módszereket alkalmazó érdekcsoporttá változtak, akit csak az érdekel, hogyan tudják megtartani előnyjogaikat, munkahelyüket, és hogyan tudják kiszipolyozni a szerbiai, vajdasági és magyarországi közpénzeket.
Politikájuk már nincsen, ideológiájuk úgyszintén. Korrupciós vádak miatt politikusai ellen eljárásokat vezetnek. Az ellenzéki politizálást, az ellenzéki létet el sem tudják képzelni. Ezért készek mindenféle erkölcstelen és hátrányos politikai alkut elfogadni, csak maradjanak hatalmi pozícióban. Csakhogy ennek a levét a délvidéki magyarság issza meg. Végső ideje leváltani őket.
2016. augusztus 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése