„A nemzeti kisebbségi jogok
védelmével valami nincsen rendben”
Az újvidéki Regionalizmus Központ (RK) szeptember 23-án Belgrádban
tanácskozást szervezett a kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok
tevékenységéről.
A tanácskozás iránt a
vajdasági magyar média nem mutatott különösebb érdeklődést. A Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) által irányított Magyar Szó is csak „Szerbiai kisebbségi
érdekvédelem címmel”[1]
írt a tanácskozásról, többnyire Hajnal
Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének felszólalása alapján.
– A vegyes bizottságok
munkájával kapcsolatban fontosnak tartom elmondani, hogy a szerbiai kisebbségi
érdekvédelem szempontjából kiemelten fontos a testületek munkája, hiszen olyan
kérdések megoldására keresik a megoldásokat, amelyekhez az állami szerveknek a
legkülönfélébb segítségre van szükség, ugyanakkor gyors és hatékony eredménnyel
járhat munkájuk, ha a közösen elfogadott ajánlások végrehajtására mindkét országban
megvan az akarat – mondta az MNT elnöke a tanácskozáson.[2]
De vajon megvan-e?
A tanácskozásra a RK külön kiadványt késztett, amelyben a szomszédos
országokkal a nemzeti kisebbségek védelméről kötött kétoldalú egyezmények
megvalósítását elemzi.[3]
A(z akkor még) „Szerbia
és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő
magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak
védelméről szóló egyezményt” 2002.
december 27-én írták alá Belgrádban, de a becikkelyezése csak 2004. június
15-én történt meg.[4] Az Egyezmény
megvalósításáról, amire a két ország által felállított Vegyes Bizottságnak (VB)
kellene felügyelni, Tatjana Tucić írt
elemzést.[5]
|
Az Egyezmény 16. szakasza
1) A Szerződő Felek
külön kormányközi kisebbségi Vegyes Bizottságot (a további szövegben:
Bizottság) hoznak létre és működtetnek, amely figyelemmel kíséri jelen
Egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását. A bizottságba mindkét Fél Kormánya
azonos számú tagot nevez ki, a nemzeti kisebbségek képviselőinek kötelező
részvétele mellett. A Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbséget
képviselő bizottsági tagokat a Szerbia és Montenegró-i Magyar Nemzeti Tanács
javaslatára, a magyarországi szerb kisebbség képviselőit a bizottságban a
Szerb Országos Önkormányzat javaslatára nevezik ki.
2) A Bizottság
szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik, felváltva a Magyar
Köztársaság, illetve Szerbia és Montenegró területén.
3) A Bizottság
feladatai a következők:
– megvitatja a két
kisebbséggel kapcsolatos időszerű kérdéseket,
– áttekinti és értékeli
a jelen Egyezményből eredő kötelezettségek megvalósítását,
– ajánlásokat
terjeszt elő a kormányok számára az Egyezmény megvalósításával, szükség
esetén módosításával kapcsolatban.
4) A Bizottság
határozatait a két Fél egyetértésével fogadja el.
|
A VB-nak a nemzeti kisebbségek jogai megvalósításával
kapcsolatos egyfajta probléma-megelőző, a kormányok felé értékelő,
javaslattető, konfliktus-oldó szerepe lenne.
Első ülésére 2004. december 13-án került sor. Eddig összesen öt ülést tartott, azzal, hogy
a negyedik (2011. június 20.) és az ötödik ülés (2016. április 4.) között
csaknem öt év telt el. Vagyis a felek az egyezménynek még a testület évenkénti „legalább
egyszeri ülésezés” megtartására vonatkozó rendelkezését sem tartják
tiszteletben.
Az elemzés „a Vegyes
Bizottság ülésein elfogadott ajánlásokra vonatkozó kérdések alapján készült”. A
szerző megállapítja, hogy „csak a tartományi titkárságoktól és a (Magyar)
Nemzeti Tanácstól (MNT) kapott választ, a köztársasági szervek közül viszont
csak a Restitúciós Ügynökségtől”.[6]
A szerb kormány Emberi Jogi- Nemzeti és Hivatalának „nem állt lehetőségében
megadni a kért információkat”,[7]
és „nem is készített tájékoztatót az említett testület előző üléséről”.[8]
Ez is arra utal, hogy a kormányhivatal milyen jentőséget tulajdonít a VB-nek és
állásfoglalásainak.
A szerb félnek nem érdeke a nemzeti kisebbségek hatékony
védelme, vagyis inkább az időhúzás felel meg neki. Az idő múlásával a
kisebbségek száma is egyre kevesebb lesz, a problémák pedig kisebbek. A
legutóbbi (szabadkai) ülés magyar részvevői – az ötévi szünet miatt, ami a kisebbségi
közösségek szempontjából nem kis idő – még a szerződésben vállalt
kötelezettségeknek, a nemzetközi jog egyik alapelvének (pacta sund servanda) a
teljesítését sem vetették fel.
Ülésezik a Vegyes Bizottság
(Szabadka, 2016. április 4.)
Molnár Edvárd felvétele[9]
A felmérés (egyik)
hiányossága – nem a szerző hibájából –, hogy a szinte csaknem teljes egészében
a Tartományi
Oktatási,
Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárságtól
és az MNT-től (amelyek vezetői egyazon párthoz, vagyis a VMSZ-hez
tartoznak), valamint a Restitúciós Ügynökségtől kapott válaszokon alapszik. (Az
utóbbi is csak az egyházi vagyon visszaszármaztatását említi, a magánszemélyektől
elkobzott vagyon sorsáról viszont egy szó nem esik.)
Ez az következik, hogy
csupán az említett állami szervek vettek részt az elemzés alapjául szolgáló
kérdések megválaszolásban. Vagyis azok, akinek egyébként a feladata lenne a VB
döntéseinek magvalósítása. Az elemzés egyetlen civil szervezet ezzel kapcsolatos
véleményét nem tartalmazza. Ugyancsak hiányzik az elfogadott ajánlások
összevetése a mindennapi gyakorlattal.
Az elemzés
megállapítja, hogy „a kétoldalú egyezmények jó mechanizmus lehetnek a nemzeti
kisebbségek jogai fejlesztésének, tekintettel arra, hogy nagyszámú és átfogó
kérdéseket tartalmaznak. Nehézségek vannak, azonban, az elfogadott ajánlások
alkalmazásában, illetve a nyílt kérdésekkel kapcsolatban, ami olyan benyomást
kelt, hogy ez a terület rendezetlen, úgy az illetékesség sűrű változása, mint
az állam és a tartományi szervek, valamint a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó
intézmények gyengébb egymás között kommunikálása miatt. A vegyes bizottságok
üléseit rendszertelenül és nagy időközökben tartják, mivel a felek közötti sok
összehangolásra van szükség a jegyzőkönyvbe kerülő ajánlások elfogadása miatt”.[10]
Aleksandar Popov, a RK igazgatója a VB munkájáról – Hajnal
Jenővel ellentétben – bírálóan nyilatkozott. Szerinte „a kétoldalú
egyezményeket nem hajtják végre” és nem használják ezeket „figyelmeztetési
eszközként, hogy a nemzeti kisebbségi jogok védelmével valami nincsen rendben”.
– Ez egy elhanyagolt terület, még a kutatóinknak i problémái voltak, hogy
hozzájussanak az ülésekről készült jegyzőkönyvekhez – magyarázta Popov.[11]
Azt hogy gondok vannak
a VB munkájával nem csak az ülések rendszertelensége, de az elfogadott
ajánlásoknak a gyakorlatba való át nem ültetése is mutatja. Így, például, „a
szerb fél nem hozott döntést a tordai Ady Endre általános iskola kihelyezett
tagozata önállósulási kérelméről, a Magyar Nemzeti Tanács javaslata alapján”. A
szabadkai ülésen, „a bizottság javasolta az újvidéki egyetemnek, hogy tekintse
át felvételi gyakorlatát és lehetőség szerint tegye lehetővé, hogy a jogi karon
is lehessen kisebbségi nyelveken, így magyarul is felvételizni”.[12]
A Jogi Kar ezt az ajánlást az idei felvételikor teljes mértékben semmibe vette,[13]
stb.
A VB tagjai „az ötödik ülésen is megismételték (sic!) a
kisebbségi közösségek által lakott régiók és mikro régiók fenntartható fejlesztésével,
úgy a gazdasági, környezetvédelmi, mint a közös szellemi értékekkel kapcsolatos
intenzív tevékenységek szükségességét”.[14]
Mindez olyan benyomást kelt, hogy a VB ülésein a
megoldatlan problémákat az előző ülés jegyzőkönyvéből általában átírják az újabb
ülés jegyzőkönyvébe, vagyis, hogy a testület valójában helyben jár. A kisebbségi
problémák pedig megoldatlanok maradnak.
A RK elemzése – az
észlelt hiányosságok ellenére – eléggé tárgyilagos képet nyújt a VB
tevékenységről és remélhetőleg mindkét felet intenzívebb munkára ösztönzi.
Az MNT-nek sürgősen listát
kellene készíteni a vajdasági magyarság megoldatlan kérdéseiről és a VB elé
terjeszteni azt. Figyelembe véve a (VMSZ-en kívüli) magyar pártok és civil
szervezetek 2012. szeptember 27-i, a vajdasági magyar közösség azonossága
megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeire vonatkozó felhívását is a
magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar
képviselőihez.[15] Reális-e azonban egy
ilyen elvárás a Hajnal Jenő és a VMSZ által vezényelt testülettől?
Ez lenne a „szerbiai kisebbségi
érdekvédelem”?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016.
október 2.
[1] kz. Magyar Szó, 2016. szeptember 24 6.
[2] Uo.
[3] Analiza sprovođenja bilateralnih sporazuma o
zaštiti prava nacionačnih manjina Srbija sa Hrvatskom, Mađarskom, Rumunijom i
Makedonijom. Centar za regionaliszam, Novi Sad 2016. A kiadvány 58 oldalas. Vagy:
http://www.centarzaregionalizam.org.rs/prilozi/Analiza_sprovodjenja_bilateralnih_sporazuma_o_za%C5%A1titi_prava_nacionalnih_manjina_Srbije_sa_Hrvatskom_Madjarskom,_Rumunijom_i_Makedonijom.pdf
[4] Szerb nyelvű szöveg: Službeni list SCG –
Međunaroni ugovori, br. 14/2004. vagy http://www.ljudskaprava.gov.rs/images/pdf/bilateralni_sporazumi/tekst_sporazuma_madj.pdf.
magyar Nyelvű szöveg: http://archiv.mnt.org.rs/689-Nemzetkozi-szerzodesek-ketoldalu-egyezmenyek
[5] Lásd a 3-as alatti kiadványban, 17-28.
[6] Uo. 20. o. 2. bekezdés.
[7] Uo. 19. o. utolsó bekezdés.
[8] Uo. 20. o. 1. bekezdés.
[9] P. E.:
Ülésezett a kisebbségi vegyes bizottság. Magyar Szó, 2016. április 5. 1.
és 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3017/kozelet/144138/%C3%9Cl%C3%A9sezett-a-kisebbs%C3%A9gi-vegyes-bizotts%C3%A1g.htm,
2016. április 5. [08:02] >>
2016. április 5. [19:26]
[10] Lásd a 3-as alatti kiadványban, 26. o. 1.
bekezdés.
[11] Popov: Bilateralni sporazumi se
ne sprovode. Autonomija.
http://www.autonomija.info/popov-bilateralni-sporazumi-se-ne-sprovode.html,
2016. szeptember 29.
[12] Májusban folytatódhat a magyar-szerb kisebbségi
vegyes bizottság munkája. MTI.
[13] Lásd a Lesz-e magyar nyelvű felvételi a Jogtudományi Karon? c. 2016. június 29-i írásom. http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7985, 2016. június 29. Lásd még az Ígéretek és valóság c. 2016. szeptember 24-i írásom (szeptember 7. alatt). http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/58017-bozoki-antal-igeretek-es-valosag-kisebbsegjogi-temak, 2016. szeptember 24. [18:14] és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8525, 2016. szeptember 26.
[14] Lásd a 3-as alatti kiadványban, 27. o. utolsó
előtti bekezdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése