Oldalak

2017. január 24., kedd

Bácsgyulafalva helyi közösségére kitűzték a gyászlobogót a nemzeti gyásznap alkalmából

bacsgyulafalva-hkDélvidéken sajnos csak igen kevés magyar önkormányzat és szervezet vállalta fel, hogy a gyász idején is kiálljon a saját nemzete mellett. 
 
A budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium harminchat diákja mellett volt tanulók, három tanár, valamint egyikük családja utazott azon a magyar buszon, amely balesetet szenvedett péntek éjjel Olaszországban, Verona közelében. A nemzetünket megrendítő borzasztó buszbalesetben elhunyt áldozatok emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánították. 
 
Szolidaritását kifejezve a bácsgyulafalvi Helyi Közösség Tanácsa elrendelte, hogy a gyásznap alkalmával a nyugat-bácskai település községházának épületére is kihelyezzék a gyászlobogót. Amely előtt az áldozatok emlékére főt hajtottak a helyi tanácsnokok, illetve több helyi lakos is. 
 
"A helyi közösség úgy érezte, hogy osztozni kíván az Anyaországot ért tragédiában és gyászban a nemzetünk egészével. Hiszen a tragédiák idején is részének kell, hogy érezzük magunkat a nemzetünkkel." - mondta el Elvegyi Ákos a bácsgyulafalvi HK tanácsnoka.
 
A bácskai szórványfalu példaértékű kezdeményezése azonban sajnos nem volt jellemző a délvidéki magyar önkormányzatokra. Pedig a határon túli magyarság a Kárpát-medence számos pontján gyűlt össze, hogy osztozzon a nemzet gyászában. Így például, több mint százan gyűltek össze Székelyudvarhely központjában, a Vasszékely szobornál és gyújtottak mécseseket nemzettársaink emlékére. Felvidéken is több önkormányzat együttérzését fejezte ki és több helyen is kitűzték a fekete lobogót a középületekre, így például Izsa községben is, míg Dunaszerdahelyen a Szent György római katolikus templom keresztjénél szerveztek gyertyagyújtást a helyi magyarok. 
 
Azonban Délvidéken, ahol a magyar állam a nemzettársaink pénzéből a legnagyobb gazdaságserkentő támogatásokat foganatosítja, amely országban dicshimnuszokat zengenek a szerb-magyar viszonyról, itt sajnos valamiért nem volt egyértelmű, hogy osztozzunk a közös fájdalomban. 
 
Talán nem csak a fociakadémiákra szánt milliárdok, a niši miniszterelnöki összeborulások és szalagátvágások idején kell ott lennie a délvidéki magyar vezetőknek az első sorban, hanem akkor is, amikor nemzetünk együtt gyászol.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése