Koszorúznak Torontálon, Horgoson,
Tiszaszentmiklóson, Tordán, Bajsán, Horgoson. Vajdaság-szerte.
Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Világszerte.
Az emlékműnél, az emléktáblánál, a sírtáblánál, a haranglábnál.
Szól a Himnusz, szavalatok hangzanak
el, énekelnek, tisztelegnek, emlékeznek. Méltatnak. Politikai és nem
politikai szervezetek. Egyházi képviselők, történészek,
civilek, művelődési egyesületek, testvértelepülések küldöttségei.
Fiatalok, középkorúak és idősebbek.
Március 15-e fontosságáról beszélnek. A
Délvidék szerepéről. A márciusi ifjakról. Példamutatásukról. Idézik
Petőfit, Jókait, Vasvárit. Elismétlik a 12 pontot. Látjuk magunk előtt a
Pilvaxot, a nyomdát.
Az első pont ez volt: „Kívánjuk a
sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Kívánjuk! Én ma is ezt
szeretném. 169 évvel később. Cenzúra nélkül olvasni egyetlen
nyomtatásban is megjelenő napilapunkat, a szerbiai újságokat. A
televízióban híreket nézni, nem monológokat, öndicséretet hallgatni…
Választások előtt szeretném több párt képviselőinek az elképzeléseit
megismerni, nem csak egy emberét reggeltől reggelig. Tudni azt, hogy mi
az igazság. Szabad országban lehessen már szabadon gondolkodni,
véleményt nyilvánítani… Szerencse, hogy a közösségi oldalakat a
Mindigdolgozó, Sohanemalvó, Legnagyobbhazudozó, Egyrejobbanmegőrülő nem
tudja betiltani, nem tudja megakadályozni az információ áramlását.
Vannak még értelmes emberek, akik megosztják a képeket, akik tudják,
hogy minden nagygyűlésére 100 autóbusz szállítja a „közönséget”. Akik
elmesélik, hogy minden közvállalat, állami vállalat, AVAV pártja
fennhatósága alatt álló intézmény dolgozójának tapsolnia kell. Akik
felveszik videóra a bekopogtató pártaktivistákat. Szeretném, ha
igazságos választás lenne. A Köztársasági Választási Bizottság 17 tagja
közül 12 Aleksandar Vučićot támogatja. Bízhatok bennük? Mennyi esélye
van így a többi jelöltnek? Persze, sok mindent szeretnék még…
A márciusi ifjak megérezték az
időpontot. A pillanatot, amikor tehettek azért, hogy cselekvésre
ösztönözzék a népet. Bátrak voltak. Eredményesek. Hittek. A szabadságért
küzdöttek. Felelősséget vállaltak.
Március idusán én az áprilisra
gondolok. Mi, magyarok szétszóródtunk, viszont kaptunk egy örökséget a
fiataloktól. Ezt kell őriznünk, ápolnunk, továbbadnunk. Nem csak
külsőségekben, hanem tetteinkben is. Tennünk kell, hogy leessen a
sajtóról a bilincs, hogy szabadon élhessünk. Ne legyünk közömbösek,
érdektelenek! Mert ez a mi hazánk, de „…haza csak ott van, hol jog is
van!” (Petőfi)
Egri Emma
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/62559-2017-03-14-20-12-25, 2017. március 14. [21:06]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése