A Titkos Sírok Feltárása Állami Bizottságának legnagyobb felfedezése a kivégzettek adatait tartalmazó könyvek. Ezt Srđan Cvetković történész mondta el a Novostinak, aki ennek a bizottságnak volt a titkára, amely a tavalyi év végén formálisan megszűnt, és amelynek a szkennelt dokumentációját az Igazságügy-minisztérium a Mai Történelem Intézetnek adta.

A kivégzettek adatait tartalmazó könyvek léteztek minden kerületre vonatkozóan, be vannak kötve és ezekben pontos nyilvántartásokat vezettek azokról, akiket bírósági ítélet nélkül, csak az OZNA[1] utasítása alapján kivégeztek. Ezekből látszik, hogy a kivégzések szervezettek és tömegesek voltak, egy kicsit sem véletlen munka, és hogy sehol másutt Európában nem létezik hasonló dokumentáció.

A kivégzettek könyve létezett minden kerületben.

– Több tízezer embernek a háború utáni kivégzését nem „szóbeli” utasításra, vagy valamiféle anarchikus bosszúból tették, ahogyan azt megkísérlik bemutatni, hanem egy részletes terv szerint, amely kvótákat és szigorú módszert is jelentett, precíz nyilvántartással végezték – mondja Cvetković. – Ezt bizonyítják a kivégzettekről szóló könyvek az egyes kerületekben és a minden szerbiai falut tartalmazó névsorok, amelyeket az OZNA tagjai készítettek.

Ezek alapján készült az áldozatok összeírása. 35 000 bírósági végzés nélkül kivégzett ember lett összeírva, további 2000-3000 embert bírósági ítéletek alapján végeztek ki, amit a katonai bíróságok iktatókönyvei dokumentálnak, és még mintegy 24 000 ember lett kivégezve, vagy halálozott el a táborokban. Többnyire Volksdeutscherekről van szó, Vajdaság szerte, ami táborlakók könyveiből látszik. Az Állami bizottság adatbázisában 59 912 név van.

A Niš, Lekovac, Pirot… területéről kivégzettek könyvéből látszik, hogy az áldozatokra vonatkozó adatokat oszlopokban vezették: családi- és utónév, foglalkozás, hová valósi az áldozat, mely szervezethez és intézményhez tartozik, mikor és hol tartóztatták le, hol és mikor büntették meg és ki hozta a büntetésről szóló határozatot. Az utolsó oszlopban mindenhol az OZNA van feltüntetve.

A kivégzettek között vannak földművesek, tanítók, ügyvédek, papok… Az oszlopban, hogy melyik szervezethez tartoztak a DM (Draža Marković), az SDS (Szerb Állami Őrség), Ljotić önkéntes („Gyülekezés” mozgalom), csetnik, rendőr, mezőőr, de általános vádak is fel vannak tüntetve – „a németekkel való kapcsolat”, „a falu biztosa”, „német kórházban dolgozott”, „népellenség”…

6000 embert rehabilitáltak

A könyvek és listák, valamint a részletes internet adatbázis elérhető az Igazságügy-minisztérium honlapján, mondja Cvetković. Ezek különösen fontosak a bíróságok munkájához. A rehabilitálási eljárásokban használják ezeket, amelynek fontos része, hogy valakit ítélkezés nélkül végeztek ki. Szerbiában eddig 6000 embert rehabilitáltak

A niši, lekovaci, piroti és vranjei kerületben kivégzettek könyve a http://online.fliphtml5.com/qslu/gcte/ oldalon, az (1944. szeptember 12. utáni) összes áldozat és a tömegsírok listája az Igazságügy-minisztérium honlapján található:

http://www.komisija1944.mpravde.gov.rs/cr/articles/pocetna/.

– A dokumentumok nagy részét a BIA[2] archívumában őrizték és átadták Szerbia Levéltárának. Ilyen részletes nyilvántartásokat nem találtak Szlovéniában és Horvátországban. Elmondható, hogy ez egyedülálló megőrzött dokumentum az egész kommunista Kelet-Európában. Az össze kommunista országok közül, az egykori Jugoszláviában, illetve Szerbiában likvidáltal a háború után a legtöbb embert – magyarázza Cvetković.

Likvidálások voltak, mondja, Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. Romániában a kivégzettek számát százakkal, Magyarországban, Lengyelországban ezrekkel számolják, Bulgáriában, mintegy tízezer emberről van szó, Szerbiában viszont ez a szám meghaladja a 35 000-et!

Miért vezetett az OZNA ilyen pontos nyilvántartást? Cvetković úgy véli, nem hitték, hogy a dokumentumokat bármikor is nyilvánosságra hozzák, és hogy a Kommunista Párt elveszíti a hatalmat. Vagyis, nem létezett a nyilvánosságtól és a valamilyen büntetőjogi felelősségtől való félelem. Másrészt, minden totalitárius rendszerben a titkos szolgálat arra törekszik, hogy mindenkiről tudjon mindent, „biztonsági okokból”, különösen akkor, ha olyan családból származik amelynek tagjai közül valakit kivégeztek. Ez mindig alkalmas mód volt a szófogadatlanok kompromittálására.

Mégis, a kivégzetteket nyilvántartó könyvek 20-30 százalékát Alekszandar Rankovics[3] bukása után megsemmisítették, amikor az Udba[4] levéltárát „tisztították”. Ilyen komplett könyvek ma már nincsenek Belgrád Šabac, Kragujevac… területére vonatkozóan.

B. Crnjanski Spasojević

OZNA planski ubila 35.000 ljudi

Novosti, 2017. március 1. 4., vagy

http://www.novosti.rs/vesti/naslovna/drustvo/aktuelno.290.html:652590-PRED-VAMA-SU-KNJIGE-STRELJANIH-Ozna-planski-ubila-35000-ljudi-u-Srbiji

Fordította: Bozóki Antal

[1] Az OZNA-t (Odeljenje za zaštitu naroda / Népvédelmi osztály) Josip Broz Tito 1944. május 13-i rendelete alapján alakították meg és felelősnek tartják a második világháború alatt elkövetett számos tömeggyilkosságért. A szervezet főnöke Aleksadar Ranković volt. OZNA i KNOJ. http://www.mycity-military.com/Drugi-svetski-rat/OZNA-i-KNOJ.html]

[2] Bezbednosna-informativna agencija (rövidítve BIA) a Szerb Köztársaság hírszerző szolgálata.

https://sr.wikipedia.org/sr-

[3] Aleksandar Ranković, magyaros írásmóddal Alekszandar Rankovics (cirill betűkkel Александар Ранковић) (Drazsevac, 1909. november 28. – Dubrovnik, 1983. augusztus 20.) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus.

1963-tól Jugoszlávia alelnöke volt. 1966-ban a brioni plénumon kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. 1966–1967-ben írta meg emlékiratait, amely fontos történelmi forrásnak számít. Juhász József. Volt egyszer egy Jugoszlávia… Aula, Budapest, 142. o. ISBN 963-9215-51-1 (1999)

[4] Uprava državne bezbednosti (az Állambiztonsági Igazgatóság rövidítése).

Bozóki Antal (hon)lapja

Oldalak

2017. március 4., szombat

Nyilvánosságra kerültek a kivégzettek adatait tartalmazó könyvek, amelyeket a Titkos Sírok Feltárásának Állami Bizottsága talált meg