A józan ész nem engedélyezi, hogy éljünk a szólás szabadságával.

Milan R. Simić

A lenni, azt jelenti, hogy tenni.

A törvény szerint az ember bűnös, ha más emberek jogait megsérti; az etika szerint bűnös, ha csak arra gondol, hogy ezt elkövesse.

Kant, Immanuel (Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora.

Nem, köszönjük szépen azt a jobb holnapot. Tegnap már volt ilyenünk.

Dragan Petković  

"Kasne reforme pravosuđa i osnovnih prava"

BEOGRAD - Evropska komisija bi mogla ozbiljno da zameri Srbiji što još nije usvojila i primenila određene zakone u vezi sa poglavljem 23, koje se odnosi na pravosuđe i osnovna prava, upozorio je predsednik skupštinskog Odbora za ljudska i manjinska prava i ravnopravnost polova Meho Omerović uoči izveštaja EK o vladavini prava koji se očekuje do 15. maja.

Srbija, kaže Omerović, još nije usvojila zakon o besplatnoj pravnoj pomoći i o ravnopravnosti muškaraca i zena, kao ni izmene Zakona o savetima nacionalnih manjina koje je trebalo doneti početkom ove godine.

Čeka se, dodaje, i usvajanje izmena Zakona o pravima nacionalnih manjina, koji je donet još u vreme državne zajednice sa Crnom Gorom.

mc.rs

"Naveo sam samo nekoliko ključnih zakona koji se tiču odbora kojim ja predsedavam, a da ne govorim o čitavom setu onih stvari i nezavisnosti pravosudnih, tužilačkih i drugih organa u odnosu prema državi i institucijama. Tu će biti zamerki EK, to sam više nego siguran", rekao je Omerović za Tanjug.

To su, ističe, stvari koje moramo da rešavamo u ovoj godini.

On navodi da je za nas značajno što iz poglavlja 23 proističe i poseban Akcioni plan za položaj nacionalnih manjina koji žive u Srbiji, te što su zakoni Srbije koji se odnose na poštovanje ljudskih prava i prava nacionalnih manjina, po oceni evropskih i svetskih zvaničnika, među najboljima u ovom delu Evrope.

Omerović, međutim, primećuje da je problem njihova primena.

"U praksi imamo slučajeve da se određeni zakoni ne sprovode godinama zato što resorni ministar ne donose podzakonski akt ili se u međuvremenu promeni vlada, dođu novi izbori... imamo tehničkih problema da primenimo određene zakone", upozorava Omerović.

Izveštaj EK koji će biti prezentovan zvaničnicima biće ponovna opomena institucijama države Srbije koje ili ne funkcionišu ili nisu u punom kapacitetu, pre svega u pravosuđu, a biće i zamerki na odnos prema određenim nezavisnim državnim organima i institucijama koje bira parlament.

"Tu ne očekujem pozitivnu ocenu od strane EK zato što znam i sam sam svestan toga da nam tu dosta toga škripi, rokovi su protekli, neke stvari idu jako sporo, a i praksa je pokazala da postoje određeni problemi", dodao je Omerović.

Ističe da parlament mora da ima kontrolnu funkciju, ali da poslanici često to zaboravljaju.

"Mi moramo da kontrolišemo kako izvršna vlast, javna preduzeća, sprovode određene zakone, konkretno u ovom slučaju zakone koji se tiču poštovanja ljudskih prava i prava nacionalnih manjina", kaže Omerović.

Urađeno je, kaže, dosta na implementaciji Konvencije Saveta Evrope o sprečavanju nasilja nad ženama usvajanjem izmena i dopuna zakona koji stupaju na snagu 1. juna, a usvojena je i Strategija o unapređenju položaja Roma i Romkinja.

"To su stvari koje će EK prepoznati kao boljitak i nešto što je značajno kvalitetno urađeno u proteklom periodu", navodi Omerović.

Navodeći da pripadnici nacionalnih manjina u Srbiji u najvećem broju slučajeva dele sudbinu većinskog srpskog naroda, Omerović kaže da postoje određeni problemi u implementaciji pojedinih zakona kada je reč o zapošljavanju pripadnika nacionalnih manjina u javnom sektoru.

Tu, dodaje, moramo mnogo više da uradimo jer još postoje institucije i službe u kojima se pripadnici nacionalnih manjina jedva ili nikako ne mogu zaposliti.

"Pre dva meseca sam se obratio ministru spoljnih poslova Ivici Dačiću da mi dostavi informaciju o tome koliko je predstavnika nacionalnih manjina u Srbiji u poslednjih 13 godina upisano na diplomatsku akademiju. Nisam dobio odgovor", kaže Omerović.

29. april 2017. | 10:07 | Izvor: Tanjug

http://www.rtv.rs/sr_lat/politika/kasne-reforme-pravosudja-i-osnovnih-prava_820608.htm

A VMSZ saját maga ellen gyűjt aláírásokat (?)

Így néz ki a hat objektum építési terve
A Szabad Magyar Szó is közölte néhány napja a hírt, miszerint a szabadkai Gerontológiai Központ részeként migráns családok elhelyezésére hat házat építenek Szabadkán. Emlékeztetőül, íme ez a hír:

Szabadka: Menekültcsaládok elhelyezésére építenek házakat

Szabad Magyar Szó | 2017. április 23. |

http://szabadmagyarszo.com/2017/04/23/szabadka-menekultcsaladok-elhelyezesere-epitenek-hazakat/

A hír megjelenését követően szinte pillanatok alatt hatalmas lett a felháborodás a szabadkai lakosság körében, főként a szóban forgó Március 27. utca környékén élők tiltakoztak a megoldás ellen. Az ügyben mindeddig csend volt, a meglepő fordulatra pénteken, a hosszú hétvége előtti napon került sor, ugyanis a Vajdasági Magyar Szövetség egy terjedelmes közlemény keretében tudatta ország-világgal, hogy aláírásokat gyűjt a megoldás ellen.
A közlemény best of részei:
„A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai városi szervezete a leghatározottabban elítéli ezt a retorikát, ezt a döntést és arra biztatja a szabadkai polgárokat, minél nagyobb számban írják alá azt a petíciót, ami ellenzi, hogy Szabadkán a migránsok számára családi házak épüljenek(…) A valósággal semmilyen viszonyban nincs az a fajta politika, amivel Ivanišević úr  érvel. A városunkon áthaladó migránsáradat negatív és a polgárok biztonságára, a közrendre veszélyes tapasztalatot hagyott hátra(…)A szabadkaiak mindig is büszkék voltak arra, hogy nyitott és befogadó városban élnek.”
Tisztázzuk: az építkezés urbanisztikai terve a szabadkai önkormányzat építésügyi titkárságán tekinthető meg. Szabadkán az alpolgármester (Horvát Tímea) és a képviselő-testület elnöke (Bunford Tivadar) is a VMSZ városi szervezetének tagjai, amely szervezet ezt a közleményt aláírta.
Ráadásul, Bunford Tivadar tavaly júniusban a Magyar Szónak Lehetőségek keresése címmel adott interjújában többek között elmondja, hogy „a három legsúlyosabb – a polgármesteri, az alpolgármesteri és a városi képviselő-testület elnöki – tisztség közül kettő a mienk, a VMSZ adja az alpolgármestert és a városi képviselő-testület elnökét.”
Miután a VMSZ országos, tartományi és helyi szinteken is folyamatosan azt hangsúlyozza, mennyire kiváló és konstruktív az együttműködésük a Szerb Haladó Párttal, illetve – hogy Bunfordot idézzük – Szabadka három kulcspozíciójából kettő az övéké, felvetődik a kérdés, miért nem tudták érvényesíteni akaratukat. Igaz, hogy Ivanišević, a szabadkai Gerontológiai Központ egykori igazgatója, jelenlegi államtitkár nem a haladó párt tagja, na de Vučić mindannyiuk főnöke. Ha pedig így van, akkor Pásztorék miért nem interveniáltak „családon belül” a kormányfő-államfőnél? Ehelyett gyakorlatilag saját maguk ellen gyűjtenek aláírásokat, hiszen „a három legsúlyosabb tisztség közül kettő” birtokában  a petíciót a VMSZ szabadkai aktivistái gyakorlatilag a VMSZ szabadkai önkormányzati tisztségviselői ellen gyűjtik.
Szabad Magyar Szó, 2017. április 28.
http://szabadmagyarszo.com/2017/04/28/a-vmsz-sajat-maga-ellen-gyujt-alairasokat/

MORVAI KRISZTINA ZENTÁN

A zentai polgármester, Ceglédi Rudolf megtiltotta, hogy a magyar  EP képviselő belépjen

az 1911-ben befejezett magyar városháza épületébe.

https://youtu.be/JGBaEvt9a64

https://youtu.be/ul5_LyuIzr4

https://www.youtube.com/watch?v=w5nltcqXe7U

https://www.facebook.com/515261841977172/videos/725598024276885/

http://alfahir.hu/2017/04/21/morvai_kirsztina_gaudi_nagy_tamas_nemzeti_jogvedo_szolgalat_delvidek_vmsz

MPSZgmail

Az autonómia európai megoldás

A külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács képviselői 2017. április 25-26-án Brüsszelben kihelyezett ülést tartottak.

 A KMAT elnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására, az Európai Néppárt (EPP) magyar delegációjának vendégeként, tizenhét tagú küldöttség érkezett Brüsszelbe, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország magyar szervezeteinek és pártjainak képviseletében. Ahogyan az a Kárpát-medencében tartott ülések esetében is történik, meghívást kapott Szili Katalin, Magyarország miniszterelnökének autonómiaügyi megbízottja, valamint a testület szakértői is, Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Bizottság igazgatója, Bedő Árpád jelenlegi, valamint Mécs László volt KMAT-titkár.

Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszelbe, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az európai parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, hogyha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és hogyha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”.

A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgárság iránt, mind az autonómiát képviselő politikusokkal szemben. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában.

Az ülésre vendégként meghívást kapott Herbert Dorfmann néppárti EP-képviselő is, aki az 1972-től autonóm státussal rendelkező észak-olaszországi tartományt, Dél-Tirolt képviseli az európai parlamentben. Beszámolójában a dinamikusan fejlődő Dél-Tirolt mutatta be, kiemelve, hogy az egyre több országos feladatkört ellátó autonóm régiónak immár nagyon erős gazdasági önállósága van, adójuk 90 %-a helyben marad, ez tette lehetővé, hogy a negyven évvel ezelőtt nagyon szegény térség az autonómia működtetésével Olaszország leggazdagabb tartományává váljék. A migránsválság amúgy már náluk is komoly kérdés, a mintegy ötvenezer bevándorlónak ugyanis nyilatkoznia kell, hogy a német, olasz vagy a ladin közösséghez tartozónak vallja-e magát, ez pedig, úgy tűnik, szinte megoldhatatlan problémákat gerjeszt. Kérdésre válaszolva a képviselő azt mondta, hogy az uniós tagság nem oldotta meg az évtizedes kisebbségi gondokat, éppen ezért a csatlakozás előtt álló államok esetében a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartását hangsúlyosabban kell követelni.

Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoring-tevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel.

A KMAT szervezésében ősszel az önrendelkezéssel és az autonómia esélyeivel foglalkozó, reprezentatív konferenciára kerül sor, amelynek szervezéséhez máris hozzákezdtek.
2017. április 27. csütörtök

http://tokeslaszlo.eu/cikk/az_autonomia_europai_megoldas

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács

2017. április 25-én tartott brüsszeli ülésén elfogadott

zárónyilatkozata

A közép-európai rendszerváltozások óta a Kárpát-medencei, kisebbségi sorsra jutott őshonos magyar nemzeti közösségek helyzete a mai napig nem rendeződött. Az elmúlt negyedszázadban létszámuk folyamatosan és drasztikusan csökkent.

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács, melynek valamennyi számottevő kisebbségi sorban élő magyar politikai szervezet a tagja, egyhangúlag megállapítja, hogy a magyar közösségek – európai sorstársaikhoz hasonlóan – szülőföldön boldogulásának egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia. Teljes körű, azaz a személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek kombinációja.

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács kijelenti, hogy az autonómia különböző formáinak megvalósítása érdekében minden elképzelhető törvényes eszközt igénybe vesz.

A Kárpát-medencei, őshonos magyar kisebbségek autonómiája a közép-európai térség és ez által egész Európa stabilitásának és békéjének záloga, ezért az Európai Unió alapvető érdeke. A társadalmi béke, a politikai stabilitás és a gazdasági prosperitás hosszú távon csak akkor biztosítható, ha a kisebbségi sorba kényszerített magyarok is gyakorolhatják a teljes körű önrendelkezést.

Magyar Közösség Pártja (Szlovákia)

Kárpátaljai Magyar kulturális Szövetség (Ukrajna)

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (Románia)

Székely Nemzeti Tanács (Románia)

Erdélyi Magyar Néppárt(Románia)

Vajdasági Magyar Szövetség (Szerbia)

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (Szerbia)

Vajdasági Magyarok Demokratikus Pártja (Szerbia)

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (Szlovénia)

Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége

http://tokeslaszlo.eu/dokumentum/a_karpat-medencei_magyar_autonomiatanacs_2017_aprilis_25-en_tartott_brusszeli_ulesen_elfogadott_zaronyilatkozata

 

Elmélet nélkül a tapasztalat vak, a tapasztalat nélküli elmélet pedig csak intellektuális játék.

Kant, Immanuel (Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora.

(Más) napló 77.

„Elégedett szerbiai magyarok”?

Kisebbségjogi témák

Április 20.

Van-e jogunk beleavatkozni a jövő dolgaiba?

– A híradások szerint Pintér (Attila, Magyarország belgrádi nagykövete – B. A.) elmondta, hogy a „szerbiai magyarok elégedettebbek a helyzetükkel, mint korábban bármikor”.[1] Lehet, hogy a nagykövetnek igaza van. Azt nem tudom, hogyan gondolkodik a vajdasági magyarok többsége, hiszen nincs semmiféle közvélemény-kutató intézet, de miközben a budapesti, az újvidéki, a szabadkai fiatalok tiltakoznak, a fiatal magyar értelmiség – néhány kivételével – csendes. Ez pedig jelzésértékű – írja naplójegyzetében az egyik ismert vajdasági magyar író.[2]

Ebben a rossz gazdasági helyzetben, amikor Szerbiában 130 dinár a minimális órabér, ami azt jelenti, hogy havi szinten, átlag 174 munkaórával, a minimálbér 22.620 dinár, amikor tömegesen költöznek el a délvidéki magyarok a szülőföldjükről, közvélemény-kutató intézet nélkül nem tudjuk, „hogyan gondolkodik a vajdasági magyarok többsége”? Ez egyúttal arra is utal, hogy írónk bizony eltávolodott a népétől, vagyis nincsen közvetlen kapcsolatban az emberekkel. Nem él közöttük. Így természetesen azt sem tudhatja, „hogyan gondolkodik a vajdasági magyarok többsége”. Ha „nincs semmiféle közvélemény-kutató intézet”, akkor közvélemény se nincsen?

A másik gondolat ebben a szövegben, amelyiken fennakadtam, hogy írónk szerint „a fiatal magyar értelmiség – néhány kivételével – csendes. Ez pedig jelzésértékű.” Lehet, hogy a fiatal értelmiségiek többsége csendes, de ki mutat nekik példát?  Az idősebb értelmiségiek, akikhez írónk is tartozik? Miért hallgatnak azok?

Írónk számára az ifjú értelmiség hallgatása „jelzésértékű”. Hogy ez a szó mit jelent, azt bizonyára csak maga szerző tudja. Milyen szempontból, ki felé, mi felé „jelzésértékű?” Azért hallgatnak a fiatalok, mert jó nekik, vagy, mert nem?

Mint sok más esetben, az író most is az olvasóra bízta, hogy értelmezze szavait, ahogy éppen megfelelőnek tartja. Levette ezzel magáról az állásfoglalás kötelezettségét, ami nem éppen írói jó tulajdonság.

Az egyetemistatüntetésekkel kapcsolatban írónk „nem annyira a félelemmel, inkább az aggódással és fájdalommal” állapítja meg: „Nem lesz könnyű dolga ennek a nemzedéknek. Mi jogon avatkozzam be a jövő dolgaiba: Beletörődtem abba, hogy ezek az események nélkülem, de nem ellenemre zajlanak.”[3]

Az író csak néma szemlélője az eseményeknek. Látja ugyan és nem is ellenzi azokat, de nem akar beleavatkozni a „jövő dolgaiba”.  

A fiatalok éppen jobb és a szebb jövőt követelve tüntetnek napról napra Szerbia utcáin. Köztük magyar fiatalok is. Az írót ez már nem érdekli. Neki a jelene és a holnapja is biztosítva van.

A jövőt ma alakítjuk ki, és nem holnap. A holnap az már maga a jövő. A mában már benne van a holnap, vagyis a jövő is. Vajon bekövetkezett volna-e 1848, ha Petőfi és a többi magyar költő, író hasonlóan viszonyult volna az eseményekhez?

Nem csak jogunk, kötelességünk is beavatkozni a „jövő dolgaiba”. Ha ezt nem tesszük, mások döntenek rólunk, vagyis a jövőnkről!  Az új nemzedékek arra (is) emlékezni fognak, hogy mit tettünk, illetve mit nem tettünk az elviselhetőbb jövő érdekében.

Április 20-23.

„Pártállam, önkény, diktatúra!”[4]

Megfigyelő látogatást tett a Délvidéken/Vajdaságban a Morvai Krisztina EP képviselő által vezetett nemzeti jogvédő (Nemzeti Jogvédő Szolgálat – NJSZ) delegáció.

A négynapos monitoring alatt, amelyen én is részt vehettem, a küldöttség Óbecsén, Zentán és Szabadkán – két lakossági fórum keretében is – találkozott és véleményt cserélt a magyar nemzetiségű lakosokkal. Előre be nem jelentett, váratlan látogatást tett több közigazgatási, rendőrségi és igazságügyi intézményben (bíróságon, ügyészségen, szabálysértési bíróságon, kataszteri hivatalban) és találkozott a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösség (VMDK), valamint a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) vezetőivel, tagjaival.

A látogatás apropóját az adta, hogy az Európai Parlamentben – az információk szerint – május 16-án kerül megvitatásra David McAllister német EP-képviselő/jelentéstevő nevéhez fűződő 2016-os szerbiai országjelentés, az Európai parlament állásfoglalására irányuló indítvánnyal együtt.

A küldöttség tagjai a helyszínen kívántak tájékozódni, hogyan valósulnak meg a magyar közösség – a nemzetközi normák és a belső jogszabályok által biztosított – jogai, legfőképpen az anyanyelv-használat területén.

A helyszíni betekintés alapján azt lehetne megállapítani, hogy magyar közösség helyzete/állapota és jogainak megvalósulása talán még rosszabb, mint ahogy azt A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai című április elején megjelent (árnyék)jelentésben[5] megírtam.  

A nyelvhasználat területén – a magyar nyelv hivatalos használatát előíró jogszabályok ellenére – a közhivatalokban és a bíróságon alig található magyar nyelvű tájékoztató jellegű és egyéb felirat vagy nyomtatvány. Magyar nyelvű formanyomtatványt, űrlapot szinte sehol nem tudtak mutatni. Miközben Óbecsén a magyarok 45, Zentán pedig a lakosság 78 százalékét képezik. Vagyis jóval meghaladják az egyenrangú nyelvhasználat biztosításhoz szükséges 15 százalékot.[6]

Az óbecsei bíróságon például a magyar bíró neve csak szerb nyelven és cirill betűvel van feltüntetve. Az eljárások általában szerb nyelven, vagy fordító segítségével történnek. A Szabálysértési Bíróságon is ritka a magyar nyelven lefolytatott eljárás, az is csak első fokon. (A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának elnöke pedig éppen ebben a városban él.)

Magyar nemzetiségű alkalmazottak akadnak ugyan a hivatalokban és az igazságügyben, vezető beosztásban is, de a részarányos foglalkoztatás biztosítása továbbra is elméleti kategóriát képez. Az utánpótlás se nincsen biztosítva. Zentán a magyarul egyébként beszélő rendőrségi alkalmazott – a küldöttséggel való találkozó alkalmával – gyorsan szerb nyelvre fordította a szót, mondván, hogy „így pontosabban tudja kifejezni magát”.

Az lakosok nem ismerik a jogaikat és nem is kérik azok gyakorlati alkalmazását. Ügyintézéskor – Óbecsén és Zentán egyaránt –, aki nem beszéli megfelelő szinten a szerb nyelvet, az magával viszi a férjét, vagy a felségét, hogy segítsen a szerb nyelvű és cirill betűs nyomtatványok, űrlapok kitöltésben.

A köztársasági szintű hivatalokban, mint például a kataszter, a magyar nyelv használata egyáltalán nincsen biztosítva. Se szóban, se írásban. Ezt – jogellenesen – azzal magyarázzák, hogy „a székhelyük Belgrádban van és rájuk a helyi jogszabályok nem vonatkoznak”.

A küldöttség tagjai megismerkedhettek a magyarság nagyméretű és fokozódó fogyásával, a tömeges elvándorlás problémájával, a munkanélküliség növekedésével és a szegénység fokozódásával is. (Zentán csak a cukorgyár leállítása miatt mostanában mintegy kétezer lakos távozott külföldre.) 

Röviden: A gyakorlatban a nemzeti közösségi jogok messze elmaradnak a jogszabályok által biztosított jogoktól. Mondhatni azt is, hogy köszönő viszonyban se nincsenek a jogszabályokkal.

A zentai magyar közigazgatás a delegáció érkezése előtt (fizetség ellenében) jóváhagyta, majd – bizonyára felsőbb utasítás hatására – nem engedélyezte a lakossági fórum megtartását a városháza nagytermében, ami már önmagában is botrány. A határozat indokolásban az áll, hogy a képviselő asszony kérelmének „munkaterve olyan elemeket tartalmaz, amelyek alkalmasak a közbiztonság, a béke és a közrend, valamint a közerkölcs megzavarására”.

Deli Andor, aki a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által, vagyis önhibáján kívül, a Fidesz színeiben lett EP-képviselő, és aki eddig éppen semmivel nem járult hozzá az itteni magyarság helyzetének javításához, problémáinak megoldásához, 2017. február 21-én – igaz gyér közönség előtt – legalábbis a fotó alapján ítélve – előadást tartott a zentai városháza nagytermében „az aktuális európai politikai helyzetről a Vajdasági Magyar Szövetség Nyugdíjas Fórumának és Női Fórumának szervezésében. – A nagyon szívélyes és tartalmas találkozó végén egyetértettünk abban, hogy az előző évek sikeres együttműködését a jövőben is folytatni fogjuk – dicsekszik Deli.[7]  Csak éppen azt nem tudjuk, miből áll(t) ez a siker?   

A nemzeti jogvédő (NJSZ) delegáció az Európai Unióhoz való csatlakozásra váró Szerbia állapotáról úgy fogalmazott, hogy itt még „klasszikus pártállami viszonyok uralkodnak, s a mindennapokban az állami (politikai) önkény, a jogfosztottság, az emberek kiszolgáltatottsága a jellemző”.[8]  

A képviselő asszony kitiltásáról szóló példátlan határozatot aláíró magyar jogész és a város magyar polgármestere nemcsak a délvidéki magyaroknak tett rossz szolgálatot, hanem Szerbiának is.  

David McAllister európai parlamenti állásfoglalási javaslatának 25. pontja megállapítja, hogy „a Vajdaság soknemzetiségű, multikulturális és felekezeti sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; kiemeli, hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”.[9]

Lehetséges, hogy „Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”, de többnyire csak de iure, vagyis csak a törvényhozás szintjén lehetséges – a nemzetközi normákhoz való igazodási kötelezettség miatt. A legtöbb esetben ezek a normák is az un. soft law-hoz (puha, nem kötelező erejű joghoz) tartoznak, vagyis nem tartalmaznak büntető rendelkezéseket. Így lehetséges, hogy a gyakorlatban a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok „különbséget éreznek a törvénybe foglaltak és a valóságban tapasztaltak között”.[10]

Szerbiát mindaddig nem kellene felvenni az Európai Unióba, amíg nem változik meg a magyar közösség helyzete, amíg a gyakorlatban elmarad a nemzeti kisebbségi jogok hatékony alkalmazása.  

Szijjártó Péter – mindennek ellenére – „már szívesen látná Szerbiát az unióban. A magyar külügyminiszter szeretné, ha Brüsszel nem avatkozna be déli szomszédjának kisebbségpolitikájába.”[11] Ebből az következik, hogy az aktuális magyar kormány – Pásztor István és társai kivételével –, Szerbia EU-s csatlakozása érdekében, lemondott a délvidéki/vajdasági magyarokról. 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2017. április 27.

---

[1] Ezzel a sommás értékeléssel kapcsolatban lásd Az értelmiség felelőssége? c. 2017. április 12-i írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=9726, 217. április 12.

[2] Végel László: Elégedett szerbiai magyarok. Családi kör. 2017. április 20. 3.

[3] Apák és fiúk, uo. 8-9.

[4] http://www.morvaikrisztina.hu/, 2017. április 24. [19:54]

[5] Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület. Verzál 021. Újvidék 2017 256.

[6] „A helyi önkormányzat köteles alapszabályával hivatalos használatba bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvét és írásmódját, ha a területén az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15%-ot.” TÖRVÉNY A HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL.

Az SZK Hivatalos Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005. – másik törvény és 30/2010. szám.

11/2 szakasz. http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

[7] http://deli.fidesz-eu.hu/…/talalkozo-a-vmsz-noi-es-nyugdij…/ és https://www.facebook.com/deliandor/photos/pcb.1289880971103238/1289880841103251/?type=3

[8] Lásd a 4-es alatti honlapon.

[9] MOTION FOR A EUROPEAN PARLIAMENT RESOLUTION on the 2016 commission report on Serbia. (2016/2311(INI))

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A8-2017-0063&format=XML&language=EN, 22 March 2017 és

JELENTÉS a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A8-2017-0063+0+DOC+XML+V0//HU&language=hu, 2017. március 22.

[10] v-ár: Egyet ír a törvény, mást mutat a valóság. Magyar Szó, 2016. szeptember 22. 4.

[11] Szijjártó Péter már szívesen látná Szerbiát az unióban. http://szabadmagyarszo.com/2017/03/06/szijjarto-peter-mar-szivesen-latna-szerbiat-az-unioban/, 2017. március 6.

 

MCALLISTER JAVASLATA

Szerbia kisebbségjogi kötelezettségei

A David McAllister német EP-képviselő/jelentéstevő nevéhez fűződő 2016-os szerbiai országjelentés, az Európai parlament állásfoglalására irányuló indítvánnyal együtt – a hírek szerint –, május 16-án kerül megvitatásra.

Az állásfoglalási javaslatot az EP Külügyi bizottsága 2017. március 22-ei keltezéssel tette közzé.[1]   Szövege a napokban magyar nyelven is hozzáférhetővé vált.[2]

A magyar közösség szempontjából a legfontosabb „a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme” című rész, amely 24. és 25. pontja valójában meghatározza az EP Szerbiai iránti elvárásait a nemzeti kisebbségek helyzete és jogai területén.

Fontos, hogy a dokumentum 24. pontja megismétli azt az álláspontot, miszerint „az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele”.

A javaslatnak még két rendkívül fontos kitétele van: Az egyik „ismételten felhívja Szerbiát, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok egész országban történő következetes végrehajtását”. A másik pedig „felkéri Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést”.

Ez a három álláspont kötelezi Szerbiát a nemzetközi szerződésekből, de a belső jogszabályokból eredő nemzeti kisebbségi jogok következetes gyakorlati alkalmazására.

A 24. pontnak a többi megfogalmazása azonban már vita tárgya lehet.

A javaslat szerint, az EP „üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, amelyet most működőképesebbé kell tenni”.

A megfogalmazás még rendben is lehetne, ha nem állnának fenn a következő problémák:

1. A Magyar Nemzeti Tanács mindeddig nem tűzte napirendre a cselekvési tervet és nem fogalmazta meg a magyar közösség helyzetének jobbítására vonatkozó javaslatait. Így, ezek be sem kerültek a szerb kormány által 2017. március 3-án elfogadott dokumentumba.[3]  

2. A nemzeti kisebbségi alapot létrehozó rendelet[4] ugyanazon a napon került elfogadásra, mint a cselekvési terv, azzal a céllal, hogy támogassa a terveket a nemzeti kisebbségi kultúra, oktatás, tájékoztatás és hivatalos nyelvhasználat területén.

Az alappal kapcsolatban azonban probléma, hogy mindössze 1 800 000 dinár, vagyis kevesebb, mint 15 ezer eurós összeggel hozták létre! Kötelezettség-teljesítésként, vagyis formálisan, most már létezik ugyan az alap, de hogyan lehet ebből az összegből bármit is fejleszteni?

A határozati javaslat e pontjával kapcsolatban az észrevételek a következők:

1. egyetlen szó nincsen benne a nemzeti kisebbségek önkormányzatának biztosításáról;
2. a tervezetben a kultúra szót nem lehet megtalálni, pedig külön jelentősége van a nemzeti önazonosság megőrzésében;
3. tartalmazza ugyan a közigazgatásban való „megfelelő” képviseletre vonatkozó felhívást, de ez nem elegendő, mivel a nemzeti kisebbségeknek „részarányos” (a lakosságban való részvétellel arányos) képviselet kellene biztosítani;
4. nem csak az állami szervekben, hanem általában, az élet minden területén alkalmazni kellene a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatását;
5. nem tér ki a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben (nem elég csak a parlamentekben) való arányos részvételére, illetve annak biztosítására, holott ez is európai norma;
6. nem hívta fel Szerbiát a két legfontosabb törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosításának meggyorsítására, ami már huzamosabb ideje késik. 

A javaslat 25. pontja megállapítja, hogy „a Vajdaság soknemzetiségű, multikulturális és felekezeti sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; kiemeli, hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”.

Lehetséges, hogy „Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”, de ez többnyire csak a törvényhozás szintjén – a nemzetközi normákhoz való igazodás miatt – lehetséges. A gyakorlatban azonban a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok „különbséget éreznek a törvénybe foglaltak és a valóságban tapasztaltak között”.[5]

Nagy felelősség hárul, tehát, az anyaországi EP-képviselőkre – a párthovatartozásuktól függetlenül –, hogy a szerbiai országjelentés kapcsán milyen álláspontokat fogad el az Európai Parlament. Ezek ugyanis huzamosabb időre meghatározhatják a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének/sorsának alakulását, jogainak megvalósulását is. 

Bozóki Antal

Újvidék, 2017. április 26.

---

[1] MOTION FOR A EUROPEAN PARLIAMENT RESOLUTION on the 2016 commission report on Serbia. (2016/2311(INI))

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A8-2017-0063&format=XML&language=EN, 22 March 2017

[2] JELENTÉS a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A8-2017-0063+0+DOC+XML+V0//HU&language=hu, 2017. március 22.

[3] Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére. http://www.vajma.info/

[4] Vlada Republike Srbije: Uredba o postupku raspodele sredstava iz Budžetskog fonda za nacionalne manjine. Službeni glasnik RS [Szerbia Köztársaság kormánya: Rendelet a költségvetési eszközök nemzeti kisebbségek közötti elosztásának eljárásáról. Az SZK Hivatalos Lapja]. 22/16 szám, 2016. március 4. 29. http://www.propisi.com/registar-propisa-mart-2016.html és http://paragraf.rs/dnevne-vesti/070316/070316-vest15.html

Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről]. A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003. – Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye 72/2009. – másik törvény) (http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, az 5.).

A törvény 20(1) szakasza szövetségi alap létesítését irányozta elő a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlődésének a serkentésére. Erre azonban 14 évig nem került sor. Ez is arra utal, hogy a szerb hivatalos szerveket mennyire nem érdekli a nemzeti kisebbségek fejlődése.

[5] v-ár: Egyet ír a törvény, mást mutat a valóság. Magyar Szó, 2016. szeptember 22. 4.