Oldalak

▼

2017. április 26., szerda

MCALLISTER JAVASLATA



Szerbia kisebbségjogi kötelezettségei



A David McAllister német EP-képviselő/jelentéstevő nevéhez fűződő 2016-os szerbiai országjelentés, az Európai parlament állásfoglalására irányuló indítvánnyal együtt – a hírek szerint –, május 16-án kerül megvitatásra.
Az állásfoglalási javaslatot az EP Külügyi bizottsága 2017. március 22-ei keltezéssel tette közzé.[1]   Szövege a napokban magyar nyelven is hozzáférhetővé vált.[2]
A magyar közösség szempontjából a legfontosabb „a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme” című rész, amely 24. és 25. pontja valójában meghatározza az EP Szerbiai iránti elvárásait a nemzeti kisebbségek helyzete és jogai területén.
Fontos, hogy a dokumentum 24. pontja megismétli azt az álláspontot, miszerint „az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele”.
A javaslatnak még két rendkívül fontos kitétele van: Az egyik „ismételten felhívja Szerbiát, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok egész országban történő következetes végrehajtását”. A másik pedig „felkéri Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést”.
Ez a három álláspont kötelezi Szerbiát a nemzetközi szerződésekből, de a belső jogszabályokból eredő nemzeti kisebbségi jogok következetes gyakorlati alkalmazására.

A 24. pontnak a többi megfogalmazása azonban már vita tárgya lehet.
A javaslat szerint, az EP „üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, amelyet most működőképesebbé kell tenni”.
A megfogalmazás még rendben is lehetne, ha nem állnának fenn a következő problémák:
1. A Magyar Nemzeti Tanács mindeddig nem tűzte napirendre a cselekvési tervet és nem fogalmazta meg a magyar közösség helyzetének jobbítására vonatkozó javaslatait. Így, ezek be sem kerültek a szerb kormány által 2017. március 3-án elfogadott dokumentumba.[3]  
2. A nemzeti kisebbségi alapot létrehozó rendelet[4] ugyanazon a napon került elfogadásra, mint a cselekvési terv, azzal a céllal, hogy támogassa a terveket a nemzeti kisebbségi kultúra, oktatás, tájékoztatás és hivatalos nyelvhasználat területén.
Az alappal kapcsolatban azonban probléma, hogy mindössze 1 800 000 dinár, vagyis kevesebb, mint 15 ezer eurós összeggel hozták létre! Kötelezettség-teljesítésként, vagyis formálisan, most már létezik ugyan az alap, de hogyan lehet ebből az összegből bármit is fejleszteni?

A határozati javaslat e pontjával kapcsolatban az észrevételek a következők:
  1. egyetlen szó nincsen benne a nemzeti kisebbségek önkormányzatának biztosításáról;
  2. a tervezetben a kultúra szót nem lehet megtalálni, pedig külön jelentősége van a nemzeti önazonosság megőrzésében;
  3. tartalmazza ugyan a közigazgatásban való „megfelelő” képviseletre vonatkozó felhívást, de ez nem elegendő, mivel a nemzeti kisebbségeknek „részarányos” (a lakosságban való részvétellel arányos) képviselet kellene biztosítani;
  4. nem csak az állami szervekben, hanem általában, az élet minden területén alkalmazni kellene a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatását;
  5. nem tér ki a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben (nem elég csak a parlamentekben) való arányos részvételére, illetve annak biztosítására, holott ez is európai norma;
  6. nem hívta fel Szerbiát a két legfontosabb törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosításának meggyorsítására, ami már huzamosabb ideje késik. 

A javaslat 25. pontja megállapítja, hogy „a Vajdaság soknemzetiségű, multikulturális és felekezeti sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; kiemeli, hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”.
Lehetséges, hogy „Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”, de ez többnyire csak a törvényhozás szintjén – a nemzetközi normákhoz való igazodás miatt – lehetséges. A gyakorlatban azonban a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok „különbséget éreznek a törvénybe foglaltak és a valóságban tapasztaltak között”.[5]

Nagy felelősség hárul, tehát, az anyaországi EP-képviselőkre – a párthovatartozásuktól függetlenül –, hogy a szerbiai országjelentés kapcsán milyen álláspontokat fogad el az Európai Parlament. Ezek ugyanis huzamosabb időre meghatározhatják a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének/sorsának alakulását, jogainak megvalósulását is. 

Bozóki Antal
Újvidék, 2017. április 26.

[1] MOTION FOR A EUROPEAN PARLIAMENT RESOLUTION on the 2016 commission report on Serbia. (2016/2311(INI))
[3] Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére. http://www.vajma.info/
[4] Vlada Republike Srbije: Uredba o postupku raspodele sredstava iz Budžetskog fonda za nacionalne manjine. Službeni glasnik RS [Szerbia Köztársaság kormánya: Rendelet a költségvetési eszközök nemzeti kisebbségek közötti elosztásának eljárásáról. Az SZK Hivatalos Lapja]. 22/16 szám, 2016. március 4. 29. http://www.propisi.com/registar-propisa-mart-2016.html és http://paragraf.rs/dnevne-vesti/070316/070316-vest15.html
Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről]. A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003. – Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye 72/2009. – másik törvény) (http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, az 5.).
A törvény 20(1) szakasza szövetségi alap létesítését irányozta elő a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlődésének a serkentésére. Erre azonban 14 évig nem került sor. Ez is arra utal, hogy a szerb hivatalos szerveket mennyire nem érdekli a nemzeti kisebbségek fejlődése.
[5] v-ár: Egyet ír a törvény, mást mutat a valóság. Magyar Szó, 2016. szeptember 22. 4.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése