Ezrek tiltakoznak Szerbiában a választás tisztességtelensége miatt

Harmadik napja tüntetnek Szerbia szerte „a diktatúra ellen”. Belgrád, Niš, Újvidék, Szabadka és más nagyvárosok tereit minden este elégedetlen és dühös fiatalok ezrei lepik el. A szervezők ismeretlenek, a követelések is csak szerdán kezdtek körvonalazódni. Szerbiában ilyen kiterjedésű tüntetéssorozatra 17 éve nem volt példa. Akkor Milošević bukásával végződött a történet.

Vasárnap, április 2-án választott államfőt az ország közvetlen szavazással. Az abszolút győztes az öt éve regnáló Aleksandar Vučić, eddigi miniszterelnök, a Szerb Haladó Párt (SNS) vezére, Orbán Viktor és Szijjártó Péter favoritja lett.

A választás nagyjából a papírforma szerint alakult: a márciusi közvélemény-kutatások szinte kivétel nélkül első fordulós, azaz 50 százalék feletti győzelmet jósoltak Vučićnak, aki persze mindent meg is tett annak érdekében, hogy második fordulóra semmiképp ne kerüljön sor.

A gyenge és százfelé húzó ellenzék csak abban bízhatott, hogy Vučićnak mégsem sikerül az a mutatvány, amely eddig csak két elődjének: a háborús bűnökkel vádolt Slobodan Miloševićnek, és a Milošević-rezsimet megbuktató Szerbiai Demokratikus Ellenzék politikusának, Vojislav Koštunicának.
Az elnökválasztáson tizenegy jelölt indult, ám komolyabb esélye arra, hogy a második fordulóban megmérkőzzön Vučićcsal, csak hármuknak volt: Saša Janković nemrég lemondott ombudsmannak, Vuk Jeremić egykori külügyminiszternek, aki egy éven át az ENSZ-közgyűlés elnöki tisztségét is ellátta, valamint Luka Maksimovićnak, aki Ljubiša Preletačević Beli néven vált ismertté a Tőtöttkáposztát is Egyé’ Mán-nevű viccpárt elnökeként. Elég sokat elmond a szerbiai politikai állapotokról, hogy nem az ellenzéki pártok jelöltjei, hanem egy rendszeren kívüli figura és két független jelölt voltak Vučić legesélyesebb kihívói.
Noha a hivatalos végeredményt még nem hirdette ki a Köztársasági Választási Bizottság (RIK), a szavazatok 96,8 százalékának összesítése alapján világosan látszik, hogy második forduló már biztosan nem lesz: Aleksandar Vučić 55,02 százalékos eredményt ért el, őt követi Saša Janković 16,36 százalékkal, Luka Maksimović 9,43 százalékon áll, Vuk Jeremićnek pedig 5,66 százalékkal kell beérnie.

 

Hozz magaddal még 16 embert

Tömeges választási csalásról, komolyabb szabálytalanságokról a voksolást figyelemmel kísérő független megfigyelők nem tettek jelentést, ám ez nem jelenti azt, hogy a szerbiai elnökválasztás demokratikus légkörben és fair körülmények között zajlott.
Újra elmondhattuk azt, ami minden egyes választás után elhangzik: ennél mocskosabb kampány még sohasem volt Szerbiában.
És valóban: volt itt megfélemlítés, zsarolás, hatalmi helyzettel való visszaélés, az országos tévécsatornák és napilapok teljes hadrendbe állítása a kormánypárti jelölt mellett, ezzel párhuzamosan az ellenzéki jelöltek teljes ellehetetlenítése és mocskolása.

Íme, néhány konkrét példa: számos közvállalat, sőt, egyes hatalomhoz közeli magáncégek is kötelezték a dolgozóikat, hogy vegyenek részt Aleksandar Vučić kampányrendezvényein, a választás napján pedig karikázzák be a 6-os sorszámot, amit fotóval is dokumentáljanak.
Mások olyan kitöltendő űrlapot kaptak, amely a Fidesz „hozz magaddal még egy embert”-módszerét fejlesztette tovább, abban az értelemben, hogy a delikvensnek tizenhat szavazót kellett hoznia. Jelesül a pártbefolyás alatt álló cégek munkahelyüket féltő dolgozói azt a feladatot kapták, hogy győzzék meg tizenhat közeli hozzátartozójukat, barátjukat, vagy akit csak akarnak, hogy „helyesen” szavazzon. Majd kérjék el az adataikat (név, telefonszám, lakcím), és persze készíttessenek velük is fotót a szavazócéduláról, amelyen a kedves vezető neve van bekarikázva.

Csütörtökre több komolyabb választási szabálytalanságra is fény derült. Az egyik, hogy míg a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) adati szerint Szerbia szavazókórú lakosságának létszáma 5,8 millió fő, addig a választói névjegyzékben 6,7 millió polgár szerepel: eszerint tehát 800 ezerrel több választó van, mint szavazópolgár.
Ugyancsak friss hír, hogy 70 szavazókörben fogják újraszámolni a szavazatokat, mivel azok száma nem egyezett a névjegyzékben szereplő adatokkal.

Az állami szervek is asszisztáltak Vučićnak. A köztársasági parlament Vučić-párti elnökasszonya például a kampány idejére felfüggesztette a T. Ház működését, nehogy az ellenzéki képviselők a parlamentből adott élő közvetítésben fejthessék ki a véleményüket. A elektronikus médiát szabályozó testület (REM) pedig úgy döntött, hogy – kellő kapacitás híján – nem monitorozza a választási kampány ideje alatt a médiumok működését, kizárólag az eseti panaszok elbírálására szorítkozik.
Az országos napilapokban – az egyetlen Danas kivételével – szinte csak kormánypropagandát lehetett olvasni, a vezér teljhatalmára legnagyobb veszélyt jelentő ellenzéki jelölteket pedig minden nap virtuálisan meglincselték.

Nehéz volt választani az országos napilapok közül a kampánycsendet megelőző napon: a nyolc újság közül hat a hatalmi koalíció jelöltjének teljes oldalas hirdetését hozta a címoldalán.

Emellett volt még névjegyzék alapján történő, pártaktivisták által végzett illegális adatgyűjtés a szavazási hajlandóságról, napidíj és szendvics fejében történő buszoztatás Vučić kampányrendezvényeire, ellenzéki jelölt képével és szlogenjével ellátott levonók ragasztgatása autók szélvédőjére, és persze a bőszen kommentelő, hírhedt humanoid bothadsereget is bevetették az interneten.

 

Hallgass az eszedre, szavazz az SNS-re

A Vučić melletti kampányból az SNS magyar koalíciós partnere, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is derekasan kivette a részét. Lakossági fórumokon győzködték a vajdasági magyarokat, hogy az eszükre hallgassanak, ne a szívükre, mert igaz ugyan, hogy Vučić egykor Nagy-Szerbiáról álmodott a radikális vezér, Šešelj vajda oldalán, hogy bosnyákok legyilkolászásával fenyegetőzött, hogy tájékoztatási minisztersége idején ölték meg az egyik kormánykritikus napilap tulajdonosát – de azóta sok víz lefolyt a Dunán (meg vér az Unán), Vučić megváltozott, ma arra törekszik, hogy az Európai Unióba vigye az országot, a szerb-magyar történelmi megbékélésben is elévülhetetlen érdemeket szerzett, és – ami a legfontosabb – Orbán Viktor is őt támogatja!
Sőt, Szijjártó Pétert még az egyik kampányrendezvényre is elküldte.

A VMSZ meglepően sok energiát és pénzt ölt hűségének bizonyítása érdekében Aleksandar Vučić népszerűsítésébe, az eredmény azonban nem lett valami fényes: különféle becslések szerint mindössze 25-30 ezer között lehet azoknak a vajdasági magyaroknak a száma, akik hallgattak a „józan eszükre”, és a 6-os sorszámot karikázták.
Összehasonlításképpen: a 2008-as államfőválasztáson induló Pásztor István VMSZ-elnök 93 ezer szavazatot kapott, 2012-ben pedig 63 ezret. Az idén azonban a kormánykoalíción belüli stabil pozíció megőrzése érdekében Pásztor nem indult az államfőválasztáson. Senki, a hatalmi koalíció egyetlen pártja sem sodorhatta veszélybe Aleksandar Vučić első fordulós győzelmét.
Az SNS elnökének azért volt olyan fontos, hogy megszerezze az első körös abszolút többséget, mert a második fordulóba akár el is bukhatott volna. Reális esély volt arra, hogy potenciális riválisának sikerül maga mögé állítani az ellenzéki pártok és jelöltek túlnyomó többségét, és esetleg azokat a polgárokat is az urnák elé csalogathatja, akik kishitűségből, reményvesztettségből, vagy egyéb okból nem vettek részt az április 2-i szavazáson.
Éppen azért döntött úgy Vučić, hogy maga indul a pusztán jelképes hatalmat jelentő elnökségért folyó versengésben, mert attól tartott, ha mást indít maga helyett, az jelentős mértékben növeli a választási kudarc esélyét. És ha egyszer sebet kap egy autoriter rezsim, az a seb már sohasem gyógyul be.
Vučić tehát elindult és nyert is az elnökválasztáson, otthagyva az alkotmány szerint tényleges hatalommal bíró kormányfői pozíciót. Persze senki sem gondolja azt, hogy a helyére lépő miniszterelnök majd azt tehet, amit akar. Nem kérdés, hogy a tótumfaktum továbbra is Vučić lesz.

 

Tüntetés a diktatúra ellen

Csakhogy Vučićból meg a „hamarosan jobban fogtok élni, már csak másfél-két évet bírjatok ki”-típusú ígéretekből egyre több embernek van elege. A képzett fiatalok – de a kevésbé képzett és kevésbé fiatalok is – tömegesen hagyják el az országot. A maradók meg általában nem nagyon szokták magukat halálra idegeskedni az emberi és szabadságjogok egyre brutálisabb eltiprása miatt – éppen ezért tűnt meglepőnek, hogy közvetlenül a választás utáni napon tüntetés szerveződött a Facebookon „a diktatúra ellen”.

A két legnagyobb városban, Belgrádban és Újvidéken már hétfőn este is több ezren vonultak ki az utcákra, többnyire egyetemisták és középiskolások. Még azt se nagyon tudták, hogy mit akarnak, vannak-e egyáltalán konkrét követeléseik, egyszerűen csak elégedetlenségüknek adtak hangot a választás kimenetele és az állítólagos választási csalások miatt.
Úgy fest, a spontán szerveződő, elemi fölháborodásból fakadó, vagy talán csak egy jó heccnek induló megmozdulás termékeny talajra talált. Kedden már vagy tucatnyi városban tartottak felvonulást, többek között a relatív magyar többségű Szabadkán is.
Szerdára pedig a közös követelések is megszülettek, melyek a következők: váltsák le a RIK és a REM tagjait, a parlament elnökét, valamint a közszolgálati televízió vezetőit, továbbá állapítsák meg a szavazók pontos számát, és vezessék be a kevésbé manipulálható elektronikus szavazást.
A tüntetők azt ígérik, ha nem tesznek eleget a követeléseiknek, előrehozott parlamenti választást fognak kikényszeríteni.

 

Biztosan a Soros

A tüntetések egyelőre békésen zajlanak, bár néhány provokátor bepróbálkozott, de csakhamar lelepleződtek. Az ellenzék egy része szimpátiáját fejezte ki a tiltakozók iránt, másik része hallgat, a hatalom lakájmédiája azonban megkezdte az összeesküvés-elméletek gyártását.

A „keleti blokk” országaiban jól bevált „sorosozás” itt sem maradhatott el, külföldi bérenceknek, megtévesztetteknek, manipuláció áldozatainak nevezik a tüntetőket – akárcsak 1996-97-ben, amikor a helyhatósági választásokon történt irdatlan mértékű csalások miatt vonultak utcára az egyetemisták, vagy 2000-ben, amikor az Otpor (Ellenállás) mozgalom égisze alatt szervezkedtek. 1997-ben végül sikerült rábírni a hatalmat, hogy ismerje el az ellenzéki győzelmet a nagyvárosokban, 2000-ben pedig Milošević és csapata kénytelen volt távozni a hatalomból.

Persze más idők voltak azok: Milošević sem az EU, sem az USA, de még a hagyományosan baráti Oroszország támogatását sem élvezte. Most Aleksandar Vučićot a kampány finisében fogadta először Angela Merkel német kancellár, aztán pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök, és dicsérték a sikeres reformjait, valamint a térség stabilitásáért tett erőfeszítéseit, választási győzelméhez pedig elsőként Johannes Hahn, uniós bővítési biztos gratulált.
Pressburger Csaba

https://vilagterkep.atlatszo.hu/2017/04/07/ezrek-tiltakoznak-szerbiaban-a-valasztas-tisztessegtelensege-miatt/