Közlemény
Megérkezett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. május 28-i keltezésű értesítése,
miszerint „forráshiány miatt nem részesíti támogatásban” az Árgus – Vajdasági
Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesületet „a Regionális vagy helyi jelentőségű
civil szervezetek működésének rezsi jellegű fenntartási költségeinek támogatása”
című pályázatán.
A levél végén ott áll a cinikus üzenet: „További munkájukhoz
sok sikert kívánok!”
Végel László – „az autokrata hagyomány megújulása” okán –
arról ír, hogy „a pártfunkcionáriusok és a pártsajtó erélyesen figyelmeztette a
’független értelmiségieket’, hogy ne kiabáljanak be a partvonalon kívülről,
amivel azt üzenték, hogy a megválasztott politikusokon kívül senki se szóljon
bele a közügyekbe. Ennek folytán a vajdasági magyar közösségben nem is
születtek kritikus, a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű civil
szervezetek. Részben ezzel magyarázható a közösség többségének távolmaradása a
szavazóurnáktól, az alacsony részvételi arány még olyan fontos ügyekben is, mint
a Magyar Nemzeti Tanács megválasztása”.[1]
Végel rávilágított a vajdasági
magyar közösség egyik legnagyobb társadalmi-politikai problémájára: a
közösségen belüli párbeszéd teljes hiányára, a magyar pártok (a Vajdasági
Magyar Szövetség – VMSZ kivételével) marginalizálódására, a tömeges és
tekintélyes civil szervezetek hiányára. Ezek az igazi demokrácia fontos
tartozékai, amelyek nélkül nincs haladás, fejlődés.
Pénz, támogatás nélkül azonban manapság elképzelhetetlen bármelyik civil egyesület
működése.
Az újvidéki székhelyű Árgus[2]
2001. június 15-én alakult azzal a céllal, hogy figyelemmel kísérje az emberi
és a nemzeti kisebbségi jogok, első sorban a magyar közösség jogainak
megvalósulását Vajdaságban.
A több mint másfél évtizedes
tevékenysége alatt az Árgus egyedül, vagy más szervezetekkel közösen, számos tanácskozását,
kerekasztalt, stb. szervezett. Ezek eredményeként közlemények, dokumentumok
fogalmazódtak meg a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és
fejlődésének érdekében, amelyek eljutottak a magyar képviselőkhöz, az
anyaországi vezetőkhöz, az Európai Unió magyar képviselőihez, a szerbiai és nemzetközi
szervezetekhez is. Bizonyos módon/mértékben segítették a magyar közösség jogainak jobb, hatékonyabb érvényesülését. Ennek értékelése azonban már mások feladata.
Ez idő alatt az Árgus hét ún.
fehér könyvet, amit évkönyvnek is neveztünk, illetve árnyékjelentést is közzé tett
a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetéről és jogairól. Az egyesületet ma már
ismerik Budapesten, Brüsszelben, Strasbourgban, de az USA-ban is. A kiadványok által tanulmányozhatóvá,
kutathatóvá vált az egyesület megalakulása óta folyamatosan készült teljes dokumentáció.
A hét kiadvány közül, a 2002-es
évkönyv[3]
megjelenését a Tartományi Művelődési és Oktatásügyi Titkárság segítette, a Jog
s szülőföldhöz c. 2012. évi kronológiát[4] és
a 2017-ben megjelent, a Délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai c. (árnyék)jelentés[5] kiadását
pedig a budapesti Kisebbségi Jogvédő Alapítvány támogatta. A többit saját eszközeinkből publikáltuk.
Az egyesület működésének fenntartáshoz
soha nem kértünk és nem is kaptunk más anyagi támogatást. Már csak azért sem, mivel
a szervezet fontosnak tartotta a függetlenségét és a pártoktól való egyenlő
távolságtartást. Egyedül Morvai Krisztina független európai parlamenti
képviselő járult hozzá anyagilag is a működéshez. Most azonban anyagi eszközök nélkül a
munka ellehetetlenült.
A magyarországi kisebbségpolitika
nagy tévedése/hibája, hogy a szomszédos országokban nem fordított kellő
figyelmet a civil jogvédő szervezetekre, azok működésére. Ezért helytálló Végel
állítása, miszerint „a vajdasági magyar közösségben nem is születtek kritikus,
a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű (ebben az esetben jogvédő – B. A.) civil
szervezetek”. Az aktuális magyar politika szerint ezekre nincs is szükség.
Elegendő egy párt – nálunk konkrétan a VMSZ – létezése. Ez a párt viszont (néhány tisztség ellenében) lemondott a magyar érdek-képviseletről. Ennek meg is lett/van az eredménye.
Támogatás hiányában az Árgust
tovább működtetni sajnos nem tudjuk, ezért hamarosan beindítom az egyesület megszüntetésének,
a civil szervezetek nyilvántartásából való törlésének folyamatát.
Köszönjük szépen a (nem)támogatást!
BOZÓKI Antal,
az Árgus elnöke
Újvidék, 2017. május 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése