Alaptalan lelkesedés
Olvasom Hajnal Jenőnek, a
Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének nyilatkozatait, amelyekben arról beszél, hogy
„Branko Ružić államigazgatási miniszter
július 25-én fogadta a nemzeti tanácsok képviselőit”.
Csodálkozok, hogy az elnök úr – még a mandátuma utolsó évében se –
nincsen tisztában azzal, hogy is állunk Szerbiában a kisebbségvédelemmel? Lelkesedéssel
nyilatkozott ugyanis arról, hogy „a legmagasabb szinten marad a Köztársasági
Kisebbségügyi Tanács munkája, hiszen továbbra is Ana Brnabić kormányfő fog elnökölni, így a jövőben a legrangosabb
kisebbségügyi testület a legmagasabb szinten, a legilletékesebb
minisztériumokkal tudja a felmerülő problémákat megbeszélni”.[1]
Kiemelte ezt is: „A találkozó legfontosabb hozadéka, hogy összehangolt
és folytonos munka, illetve párbeszéd folyik a nemzeti tanácsok és a hatalom
legfelsőbb szintje között”.[2]
Az ülésen elnöklő Branko Ružić,
balról a második (Fotó: Tanjug)
Nos, lássuk a tényeket: Eddig is Ana Brnabić vezette az említett
testületet, igaz, a kormányfővé választásáig, a szerb kormány államigazgatási
és helyi önkormányzati miniszteri minőségében.
Brnabić „elnöklése” alatt nem történt meg a két legfontosabb
kisebbségügyi törvény, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak
védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosítása, illetve új törvény
meghozatala. A jelenlegi kormányfő nevéhez fűződik viszont a nemzeti
kisebbségek jogainak érvényesítését előmozdítani hivatott cselekvési program
elfogadása, amely a vajdasági magyarok szempontjából nem hozott semmilyen előrelépést.[3]
Mi változott most meg azzal, hogy Brnabić nem miniszterként, hanem kormányfőként
irányítja majd a testületet? (Előtte Aleksandar
Vučić, volt kormányfő, most köztársasági elnök volt a testület elnöke,[4] de
nincs tudomásom arról, hogy akkor egyáltalán összeült-e, és hogy valamilyen érdemleges
döntést hozott volna.)
Július 28-i expozéjában Brnabić a nemzeti kisebbségek
kapcsán kiemelte, hogy „előbbre vitelük (sic!) fontos lesz a kormány számára”. Hangoztatta,
hogy „büszke arra, mennyi eredményt elértünk a nemzeti kisebbségek jogainak
védelme terén”, valamint
hogy „büszkéknek kell lenünk az együttélésre és a toleranciára ”.[5] Ez
lenne az új kormány kisebbségügyi programja?
Hajnal úr most is megismételte: „A nemzeti kisebbségekről szóló
törvény elfogadása, a tájékoztatással kapcsolatos stratégia kidolgozása és
számos olyan feladat előtt állunk, amelyeket az év végéig vagy a jövő év
elejéig el kell végeznünk”[6]
(mármint nekik, az illetékeseknek!).
Hányadszor olvassuk már ezt a szöveget? Az „összehangolt és folytonos munka”
igazából semmilyen eredményt nem hozott!
Branko Ružić (Zimony, 1975), az illetékes új miniszter, „már
fiatalkorában csatlakozott a (miloševići) Szerbiai Szocialista Párthoz (SPS),
annak ifjúsági szervezetének volt az elnöke, majd 2001-től a párt
főbizottságának a tagja”.[7] Az
életrajzi adatai szerint, soha nem foglalkozott államigazgatási és önkormányzati
kérdésekkel, nemzeti kisebbségi ügyekkel is esetleg csak a párt közismerten nem
kisebbségbarát politikája menetén.
Az ülésen Ružić a nemzeti kisebbségi tanácsok pénzelésével kapcsolatban
kifejtette, hogy „megpróbálnak majd az illetékes minisztériumokkal olyan
megoldást találni, hogy megnövelhessék a nemzeti kisebbségek támogatására szánt
összeget”.[8]
A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó két törvény meghozatalára, mint
mondta, „még az idén ősszel sor kerül”, de azt már meg sem említette, hogy ezek
a jogszabályok késnek. Elmondása szerint ezek a törvények „jelentősen
megerősítik a nemzeti tanácsok státuszát, leegyszerűsítik majd a jövő évi
nemzeti kisebbségi választásokat, ugyanakkor transzparensebbé teszik a
kisebbségi tanácsok munkáját”.[9] Ez legfeljebb egy nesze semmi, fogd meg jól!
Figyelembe véve a szerb alkotmánybíróság 2014 évi határozatát, amellyel
a nemzeti tanácsok számos illetékességét megkérdőjelezte, félő hogy ebből nem
„erősebb és fejlettebb kisebbségvédelem”, hanem éppen az ellenkezője lesz. Ne
legyen igazam!
A szerb kisebbségi
politikára a problémák elhallgatása, a mellébeszélés, a halogatás, valamint a
jogszabályok és gyakorlat közötti eltérés a jellemző. Ezért nincs ok lelkesedésre!
Újvidék, 2017. július
27.
BOZÓKI Antal
[1] Miklós Hajnalka: Erősebb és fejlettebb
kisebbségvédelem. Magyar Szó, 2017. július 26. 1.
[2] Ružić: Őszre módosítják a nemzeti tanácsokról, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvényt.
[3] Bővebben a Megszűnő tagozatok, középiskolai
szakok. (Más) Napló 86. c. írásomban („Nem sajtónyilvános”):
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10008,
2017. június 19. és Szűkülő magyar tannyelvű szakoktatás a Délvidéken. http://delhir.info/2017/06/19/szukulo-magyar-tannyelvu-kozepiskolai-szakoktatas-delvideken/,
2017. június 19.
[4] Obrazovan savet za nacionalne manjine,
predsednik Vučić [Megalakult a Nemzeti Kisebbségügyi
Tanács, az elnöke Vučić. Tanjug. Blic. http://www.blic.rs/vesti/politika/obrazovan-savet-za-nacionalne-manjine-predsednik-vucic/bgbte98,
2015. április 2.
[5] v-ár: Változások a társadalom minden
szegmensében. Magyar Szó, 2017. június 29. 4.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] A kormány új miniszterei… Magyar Szó, 2017.
június 28. 4.
[8] Lásd az 1-es alatti írásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése