Megtörténhet hogy (európai) Vajdaság többé nem lesz
Az Európai Parlament június 14-én
meghozta a Szerbiáról szóló legújabb határozatát, amely – Szerbiának az Európai
Unióhoz való közeledésének függvényében – újra a Vajdasággal kapcsolatos nyílt
kérdésekre irányítja a figyelmet.
Az
Európai parlament már több éve, Szerbia európai integrációs folyamatának
keretében, határozatokat hoz, amelyekkel rámutat azokra a problémákra és
kérdésekre, amelyeket Szerbiának meg kell oldania. A határozatok, amelyeket
évente egyszer fogadnak el, néhány tíz pontot is tartalmaznak, amelyek közül
egyet mindig fenntartanak Vajdaságnak és Vajdaságra vonatkoztatnak. Vajdaság
komplex kérdései közül ezek a határozatok leginkább a Vajdaság Autonóm
Tartomány pénzeléséről szóló törvény meg nem hozatalára fokuszáltak.
Így, az Európai Parlament (EP) 2009.
november 26-i határozata, a 14.
pontjában, „hangsúlyozza a decentralizációs folyamat jelentőségét, amely
javítja az állam működését azáltal, hogy az államot közelebb hozza a polgárokhoz,
…aminek az érdekében üdvözli Vajdaság statútumának elfogadását és felszólít a hatalom átvitelének
folytatására, a pénzügyi törvények által, amelyek lehetővé teszik Vajdaság
számára, hogy elkezdje illetékességeinek gyakorlását, az új statútummal összhangban”.[1]
Az
összesen 49 pontból álló 2011. január 19.
határozat, a 23. pontjában „hangsúlyozza a decentralizációs folyamat
jelentőségét, amely javítja az állam működését azáltal, hogy az államot
közelebb hozza a polgárokhoz, …elismeri
a Vajdaság statútuma és a hatásköreiről szóló törvény elfogadása révén a 2006.
novemberi alkotmány végrehajtása terén elért előrelépést; kéri a
hatáskör-átruházási folyamat folytatását a közpénzekről szóló törvény és a
Vajdaság és a helyi önkormányzatok közvagyonáról szóló törvény elfogadása
révén, amelyek lehetővé teszik a Vajdaság számára, hogy az új statútum szerinti
hatásköreit elkezdhesse gyakorolni”.[2]
Az EP 2013. április 18-i állásfoglalása
a Szerbiáról szóló 2012. évi eredményjelentésről, a 19. pontban, kifejti, hogy „aggodalommal
tölti el a Vajdaság autonómiájával kapcsolatos jogi és politikai
bizonytalanság, valamint a központi és a tartományi hatóságok közötti egyre
növekvő politikai feszültség, amely azt követően alakult ki, hogy a vajdasági
parlament szavazni kívánt a tartomány autonómiájáról szóló nyilatkozatról;
felhívja a szerb kormányt, hogy állítsa helyre az eredeti állapotot, és mondjon
le a központosító intézkedésekről, valamint hogy haladéktalanul kezdjen
tárgyalásokat az autonóm tartomány kormányával, olyan megoldások érdekében,
amelyek tiszteletben tartják a jogállamiság és a szubszidiaritás elveit; emlékezteti a feleket, hogy az alkotmány
értelmében az autonóm tartomány finanszírozásáról szóló törvényt 2008 végéig el
kellett volna fogadni; ezért ösztönzi a kormányt, hogy ezt a törvényt minden
további késlekedés nélkül dolgozza ki és nyújtsa be a parlamentnek, mivel arra
Szerbiában a demokrácia és a jogállamiság működése érdekében szükség van”.[3]
Az
EP, a 2015. március 11. állásfoglalásának
32. pontjában, „…megjegyzi, hogy a Vajdaság kulturális sokszínűsége Szerbia
identitásához is hozzájárul, ezért alapvető érdek az ott élő kisebbségek
védelme és támogatása, valamint az évszázados, hagyományosan jól működő
nemzetiségi sokszínűség megőrzése és elősegítése; sürgeti a többnyelvűség és a
kulturális sokszínűség megőrzését; hangsúlyozza
továbbá, hogy a Vajdaság autonómiája
nem gyengülhet és emlékezteti a kormányt, hogy haladéktalanul terjessze elő a
Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreiről és finanszírozásáról szóló törvényt”.[4]
Az
EP 2017. június 14-i állásfoglalása a
Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentésének 27. pontjában „kiemeli,
hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára, és hogy
az etnikumok közötti kapcsolat továbbra is jó; hangsúlyozza, hogy nem szabad gyengíteni a Vajdaság önállóságát, és
hogy a Vajdaság erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon,
további késedelem nélkül el kell fogadni; üdvözli a szerbiai Újvidék
teljesítményét, hogy Európa Kulturális Fővárosává választottak a 2021-es évre”.[5]
Az
EP határozataiban/állásfoglalásaiban évről évre megismétli ugyanazt, a vitás
törvénnyel kapcsolatban, amelynek meghozatalát követeli, de amelyet Szerbia –
az adott ígéretek mellett sem hozott meg eddig. Az EP elvi követelése meghőkölt
a „politikai hazugság kultúrája” előtt.
Az
Európai Parlament Vajdaság kérdését lényegében a vajdasági autonómia
pénzelésére szűkítette, de még ezt a kérdést sem tette fel teljes egészében és „teljes
alkotmányellenességében”, hanem csak az említett törvény meghozatalára
szűkítette. Ezzel az EU tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy Szerbia Alkotmánya
(184. szakasz) meghatározta, hogy „Vajdaság Autonóm Tartomány költségvetése a
Szerb Köztársaság Költségvetésének legalább 7%-át teszi ki, hogy ebből a 7%-ból
3%-ot a nagymunkálatok finanszírozására kell fordítani”,[6] valamint,
hogy az alkotmánynak ezt a rendelkezését évek óta megsértik. A következmények
hatalmasak, de a pontos adatokhoz nehéz hozzáférni. Szerbia
Pénzügyminisztériumának hivatalos adatai szerint azonban elég pontosan ki lehet számítani, hogy
Szerbiai adóssága Vajdaság AT költségvetése iránti tartozása, a 2007-től
2015-ig terjedő időszakban, 2 milliárd és 250 millió euró! Sokkoló és lesújtó. Megjegyzem, hogy az adósság
első öt éve „Tadić uralmához” (DP) kötődik, a fennmaradt időben pedig „Vučić
uralmához” (SZHP). Tehát, nem ennek vagy annak a politikai pártnak a Vajdaság iránti
álláspontjáról, hanem Szerbia álláspontjáról
van szó.
Hogyan
lehetséges az, hogy az EU, amely követeli, hogy Szerbia hozza létre az alkotmányosságot
és a törvényességet Szerbiában, gyakorlatilag átsiklik a tény fölött, hogy a
köztársaság területének 27%-án és a lakosság közel 28%-ára, amennyi Vajdaság
részvétele, AZ ALKOTMÁNYT NEM ALKALMAZZÁK!!?? Mi ebben az EU üzenete? Felvetődik,
hogy az EU üzenete Vajdaság polgárainak:
látjuk, hogy Vajdaság létezik ugyan, de nincs szándékunkban, hogy bármilyen
hatékony lépést tegyünk az önök érdekében – menjenek továbbra is tönkre. Úgy
tűnik, Az EU üzenete a szerbiai hatalomnak: mi önöket formálisan figyelmeztetjük,
de önök Vajdasággal azt tegyék, amit jónak látnak – szabad kezet adunk.
Emlékeztetőül:
Az autonómia 1990. évi elvesztése előtt Vajdaság társadalmi összterméke 30%-al
nagyobb volt, mint Szerbiában, hogy azután, a Milošević „egységes Szerbiájába” való
belépés után a bruttó társadalmi össztermék (GDP) 2009-ben a Szerb Köztársaság
átlaga alá esett! Ez Szerbia útjának egy része, a horvátországi és
megközelítőleg szlovéniai szintű fejlettségtől – a mai macedóniai szintig!
A
2017. évi határozatban említésre kerül még a Savamala kérdése is, de Vajdaság
kérdése nem. A Savalama mégiscsak egy állami kilengés, a Vajdaság iránti
viszony pedig Szerbia hosszú távú, tudatos és rendszeres törvénytelen és
alkotmányellenes viszonyulása közel kétmillió Vajdaságban élő (saját) polgárához.
Ilyen mértéken hiányzik az EU-nak az arányosság iránti érzéke?
Az
EU határozatai nem kötelezőek, csak „politikai ajánlás” jellegűek. Az alkotmányosság
és törvényesség tiszteletben tartása Szerbiának az EU-hoz való közeledési a
feltételeinek az élén van. Ez által, az EU-nak nagyon hatékony „eszközei”
vannak az „ajánlásai” megvalósítására. Mindemellett, a Vajdasághoz kötődő
kérdések megoldatlanságát tolerálják. Úgy tűnik, hogy az eddigi határozatok meg
nem valósított részei az EU prioritásai megválasztásának a következményei,
pontosabban: a reálpolitikának, amit
az EU folytat.
Lehet,
hogy az EU, a kiválasztott reálpolitika nevében, Vajdaságot a lefolyóban hagyja,
de holnap – egy másik reálpolitika szükségére, Vajdaság igencsak fontos lehet,
mint az EU támasza. Például Szerbiának az EU-csatlakozási népszavazásán.
Amennyiben folytatódik az ilyen politika, megtörténhet, hogy Vajdaságban nem
lesz meg a várható demokratikus kapacitás. Vajdaság gazdasági tönkretételét párhuzamosan
követi a kulturális javak és (a megmaradt) európai értékek, de az összes
civilizációs örökség pusztulása is. Megtörténhet, tehát, hogy (európai) Vajdaság
többé nem lesz. Kinek az érdeke ez?
Dragomir Jankov, ügyvéd
a Vajdasági Klub alelnöke
Fordította, jegyzetekkel és alcímmel ellátta: mgr. Bozóki Antal
[1] European Parliament
resolution on the European integration process of
Serbia.
B7‑0000/2010. https://wikileaks.org/.../129313_AM1%20resolution%20SERBIA%20...
[2] Az Európai Parlament 2011. január 19-i állásfoglalása
Szerbia európai integrációs folyamatáról. Elfogadott szövegek. P7_TA(2011)0014.
Strasbourg, 2011. január 19. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2011-0014+0+DOC+XML+V0//HU
[3] Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása
a Szerbiáról szóló 2012. évi eredményjelentésről. (2012/2868(RSP)). Strasbourg,
2013. április 18. Végleges kiadás. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0186+0+DOC+XML+V0//HU
[4] Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása
a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről (2014/2949(RSP)). Végleges
kiadás. Strasbourg, 2015. március 11. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213
[5] Az Európai Parlament 2017.
június 14-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről
(2016/2311(INI)).
Ideiglenes kiadás. Strasbourg, 2017. június 14. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2017-0261+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU
[6] A Szerb Köztársaság Alkotmánya. A SZK Hivatalos Közlönye,
98/2006. szám. Törvények és egyéb jogi dokumentumok magyar
nyelven. http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése