Magyar Közlöny, 2017. évi 131. szám. A
Kormány 1540/2017. (VIII. 18.) Korm. határozata a vajdasági magyarok anyanyelvű
tájékoztatásának támogatása érdekében a rendkívüli kormányzati intézkedésekre
szolgáló tartalékból történő előirányzat-átcsoportosításról. A Kormány egyetért
a vajdasági magyarok anyanyelvű tájékoztatásának érdekében megvalósuló
beruházással, és felhívja a nemzetpolitikáért felelős
miniszterelnök-helyettest (Semjén Zsoltot), hogy a Bethlen Gábor Alap
közreműködésével, a Magyar Nemzeti Tanács bevonása útján a Magyar
Szó Lapkiadó Kft. részére nyújtson költségvetési támogatást a beruházás
megvalósításához 500 millió forint összegben.
Hogy mit takar a beruházás
szó, az nem derül ki ebből a rendeletből. A vajdasági magyarok anyanyelvi
tájékoztatásáról van szó, ennyi biztos. No, de milyen tájékoztatásról? 500
millió forint elég szép összeg. 1.646.541 euró.
Egymillió-hatszáznegyvenhatezer-ötszáznegyvenegy! Hogy a mi pénzükbe is
átváltsam: 196 millió dinár! Értem én azt, hogy Magyarországon választások
lesznek 2018-ban, meg arra biztatják a határon túl élőket, hogy regisztráljanak,
szavazzanak, de akkor is… Rengeteg kérdés jut eszembe. Hány forint jut egy
szavazóra? A Magyar Szót ki vásárolja még? Hány újságot adnak el napi, havi
szinten? Mennyire tájékoztat objektíven az egyetlen magyar nyelven megjelenő
napilap? Mennyire zárnak bennünket még jobban a szívükbe az anyaországi
magyarok e hír hallatán? ITT olvashatnak pár hozzászólást a hírhez.
Egyezem, hogy támogatni kell a határon
túli magyarságot. A kulturális, oktatási intézményeket, színházakat, a
könyvkiadást, a sportot, a különböző megmozdulásokat, érdekképviseleteket, az
anyanyelvápolást, az önazonosság megőrzését. De mennyi minden okosabb dologra
lehetne elkölteni a félmilliárd forintot… Itthon is, és otthon is.
A pénz töredékéből is lehetne már
valamit kezdeni a tájékoztatás terén. Most csak erről beszélnék, mert erre
adták. Elsősorban is egyenletesen elosztani a délvidéki média között. Pártpolitikai
hovatartozás nélkül. Sokan örülnének neki. A Magyar Szósoknak is maradna.
Helyesírási szótárra, nyelvhelyességi kézikönyvekre. Újságírói, lektori,
fordítói képzésekre, mivel az írni tudó, értelmes embereket ilyen-olyan
ürüggyel menesztették. Különböző szakszótárakat lehetne kiadni szerb-magyar és
magyar-szerb nyelven, mert eléggé magyartalanok az átvett írásaik, fordításaik.
Nagyon sok fiatal, jó tollú újságíró van
a Délvidéken, aki nem jut szóhoz, írásai nem jutnak el a nagyközönséghez, velük
is kellene foglalkozni. A „nagy öregek” biztosan szívesen átadnák a tapasztalataikat.
Mennyibe kerülne mindez? Fillérekbe…
Egymillió-hatszáznegyvenhatezer-ötszáznegyvenegy
euró. Nem megy ki a fejemből az összeg. Rengeteg pénz. Mire költi ezt a Magyar
Szó? Ingyen osztogatja az újságot, hogy a szegényeknek legyen mivel begyújtaniuk?
Ugyanebben a kormányhatározatban van az is, hogy támogatják a líbiai parti őrség kiképzését is 15 millió forinttal. A Magyar Szót meg 500 millióval. Jó befektetése ez a magyar kormánynak? Nem vagyok egy gazdasági szakértő, de a pénzt okosabban használnám fel, az biztos…
Egri Emma
2017. augusztus 21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése