Pásztor István, Ön egy boldog ember. Hétről hétre újabb alkalmat kap, hogy pártjával együtt jóvátegye azokat a bűnöket, amelyeket a saját népe ellen követett el. Ezúttal elég, ha csak a fenti címben feltett kérdésre (a nyilvánosság előtt) határozott nemmel válaszol.
Mint tudja, az Ön által kedves Ácónak
nevezett Aleksandar Vučić szerb elnök kötelező katonai gyakorlatokat
helyezett kilátásba az egész lakosság számára, beleértve a délvidéki
magyar fiatalokat, középkórúakat, nagytatákat és nagymamákat egyaránt.
Az 50 évnél fiatalabb asszonyok és a 60
évnél fiatalabb férfiak (akár cukorbetegséggel vagy éppen a második
infarktus után, hacsak nem fekszenek a kórházban) is kénytelenek lesznek
minimum olyan “könnyebb civil” kiképzésben részesülni, mint amilyen pl.
a lövészárkok ásása vagy a sebek ellátása.
A lakosság általános mozgósításának az
ötlete természetesen nem Aleksandar Vulin védelmi miniszter agyából
pattant ki, hiszen neki aligha vannak önálló gondolatai. Mindenről
“kedves Ácó” dönt.
Mielőtt belemélyednénk ebbe a témába,
emlékeztetjük Önt: semmit sem tett annak érdekében, hogy az idegenek
szeptember elsejétől ne juthassanak hozzá a legkíválóbb délvidéki
földekhez.
Az egyesült arab emírségekbeli Jogo Elit
Agro gazdasági társaság máris felvásárolta a Topolya melletti Zobnatica
agráripari-idegenforgalmi komplexumot. Mindjárt fel is számolta az
ottani sertéstelepet.
Az Al Rawafed pedig a sziváci, a szépligeti és a bélamajori termőföldeket vette birtokába.
A német Tönnies Nagybecskereken harminc
éves időszakra 2 720 hektár földet bérelt ki. November elsejétől közel
ugyanekkora területet bérel majd Nagykikindán.
Ha ez ilyen ütemben halad, mennyi föld marad a délvidéki termelőknek?
Pásztor, Ön a napokban történelmi
jelentőségűnek nevezete azt, hogy a fideszes kormány (mellesleg megalázó
adminisztratív hercehurca mellett) a VMSZ közvetítésével
társfinanszírozza a mezőgépek beszerzését. Vajon marad-e megművelhető
föld a délvidéki magyarok számára, ahol majd esetleg hasznát vehetik
ezeknek a gépeknek?
A választ mindannyian tudjuk.
Ha már nem tudta (vagy nem akarta)
megakadályozni a termelőink tragédiáját, ha már nem volt képes útját
állni a migránsok Délvidékre való betódulásának, ha már nem szándékozta
felvetni a délvidéki magyar autonómia vagy legalább Észak-Bácska
különleges státusának kérdését, vajon mi haszna volt-van az itteni
magyarságnak (a VMSZ-eseken kívül) abból, hogy Önök összeszűrték a levet
a kilencvenes évek antimagyar politikai kreatúráival?
Vajon a teljes lakosság mozgósítására
irányuló kezdeményezés, amely ősszel a parlament elé kerülhet, Ön
számára végre vörös vonalat jelent-e? Vagy a VMSZ-es képviselők ezt is
megszavazzák? Vajon Ön ellenáll-e a tragikus időkre emlekeztető katonai
behívókat, gyakorlatokat, kiképzéseket magában foglaló folyamatnak?
Megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a délvidéki magyarokat kivonja a
mozgósításból? Vagy támogatja “kedves Ácó” militarista politikáját
most, amikor az égvilágon semmilyen háborús veszély nem fenyegeti
Szerbiát?
Vajon Ön, a fia, a fiatal és az idős rokonai is részt vesznek majd a katonai és “civil” gyakorlatokon, kiképzéseken?
Elérkezettnek érzi-e az időt, hogy “kedves Ácót” kevésbé kedvesnek érezze?
Pásztor, mentse meg a lelkét, lépjen ki a
hatalmi szövetségből, és kezdje el képviselni a délvidéki magyarok
érdekeit. Vagy vonuljon vissza…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése