Pásztor István, a VMSZ elnöke 2010. május 7-én a felvidéki Dunaszerdahelyen, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) lakossági fórumán a következőt mondta (szó szerint, lektorálás nélkül):
– Nem csak az anyaország kötelessége a
törődés, hanem az elszakított területeken élő magyarság kötelessége is. A
tudományos álláspont szerint a magyarság Vajdaságban halálra van
ítélve, mert csupán háromszázezres lélekszámúak. Ezt nem fogadta el
sohasem és fokozatosan megtapasztalta a közösség erejét, és hogy talpra
lehet és kell is állni minden körülmény között.
Ezt nyilatkozta tehát Pásztor (kissé zavarosan fogalmazva).
Mint tudjuk, azóta volt egy népszámlálás
Szerbiában, amelyből kiderült, hogy a VMSZ “sikeres érdekvédelmének”
köszönhetően (is) a Délvidéken élő magyarok száma mintegy negyvenezerrel
csökkent. Mi több, azóta erőteljesen folytatódott az elvándorlás. Bele
sem merünk gondolni, hány nemzettársunk hagyta el Délvidéket.
Érdekes a Pásztor István által
alkalmazott retorika. Szerbián kívül bátran használja az “elszakított
területek” kifejezést. Ha viszont akár egyszer is ki meri mondani a
haladó szövetségesei, de leginkább Vučić előtt, hogy “Vojvodina je od
Mađarske otcepljena teritorija”, az a legnagyobb csoda lesz.
Pásztor, aki saját és pártja legnagyobb erényének a “következetességét” tartja, 2007. májusában Magyarkanizsán ezt mondta:
– A párt erőteljesen törekedni fog, hogy
a Magyar Nemzeti Tanács, mint a perszonális autonómia megvalósulási
formája, jogköreiben megerősödjék, kiteljesedjék. A VMSZ fontosnak
tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, és azt akarja, hogy ha
megértek rá a feltételek, napirendre kerüljön a nemzeti elvű területi
autonómia kérdése is.
Nos, az MNT jogkörei mára nemhogy
bővültek volna, hanem összezsugorodtak. Immár a legszimplább kulturális
autonómia mércéit sem üti meg.
Ami pedig Délvidék autonómiáját illeti,
annak siralmas foszlányai lógnak felettünk, de azokból sem marad semmi a
haladó teljhatalom alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése