Oldalak

▼

2017. november 19., vasárnap

(Más) Napló 93.



Önmagukról, önmaguknak
Kisebbségjogi témák


Október 30.

Aggasztó kivándorlás

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Titkársága által közzétett becslések szerint Szerbiában szédületes méreteket ölt a kivándorlás, jelentette ki Vladimir Grečić professzor, a Közgazdaságtudományi Akadémia rendes tagja a Danas napilapnak, hozzátéve, hogy Szerbia a 31. az 50 ország között, amelyekben a legnagyobb fokú a kivándorlás.[1]
Nincsenek pontos adatok arról, hány szerbiai polgár él és dolgozik jelenleg külföldön, sem arról, hány ember keres évente az államhatáron kívül munkát, a szerbiai statisztika szerint azonban, mely a legutóbbi, 2011-es évi népszámlálásra alapoz, 313.411 szerbiai polgár tartózkodik az országon kívül.
Az OECD adatai alapján, melyeket főleg a gazdasági migránsokat fogadó országok nyilvántartásaira alapoz, 598.200 kivándorolt személyről beszélhetünk, s csak az említett országok és a 15 évesnél idősebb korosztály esetében.
Az OECD Titkársága által, a közelmúltban közzétett becslések szerint 2005 és 2014 között a Szerbiából az OECD tagállamaiba költöző személyek éves átlaga 31 ezer fő volt. 2014-ben 57 ezer személy emigrált, 2015-ben pedig ez a szám elérte a hatvan ezret.
Arról nincsenek adatok, hogy hányan tértek vissza Szerbiába. Grečić felhívja a figyelmet a közelmúltban végzett kutatásokra is, melyek azt mutatják, hogy a szerbiai fiatalok kivándorlási szándéka igen hangsúlyos: az ehhez a kategóriához tartozó megkérdezettek kétharmada szeretne elköltözni az országból.[2]
Arról nincsenek megbízható adat, hogy a délvidéki magyarok közül mennyien  hagyták el szülőföldjüket, „csak sejtelmünk lehet, hogy igen nagy arányszámban a kettős állampolgárság miatt” – tette hozzá a DélHír portál.[3] A felmérések viszont azt mutatják, hogy „évente mintegy 5-6 ezer délvidéki magyarral van kevesebb”.[4] 


November 3.

Megoldani Szandzsák státusát![5]

Sulejman Ugljanin, a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) elnöke a Novi Pazar-i sajtókonferencián „emlékeztet arra a tényre, miszerint Szandzsákban 1991-ben népszavazást tartottak, amelyen a polgárok arra az egyszerű és konkrét kérdésre válaszolhattak, akarják-e a teljes területi és politikai autonómiát vagy sem. A referendumon a résztvevők (összesen 183 302 szavazó) 98,85 százaléka igennel válaszolt. Az akkori rezsim nem volt hajlandó elismerni a népszavazást és annak eredményét.

Foto: BNV

Az egyik legismertebb bosnyák politikus kijelentette, hogy „a Szerbiában élő szandzsáki közösség továbbra is rendkívül elégedetlen a státusával”. Szerinte „Szerbia egyáltalán nem tekinthető modern jogállamnak”. Mint mondta, „a szerb kormány által kidolgozott és az Európai Uniónak elküldött ún. akcióterv, amely a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik, nem legitim, ugyanis nem tartalmazza a bosnyákok igényeit és érdekeit”.
Ugljanin követeli az akcióterv módosítását. Utalt rá, hogy „a szandzsáki bosnyákok jogérvényesítése érdekében, ha kell, akár Brüsszelhez is fordul”.
1992. augusztus 26-28-án Londonban nagyszabású Jugoszlávia Békekonferenciát tartottak, amelynek összehívói az (akkori) Európai Közösség (EK) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) voltak. A konferencia 1992. szeptember 3-án Genfben folytatódott.
A londoni konferencia elnöklőinek dokumentumában – egyebek között – ez olvasható: „Üdvözöljük a tényt, hogy a Konferencia minden résztvevője aláírta a Bosznia és Hercegovináról szóló nyilatkozatot. Minden résztvevőnek teljesítenie kell a vállalt kötelezettséget. Különösen Szerbia és Montenegró világos választás előtt állnak. Kötelezettséget vállaltak: […] – hogy Koszovó és Vajdaság polgárainak visszaadnak minden polgári és alkotmányos jogot és Szandzsák lakosainak számára biztosítják a polgári jogok tiszteletben tartását.”[6]
A Szandzsák Koalíció Főbizottsága „Szandzsák mint multietnikus térség” címmel politikai platformot fogadott el „a bosnyákok alkotmányjogi státusáról, Szandzsák kérdésének megoldásáról, valamint (az akkor még – B. A.) Szerbia és Montenegró demokratizálásról.[7]  
Ugljanin legújabb nyilatkozatában követelte, hogy:
„– a Cselekvési tervvel világosan határozzák meg Szandzsák szervei megválasztásának dátumát;
– határozzák meg az európai biztonsági erők és igazságügyi szervek létrehozásának dátumát Szandzsákban;
– határozzák meg a szerb rendőrség, katonaság és titkosszolgálatok kivonásának napját Szandzsák területéről;
– rendeljék el a szerb igazságügyi szervek kivonásának idejét Szandzsákból”.[8]
A követelések szerbiai vezető politikai körökben nagy felháborodását váltottak ki. Ivica Dačić, a szerb kormány alelnöke – a Kurir c. belgrádi napilap szerint – azt mondta, hogy Ugljanin „pártját be kell tiltani”.  Aleksandar Vulin honvédelmi miniszter úgy értékelte, hogy Ugljanin „zavargásokat szeretne kelteni”. Muamer Zukorlić szerb parlamenti képviselő (a Bosnyák Demokratikus Közösség – BDZ elnöke) szerint „amikor Ugljanin a kormány tagja, akkor Szerbiai a legjobb ország, amikor pedig nincsen a kormányban, akkor a kizárólagosság és a primitivizmus aktuális retorikáját alkalmazza”.[9]
Szandzsák önkormányzatisága – a fentiekből ítélve – ismét a napi politikai vita tárgya lett. Most még csak az kérdés, hogy Ugljaninnak mekkora a támogatottsága a szandzsáki bosnyákok között? És, persze, hogy a londoni konferencia részvevői tarják-e magukat az 1992. évi megállapodásokhoz? 


November 10.
Önmagukról, önmaguknak
Budapesten megtartotta XVI. ülését a Magyar Állandó értekezlet (MÁÉRT).


 
„A vajdasági küldöttség tagjai”?

A részvevők az értekezlet dokumentumában, „Vajdaság tekintetében”
„– Elismeréssel állapítják meg, hogy Magyarország és Szerbia együttműködése
példaértékű.
– Üdvözlik Szerbia európai uniós csatlakozásának előrehaladását. Sürgetik a 23.csatlakozási tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását.
Reményüket fejezik ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai az idei év végéig elfogadásra kerülnek.
– Rendkívüli örömüknek adnak hangot, hogy a Vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájában, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség szakértői készítettek el, meghatározott fejlesztési célok gyakorlati megvalósítását sikeresen végzi a Prosperitati Alapítvány. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a megszerzett közösségi bizalomnak köszönhetően a Magyar Kormány által támogatott hároméves fejlesztési program intézkedései hatékonyan és nagy számban eljutottak a vajdasági termelőkhöz, vállalkozókhoz, családokhoz.
– Támogatják a Vajdasági Magyar Szövetség küzdelmét az anyanyelvi oktatásért különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Bíznak abban, hogy sikerül elérni a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, amelyek fontos szerepet töltenek be az asszimiláció megállításában.
– Megelégedéssel nyugtázzák, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, így az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülésén kívül a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával a magyar fiatalok nagyobb eséllyel juthatnak előbbre szülőföldjükön.
– Üdvözlik, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként a Vajdasági Magyar Szövetség több törvényjavaslatra benyújtott és elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét. Örömüknek adnak hangot, hogy Szerbiában immáron törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni.”[10]
Ennek a dokumentumnak az alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a magyar közösség helyzete Szerbiában rendezett, hogy szinte már semmilyen megoldásra váró probléma nincsen. Nem is tartalmazhat mást, hiszen – az ülésről készült fotók alapján azt lehet megállapítani, hogy – a Máért ülésen „a vajdasági küldöttség” tagjai Pásztor István, a VMSZ elnöke, és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke voltak. Önmagukról, önmaguknak írták. Csak az nem világos, hogy a Magyar Szó címoldalán közölt fotón,[11] a háttérben, Lovas Ildikó látszik-e, és ha igen, milyen minőségben vett részt a MÁÉRT-en?

November 11.
Hiányzanak az időszerű kutatások és a fiatal kutatók
Migráció Környezetvédelem – társadalom és természet címmel tartott tudományos tanácskozást a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) Újvidéken. 


A tanácskozásra 34-en jelentkeztek tanulmánnyal. Huszonöt tanulmány a társadalom-tudományok, 9 pedig a természet- és műszaki tudományok területéről készült. Ezek közül 13-an Magyarországról, 21-en pedig a Délvidékről érkeztek.
A 25 társadalomtudományi tanulmányokból 14 volt a vajdasági. Hogy ez a 14 sok-e vagy kevés, arról (is) lehetne vitázni.
Nézzük meg közelebbről, mivel is foglalkoztak a délvidéki társadalomtudományi dolgozatok? Négy a migrációkkal, a bevándorlás és kivándorlás, illetve a magyar szórvány vándorlási folyamatairól szólt. A két jogi tanulmány közül az egyik a sérelemdíjra, a másik a szabadalmi jog szabályozásának fejlődésére vonatkozott. Egy-egy tanulmány készült a délvidéki magyar közösség jogvédelméről és jogvédő szervezeteitől, a hiányzó gyászjelekről, a fasizmus visszakísértéséről, Darányi Ignácról, a KMV szervezéséről, az emigráns sajtó nyelvezetéről, Ábrahám Pál zenéjéről és a marketing szerepéről az ökológiai turizmus fejlesztésében.
A feldolgozott témák alapján arra lehet következtetni, hogy jobbára elmaradtak a vajdasági magyarság jelenlegi helyzetét érintő kutatások. Jelzés értékű a fiatal(abb) kutatók, az utánpótlás elmaradása is a tanácskozásról.  
Ezek a problémák már huzamosabb ideje jelen vannak a VMTT tevékenységében. Önmagában már az is gond, hogy a VMTT évente csak egy alkalommal, a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tanácskozással vesz részt a közéletben.
A tanulmányok bemutatását – még ha tíz percben is – nehéz volt figyelemmel kísérni. Ehhez hozzájárult az is, hogy társadalom-tudományokkal foglalkozóknak végig kellett hallgatni a természettudományi előadásokat és fordítva. (Tizenkét óra körül már csak összesen 26-an maradtak – a külföldi vendégekkel együtt – a Tartományi képviselőház Nagytermében. Az újságírók is szétszéledtek.) És persze lehetőség se adódott az egyes témákhoz való esetleges hozzászólásokra. Ideje lenne, tehát, elgondolkodni a tanácskozás elképzeléséről, jövő évi megszervezéséről/átszervezéséről. Ez azt is jelenti, hogy külön kellene választani a két tudományos területre vonatkozó témák előadását, megvitatását.    
A vajdasági magyar civil szervezetek nem kielégítő tevékenysége a kisebbségi jogvédelem területén és az intézményes és folyamatos tudományos kisebbségkutatás, valamint az alapos monitoring (állapotfelmérés) hiánya miatt szükség lenne egy, a – Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) által javasolt – Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet létrehozására. Mivel erre belátható időn belül bizonyára nem kerül sor (a jelenlegi hatalomnak nem érdeke, hogy létrehozza) szükséges, hogy a VMTT kialakítson egy alosztályt/szervezeti egységet, amely tudományos módszerekkel és folyamatosan figyelemmel kísérné a nemzeti kisebbségek jogai megvalósulását és helyzetének alakulását is. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy tárgyilagos képet kapjuk arról, hol is tartunk ma a jogvédelem terén. Eddig azonban a VMTT vezetése sem mutatott készséget az ilyen irányú aktivitásra.      


November 16.
Tévelygő szerkesztőség?
A Családi Kör legújabb számában is (5-17 oldalak) Vataščin Péter, a Partnerkényszer című (talán vezércikknek szánt) írásában (5. oldal) többnyire azzal foglalkozik, hogy az itteni „magyar pártok sokszor bizonytalankodva, hol erre, hol arra keresnek szövetségeseket”. Az utóbbi években arról viszont nem olvastam, hogy a magyar pártok miért nem fogalmaznak meg – „Szerbia és Magyarország valóban komolyan vehető urai” nélkül –, saját, önálló politikát, érdekképviseletet a mindenkori hatalom felé. Ennek még, úgy látszik, nem jött el az ideje. Vagy fel sem fogták ennek szükségét?
A 6. és 7. oldalon vannak az „egypercesek”, amelyeket az olvasóközönség már ismer a napi hírekből.
A 8-9. oldalon Basity Gréta a szerb-magyar határon való Határ(talan) várakozásról ír, ami ugyancsak közismert téma. 
A 10. oldalon Beretka Ferenc „az iskolások közötti kortársi erőszakkal” foglalkozik.
Takács Magda a 11. oldalon arról cikkezik, hogy „január elsejétől öt százalékkal emelik a nyugdíjakat”.
A 13-14. oldalon Csábi Viktória interjúja olvasható Végel Lászlóval, aki (ismét) elmondta, hogy „Újvidék már nem a régi, Budapesten pedig nem érzi magát otthon”.
A 14. oldalon Balla Lajos „a 13. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságon szerzett élményeit osztja meg az olvasóval”.
Kocsányos Pálma Trollreneszánsz c. írásában (a 15. oldalon) az internettel, mint „a kampányolás kiváló eszközével” foglalkozik.
A 16-17. oldalon Vígi Zsoldos Zsaklina arról cikkezik, hogy „a moholi és az adai zarándokok negyed évszázada gyalog járnak a doroszlói Kisasszony-napi búcsúra”.
Ami a lap további részében közöltek (18-66 oldalak) már inkább a szórakoztató tartalomhoz tartoznak.
Mindent összevetve, a Családi Kör legújabb száma sem foglalkozik a magyar közösséget (is) érintő aktuális társadalmi-politikai kérdésekkel. A lapból hiányzanak az elemző, bíráló, oknyomozó írások, amelyek a délvidéki magyarok helyzetével, jogainak érvényesülésével foglalkoznának. Szomorú.
A lap új szerkesztősége – úgy látszik – még mindig tévelyeg. Ezt látszik igazolni az igazgató- (Bajtai Kornél helyett Kókai Péter) és a(z október 26-i)  főszerkesztő váltás ténye is, amióta ezt a posztot Tőke János látja el (Basity Grétát váltva).  
Nem tudom, újabban hogyan alakul a Családi Kör eladott példányszáma. Lehet, hogy az olvasónak éppen – csaknem politikamentes, steril – lap felel meg, de hogy a vajdasági magyarok érdekeinek nem, az biztos. Ez az újságíró gárda sokkal többre, jobbra képes ennél!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 19.

[1] M. N. Stevanović: Emigracija iz Srbije dobila galopirajući trend [Szerbiában galoppozó irányú a kivándorlás]. http://www.danas.rs/ekonomija.4.html?news_id=360644&title=Emigracija+iz+Srbije+dobila+galopiraju%c4%87i+trend, 2017. október 30. [08:00] és

Szerbiában szédületes méreteket ölt a kivándorlás. https://www.vajma.info/cikk/tukor/7376/Szerbiaban-szeduletes-mereteket-olt-a-kivandorlas.html
[2] Uo.
[3] U. Z.: Aggasztóan gyorsul a kivándorlás Szerbiából.
http://delhir.info/2017/10/30/aggasztoan-gyorsul-kivandorlas-szerbiabol/, 2017. október 30.
[5] Riješiti Status Sandžaka [Megoldani Szandszak státusát] és Izjava dr. Sulejmana Ugljanina, predsjednika Bošnjačkog nacionalnog vijeća [Dr. Sulejman Ugljanin, Bosnyák Nemzeti Tanács elnökének nyilatkozata].
http://www.bnv.org.rs/rijesiti-status-sandzaka/, 2017. november 3.

Lásd még F. F.: Nem mindenki Pásztor: az egyik legismertebb bosnyák politikus Brüsszeltől is követeli majd a területi autonómiát Szandzsák számára? http://delhir.info/2017/10/29/nem-mindenki-pasztor-az-egyik-legismertebb-bosnyak-politikus-brusszeltol-koveteli-majd-teruleti-autonomiat-szandzsak-szamara/, 2017. október 29. ( BNV ezzel kapcsolatos közleménye és Ugljanin nyilatkozata viszont 2017. a 2017. november 3-ai dátumot viseli).

[6] Londonska konferencija o Jugoslaviji [Londoni Jugoszlávia Értekezlet]. Međunarodna politika. Belgrád, 1992. szeptember 1. 1007-8. szám 21., vagy Bozóki Antal: Autonómiák II, Családi Kör, 2002. 159.  
[7] A dokumentumot a Danas c. belgrádi napilap 2000. április 10-én közölte, 10 és 15. o. Magyar nyelven a 3-as alatt idézett könyvem 226-272 oldalain található meg. 
[8] Lásd Ugljanin nyilatkozatát az 5-ös jegyzetben.
[9] J.R.: Ugljanin proteruje Srbe iz Sandžaka [Ugljanin kiutasítja a szerbeket Szandzsákból]. Kurir, 2017. november 4. 1-3.
Lásd még S. Novosel: Predsednik BNV Sulejman Ugljanin traži povlačenje državnih organa iz Sandžaka [Sulejman Ugljanin, a BNT elnöke követeli a szerb állami szervek kivonását Szandzsákból]
http://www.danas.rs/politika.56.html?news_id=361824&title=Raspisivanje+izbora+za+autonomiju+Sand%c5%beaka.  Novi Pazar, 2017. novembar 10. [13:58] és Ugljanin felelősségre vonását követelik. Magyar Szó online: https://www.magyarszo.rs/hu/3520/kozelet_politika/173864/Ugljanin-felel%C5%91ss%C3%A9gre-von%C3%A1s%C3%A1t-k%C3%B6vetelik.htm, 2017. november 8. [14:46] >> 2017. november 8. [19:52]
[11] v-ár: A családok éve lesz 2017. Magyar Szó, 2017. november 11. 1.

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése