Örvendjünk!

Vučić szerint a legjelentősebb dátum: amikor Vajdaságot Szerbiához csatolták. És Pásztor még nem üdvrivalgott!?

Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.
Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.
„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”, nyilatkozta Vučić.
Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.
Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.
„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.

2017. november 22.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10598

EGY HÍJÁN SZÁZ

        Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több tagja is ott bólogatott. Egyeztek a nagyfőnökkel. Egyeztek a nagy szavakkal, azzal, hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki is megalázzon bennünket.

        Lehet ettől még jobban is? Egy olyan területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.

        99 éve történt. Jövőre lesz a századik évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a Nagy Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már nem Magyarországhoz tartozik.  Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. És mi történt?  Azóta már jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy, hogy se, tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett. 

        A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica, növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó fejlődésére.

        Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatóak. Tűrnek. Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat. Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy. Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...

         Persze, hogy örül Vučić. Mosolyog a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy szeretlek. Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a 100 éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből az alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is választották a szervező bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak majd a fővárosba. Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem magyarok…

        Mi hol fogunk gyászolni?

 

Egri Emma 

2017. november 22.

http://egriemma.blogspot.rs/